"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

  KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁN A "JELEK" !  Nyitóképre kattintva olvashatók  Székesfehérvárhoz kötődő kollégák írásai!  

  Amikor hétvégéken Varga bácsi szobájában a nyitott ablaknál felsírt a hegedű, mintegy vezényszóra tárultak a szomszédok ablakai, hogy beengedjék a friss levegő hátán érkező, keményre nevelt szíveket is meglágyító dallamot. Abbamaradt ilyenkor az udvaron a szőnyegporolás, szünetelt a lakásokban a húskloffolás, s még a búgó gerlék is tapintatosan elhallgattak. Az idős úriembernél a kettős ágy végében – ahogyan annak lennie kellett – egy nagy szentkép függött a falon. Balra tőle a kicsi éjjeli szekrényen volt a lemezjátszó, az egyetlen a tizenöt családnak fedelet adó valamikori egyházi épületben.  Az ágy és a kétajtós nagyszekrény között volt annyi hely, ahol Varga bácsi egyszerre két pár fiút is táncra tudott tanítani. Több volt akkor a fiú – mondják, háborúk után inkább fiúgyermekek születnek – a Teremtő így gondoskodik a világ rendjéről. Táncnak nevezett botladozások közben vigyázni kellett, mert közel volt a horgolt terítővel letakart kisasztal, melyet védelmezően két apró fotel f

  Itt, a vigyázzban álló panelházak közt, hol néha kemény futballcsata folyt alkonyat felé, és a kocsmákból szállt a hangos nevetés, most padot foglalt a csönd. Ül mélázva, kevés vagyonát - a nyugalmat és az utolsó harangszót - gondosan köntösébe csavarja. De a tetők fölötti söntés még nyitva, dorbézolnak a színek: narancsot, vöröset, kéket, sárgát öntenek a sötétülő égbolt poharába, s kapatos felhőfoszlányok maszkokat dobálnak           a bóbiskoló, szürkülő, elhagyott tájra

  Evéskor előre, iváskor hátradőlsz, a munka elől pedig félreállsz . Ehhez hasonló bölcsességeket olvashat az ember a fénymásoló tágas üzletterében a falon függő pólókon. A számítógépen nevelkedett, angolt is értő ifjak számára van egy másik kollekció is: Born in december . Sápadt volt még a reggel, enyhe pírral a homlokán, amikor a férfi a pénteki túlórázástól még mindig kissé álmosan belépett az üzletbe. Célkereső szeme rögtön felfedezte a neki hátat fordító, az önkiszolgáló fénymásolónál szorgoskodó maszkos nőt. – Honnan ismerős? – Gizi lenne, akit legalább húsz éve nem láttam, akinek köszönhetem, hogy nem lettem alkesz? Ezek a falhoz szorított önkiszolgáló fénymásolók olyanok, hogy aki velük dolgozik, hátat fordít mindenkinek, az arca nem látható. A szemet vonzó titokzatos lény, miként egy gótikus katedrális, hátulról is szépen ívelt formákat mutat, amiben áhítattal lehet gyönyörködni. Talán nem véletlen, hogy a katedrálisok hazájában, nőnemű szóval illetik a léleknek otthont adó

  az idő most nem alkalmas semmire más ez a hely egy vendég van csupán a halál törött cimbalmon játszik   piros asztalnál ülnek a székek üres pohárból isznak méretlen tűbe harapnak   csak a boltok lordjai épek hangos tortákra szórják a pénzt tessék tessék   az angyalok néma kis csokikat vesznek   ismerik jól ezt a helyet talán   a holnapit is

  Mint annyiakat, kiskamasz koromban , az osztálytársaimhoz hasonlóan megérintett a zenetanulás vágya. Volt aki tanítson, több is, meg Zeneiskola is indult a faluban , ahova korlátozott létszámban fel is vettek pár gyereket.  Ahova Édesanyám beíratott, nagy lelkesedéssel mentem. Zongoránk nem volt, csak kölcsönben volt egy, mert nálunk volt a szobában hely, a tulajdonosánál meg nem. El is kezdődött a zenetanulás. Kedvcsinálónak a tanárnő játszott pár szép melódiát, és nagyon tetszett! A skálázás már nem annyira. Egyszerűbb kis dalokat tanultam , a Reschofszky kottából: a "Lánc,lánc, eszterláncot " és társait.  Nem voltam botfülű, a dalokat vígan énekeltem , inkább, mint zongoráztam. Gyakorolni nem szerettem, mindig melléütöttem... El is fogyott a türelem, mert nem lelkesített semmi, csak ha Manyi néni zongorázott.  Az viszont nagyon... A Für Elise.. Abba is maradtak tanulmányaim. Később, gimnazista koromban újra hozzáfogtam. Mendegélt, mendegélt, de tudtam nem le

  Nehrer György:     Jókai Mór Üljünk le egy percre a balatonfüredi Tagore-sétány padjaira, és gondolkodjunk el  T.K. javaslatán.  Vegyük komolyan, vagy csak legyintsünk rá? Megtehetjük ezt is, azt is...  Olvastam T.K. írónő véleményét  melyben Jókai Mór,  Aranyember c. regényének a kötelező olvasmányokból történő eltávolítását javasolja.  Értetlenül állok a javaslata előtt, melyre több indokot is felhozott. Szerintem nem kellett volna. Úgy gondolom a legfőbb indok az volt, hogy beszéljenek róla. Mindegy, hogy mit, csak az érdeklődés középpontjában legyen. Marketing fogásnak jó volt!  Gratulálok! Sikerült!  Amúgy meg: felejthető az egész megnyilvánulása. Hacsak simán  azt mondja azért gondolja úgy amit gondol, mert neki nem tetszenek Jókai írásai, akkor ezt akár meg is értem, mert nekem meg a Harry Potter nem tetszik. Azt meg éppen be akarják tenni az ajánlott olvasmányok közé. Ezzel szerintem semmi baj nincs, hiszen az teljesen szubjektív dolog, hogy kinek mi tetszik és mi az, ami nem