Kosztolányi Mária: Haszontalan gondolataim a nagy lélegeztetőgépek idején

 


az idő most

nem alkalmas semmire

más ez a hely

egy vendég van csupán

a halál

törött cimbalmon játszik

 

piros asztalnál ülnek a székek

üres pohárból isznak

méretlen tűbe harapnak

 

csak a boltok lordjai épek

hangos tortákra szórják

a pénzt

tessék tessék

 

az angyalok néma kis

csokikat vesznek 

ismerik jól ezt a helyet

talán 

a holnapit is

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Álljunk meg egy baráti szóra!

Nehrer György: Posványosi szemle

Nehrer György: Luxor