Két perc kultúra

Lux Elek  

A napokban olvastam egy interjút L. Simon Lászlóval, a Budapest Art Bridge Galéria művészeti vezetőjével. Véleményem is volt róla. Jelzem: nem negatív, inkább csak észrevételek.  Úgy gondolom továbbra is, hogy nem a gazdag középosztály, és nem az úgynevezett "polgárság" fogja visszahozni a képzőművészetek szeretetét a magyar társadalomba, mert a pénzzel rendelkező rétegekben az önzés az mindig sokkal nagyobb, mint az adakozás. Meggyőződésem, hogy a képzőművészetek megismerését és szeretetét egy szabadabb iskolai oktatás keretében lehet(ne)megvalósítani. Jó példaként tudnám említeni erre az átkos szocializmust, ahol volt mód arra, hogy a kultúrára, a szépre, az értékek tiszteletére neveljék a gyerekeket. Nekünk még megvan az "Én múzeumom " kiadványsorozat egy része a hatvanas évekből, Zádor Anna szerkesztésében. Ez a tananyag része volt. A feleségemmel nekünk tagadhatatlan helyzeti előnyünk volt, mert anyai részről mindketten beleszülettünk a porcelánok és a festmények világába. Részünkről ez nem a pénzről szól, hanem kizárólag a művészetről, a SZÉP-ről!  Szép az, ami boldoggá tesz, ha ránézel. Érték az, amit szépnek látsz és ami nem giccs. Ebből, és az anyagi háttér hiányából adódóan nincsenek drága műkincseink – csak szépek. Manapság, egy kortárs olajfestmény, vagy egy átlagos antik porcelán ára meg sem közelíti egy középkategóriás karóra, egy cipő, vagy egy ruhadarab árát. Ráadásul ezek a közkedvelt termékek nagyrésze olyan hivalkodó kivitelű, hogy jóérzésű ember nem is vesz magának ilyesmit. Jelzem: nincs karórám, nincs karkötőm, nincs nyakláncom; sem feszülettel sem anélkül, sőt gyűrűm sincs. Ezek olyan hívságok melyekre nekem nincs szükségem, sőt kifejezetten zavarnak. Természetesen senkit nem ítélek el, ha ezeket a dolgokat szereti, csak nagyon jó lenne, ha ezek mellett a képzőművészetekre is fordítanának az anyagi lehetőségeikből nagyobb figyelmet. A társadalmat nem a mulandó divat, hanem az évszázados hagyományokkal rendelkező művészetek viszik előrébb.

 Minek írom le mindezen a dolgokat a fotó mellé? Talán éppen a fentiek miatt teszem. Talán azért, hogyha valaki Székesfehérvár belvárosban sétál és megcsodálja Lux Elek: Szent Imre, és Wathay Ferenc szobrát akkor remélhetőleg majd az is eszébe jut, hogy milyen gyönyörű porcelánfigurák sora kötődik a nevéhez, melyek többsége a világhírű Herendi porcelángyárban készült.

 Lux Elek (Szepesváralja, 1884. december 18. – Budapest, 1941. február 26.)

  

Zsolnay Vilmos (1827-1900)

 

Pályafutása: Apja még egyszerű kereskedő és iparos volt, ki, úgyszólván, csak a közélet egyszerűbb igényeinek kielégítésére dolgozott, főként cserépedényeket gyártott. Zsolnay Vilmos, ki 1868-ban negyvenegy évesen vette át az üzlet vezetését. Innentől kezdve már sajátos életet lehelt az egyszerű agyagba, és azt arra a magaslatra emelte, ahol az olasz della Robbia-család vagy a francia Palissy majolica alkotásai állnak. Közel tízévnyi önálló munka után 1876-ban Érdemérmet ítélt oda a szegedi közkiállítás bíráló bizottsága augusztus 24, 25 és 26-án tartott ülésein  Zsolnay Vilmosnak.  „Pécs jóízlést, haladást és versenyképességet tanúsító edényeiért”.

 1879

Ezt most olvasd figyelmesen: a közoktatásügyi miniszter Pulszky Ferencz elnöklete alatt a következő tagokat nevezte ki e bizottságba: a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium képviseletére Grumm Ferencz osztálytanácsost, a főváros közönsége részéről Ráth Károly főpolgármestert, a budapesti kereskedelmi és iparkamarától báró Kochmeister Frigyest, az országos minta-rajztanoda részéről Keleti Gusztávot, továbbá Csepregi János budapesti asztalost, Egger Dávid, budapesti ékszergyárost, Finali Henrik, kolozsvári iparkamarai titkárt, Fischer J., budapesti majolikagyárost, Farkasházi Fischer Mórt, a herendi porcelángyár alapítóját, dr. Henszlman Imre, budapesti egyetemi tanárt, Illésy Sándor, kisújszállási polgármestert, Ipolyi Stummer Arnold, besztercebányai püspököt, Könyöky József pozsonyi főreáltanodai tanárt, Mechwart Andrást, a Ganz-féle vasöntöde igazgatóját, Miskovszky Viktor, kassai főreáltanodai tanárt, Ormos Zsigmond, temesi főispánt, Ráth Flóris Ferencz, jánosi apátot és nagyváradi kanonokot, Ráth Zsigmond, budapesti üvegest, Ybl Miklós, budapesti építészt, gróf Zichy Edmund v. b. t. tanácsost, gróf Zichy Jenőt, a műemlékek bizottságának elnökét és ZsolnayVilmos, pécsi majolikagyárost.

Többségében olyan emberek kerültek a minisztériumok vezetésébe és irányításába, akik szakmájukat ismerték, szerették és kimagasló eredményeket értek el. Természetesen az adminisztratív vezetésre is szükség volt. Ha végig olvassuk a névsort akkor nem akárkik szerepeltek benne.

 1884

Zsolnai Vilmos porcelángyár építését tervezi Pécsen. Lépéseket tett ugyanis a kincstári uradalomnál, hogy a vasút közelében fekvő „lugosi“  földekből néhány holdat örökáron megvegyen a gyártelep helyéül. Az eladás a kincstár részéről nem ütközött akadályba.  Pécs városára nézve kiváló fontossággal bírt.  Az agyagipariskola is e gyár felállítása által nyert, mert tanítványainak e gyár biztos munkát és jövőt biztosított.

 1900

Iparművészet a párizsi kiállításon. 

 A magyar kerámiában első Zsolnay, kinek eozin edényei páratlanok. Csak épen megközelítik ezt Massier testvérek francia művei. Horti Pál mint fazekas és a Fischer-féle majolika- és porcelángyárak tűnnek még ki. Mikor a kiállítás véget ért, annyira megszaporodtak a magyar tálak, korsók, vázák és amforák utáni érdeklődések, hogy Zsolnaynak a gyárát meg kellett nagyobbítani és így is csak nyolc évi szorgos munkát követően tudta teljesíteni a kiállításon kapott megrendeléseket.

 1901

A sévresi porcelángyár igazgatója a francia kormány megbízásából sorra látogatja mindazokat az európai kerámiás gyárakat, amelyek a párizsi kiállításon első helyen tűntek föl. Magyarországon meglátogatta Pécsett a Zsolnay-féle gyárat, hol két napig időzött s a legnagyobb elismeréssel szólt a gyár nagyszerű berendezéséről. stb.

 A fentiek csak egy rövidke kivonat a mester életútjából. Könyvre való méltatás és csodálatos alkotások övezik a harminckét év alkotómunkát, ami megadatott számára.

 Néhány éve jártunk Gyöngyösön és meglátogattuk az egyházi kincstár kiállítótermét. Ha már ott jártunk akkor felmentünk a Szent Bertalan templom tornyába is; kicsit körülnézni.  De nem ez a mondandóm lényege, hanem a kincstár udvarában lévő és Zsolnay porcelánból készült, Jézus keresztre feszítése táblakép sorozat. Némelyik sérült és restaurálásra váró. Aztán érdeklődtem az egyházi múzeumban, hogy mit keresnek a stációk az udvarban? Mint kiderült; a kálváriadombon lévő kápolna összedőlt és a stációkat behozták az egyházi udvarba, hogy ne sérüljenek tovább. A stációkat a Zsolnay gyár adományozta az egyháznak...

 Szerintem nagyon sok családban fellelhető egy-két, esetleg több Zsolnay termék, melyek mindegyike egy-egy kis remekmű. A figuratív alkotások zöme aranyba hajló zöldszínű különleges technológiával készült. Ezeket eozinnak hívjuk.  A használati tárgyakat; mint például a festett kávés, vagy teáskészleteket, étkészleteket pedig porcelánnak.  Ezek nem mindennapos használatra készültek, de egy elegáns ünnepi ebédnél érdemes elővenni őket. Már csak azért is mert ami a szemnek szép az a léleknek is jót tesz, még akkor is; ha rossz hírem van azoknak, akik úgy gondolják, hogy micsoda értékkel rendelkeznek. A legtöbb, Zsolnay gyár által gyártott porcelán értéke gyűjtői szempontból nulla. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy egy-egy szép és minőségi porcelántermék vásárlása elsősorban az esztétikai érzékünknek és a lelkünknek tesz jót. Ha másáért nem; ezért érdemes megvenni ajándékba, vagy magáncélra, mert senki nem fog csalódni benne. Azt tudni kell, hogy nem fogja a pénztárcánkat hizlalni. Azt meg illik tudni, hogy nem szabad mindent a pénztárcán keresztül nézni, mert a jövő kultúráját a ma cselekedetei  fogják meghatározni.

Ha valaki eddig eljutott az olvasásban, akkor azoknak néhány fotót tudok ajánlani, amelyeket a gyöngyösi stációról készítettem. Az is előfordulhat, hogy valakinek a polcán ott lapul egy értékes Zsolnay.  Ma már mindent hamisítanak, ezért azoknak egy kis segítség, akik nem szaküzletekben szeretnek vásárolni. 

2024.06.30.

 Gyöngyösi kálvária stációi:

Pecsétminták  1927-ig.

Pecsétminták 1927 után nem teljes a lista