"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

  A kortalan utas előre jött.   Nem hallottuk, de vezető társaimmal, két sokat látott sofőrrel, megremegtünk közeledtére, mint az állatok, melyek előre megérzik a földrengést.   Ő még a múlt század, mit beszélek, a múlt évezred tanúja, a modern idők Odüsszeusza, aki már a 60-as években Bécsben volt a magyar fociválogatott szurkoló táborának tagjaként, Moszkvába pedig a Barátság vonattal utazott, s még látta Lenint a mauzóleumban, (aki viszont nem látta őt). Bizony nem kímélte az élet, és ő sem bennünket, amikor ránk zúdította történetét az italszakértőről. Nagy sóhajtással kezdett, amitől a busz szélvédője rögtön bepárásodott.            –  Akkor még a gesztenyesütőnél volt az utazási irodájuk, és valahová a tenger felé utaztunk. Teste, mint a tenger hullámzott előre-hátra amint emlékeit idézte. – Az esti iddogálásoknál vettem észre, hogy az idegenvezető milyen nagy pontossággal találja el az egyes italféleségeket pusztán ízük alapján. Felfedezésemet megosztottam az utastársakkal, aki

Az Életem Receptje című képes életmódmagazin egyik szerkesztője, Sajti László meghívására készült ez az összeállítás, az idei karácsonyi szám egyik "fejezetéül" Nagyon fájlalom, hogy "Ida és Gyula - Dédszüleim története c. regényem szövegébe két festékhiány csúszott, a "Gidrán és Mirza" neveknél, illetve a "segítik" szó küszöbén. Ugyancsak sajnálom, hogy az egyik képaláíráson, ahol Molnár Piroskával, s egy szép, ifjú hölggyel mosolygunk, édes hármasban, az ő neve nem szerepel. SCUR KATICA a kép harmadik szereplője,  a bemutatkozó írásomban sokat és nyomatékkal emlegetett KATICA-KÖNYV-MŰHELY vezetője. Ezzel a nyolc oldalnyi anyaggal, s a mi amatőr képeink mellett dr. Lipovszky György orvos-természetfotós remekléseivel kívánok áldott karácsonyt és boldog, nyugodt 2021-et, Facebook szerte és azon is túl!   címre kattintva megnyitható! Az Életem Receptje című képes életmódmagazin

Megjelent a FEHÉRVÁR  Közéleti hetilap legújabb száma! 15. oldalon:  Vörösmarty-hágó - Költőink, íróink közöttünk. Vers : Bartal Klári, Balajthy Ferenc, Bella István, Káliz Sajtos József,  Petrőczi Éva . Sajtóhiba miatt: Prax Levente neve szerepel Káliz Sajtos József helyett.  Póza : Nehrer György Teljes lapszám itt.  

 Úgy gondolom, hogy az irodalom és a vers nem önmagáért létező valami, hanem a nyelv és a társadalom közösségformáló ereje is egyben . Ahol az irodalom és a vers nem kap teret, ott előbb-utóbb szerte foszlanak az álmok is.          Nagyon örültem amikor Prof. Dr. Cs. Varga István irodalomtörténész, egyetemi tanár levelét megkaptam. Inkább maradjunk annál, amit egymás közötti levelezésünkben használunk István bátyám Barátomuram! Szóval, kaptam egy kis levelet Tőle és egy csatolmányt, amit a "Kévekötők" engedélye nélkül nem szerettem volna közzétenni. Nos, az engedély a mai nappal megérkezett. "Tisztelt Nehrer György! Kedves Kollégám! Cs. Varga Pista kollégámra és barátomra hivatkozva nyújtom át Önnek a digitális térben a Kévekötők Baráti Köre szerény online kötetét közzétételre. Mivel munkánk kifejezetten "belső használatra" készült, ezért írtunk elé egy rövid bevezetőt is, hogy kívülállók számára is világos legyen, kik is vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk.

    Mint minden válogatás, így az enyém is teljesen szubjektív, ami nem jeleni azt, hogy a többi írás ne lenne kiemelkedően jó. Ezek között a "szemezgetett" írások között van egy, ami a sajátom. Ez is jelzi a határtalan egoizmusomat, melyet nem vagyok képes alárendelni egyetlen egy közösségi eszmének sem. Szóval a hátralévő éveimben ez már így marad ha tetszik, ha nem. Amúgy sem voltam soha oda a nagy összeborulásokért, valahogy ez nekem nem ment, és most sem megy. Talán ez, az őseimtől örökölt  genetikámból is adódik; a fene se tudja. Na, ennyit erről. Az írásokat olvasgatva: olyan írásokat válogattam ide, amelyek őszintének tűntek  számomra. Szóval, amelyekből azt éreztem, hogy nekem szólnak. Különben, mi a fenének rongálnám a szememet. Az alábbi linken megnyitható a pdf. dokumentum. Mindenki a saját dioptriájának megfelelően nagyíthatja.  VÁR válogatás 2020/4     

Kossuth utca: a kaszárnya elbontása után, (1904 ) a helyére épült  Árpád fürdő épületszárnya látszik.  Nehrer György   Miközben olvasom a múlt lapjait, városunk történelmének egy szeletét, aközben jókat mosolygok, és megjegyzem magamban. Így is lehet (ne) újságot írni! Kérem szépen azóta eltelt közel százharminc esztendő, ebből adódóan az ember azt hinné, hogy egyre jobbak lettek a tollforgatóink. Nos, biztos ez is ízlés dolga. Azért akadnak jók is szép számmal, csak hát velük ritkábban találkozunk.       Legyünk pontosak ha már a múltról van szó. Százhuszonnyolc esztendővel ezelőtt egy forró augusztusi napon a Kossuth utca összehozta a városatyákat ebben a kánikulában is. A karzat is zsúfolásig megtelt, így nem csoda hogy úgy szólt a főispán csengője mint a vasútállomáson a villanycsengő, csak „ engrosban „( félig -meddig)   A mai közgyűlésen rossz napja volt a tanácsnak, kétszer megbukott. A polgármestert „nyugdtan” hagyták, csak a kapitányt zaklatták egy kicsit a hitetlen fi

 A Vörösmarty Társaság gondozásában megjelent kötetről és a szerzőről néhány gondolat Váncsa István recenzióját olvashatják az érdeklődők az Élet és Irodalom hasábjain az alábbi linken.  A majmok már a spájzban vannak Deák Mór Forrás: Wikipedia  Deák Mór (Mór, 1959. november 22.) magyar költő, író, szerkesztő. Életpályája Szülei: Tanyi János és Hinterhüttner Anna. 1980-1981 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki Karán tanult. 1978-1980 között hajós volt, majd a Lapkiadónál, az Expressz, a Búvár szerkesztőségében dolgozott, majd 10 évig szabadúszó volt. 1998-2000 között a Srámli Kft.-ben menedzser volt. 2000 óta a Debreceni Asztalosipar Szövetkezet elnöke.   Magánélete: 1981-ben házasságot kötött Zs. Máriával. Két gyermekük született: Dóra (1982) és Dániel (1985).   Művei: Levél a kikötőből (versek, 1983) Hogy megmaradj (versek, 1989) Gyermeknap (gyermekversek, Lázár Ervin ajánlásával, 1997) Kavics (versek, 1998) Talált regény (re

  Nehrer György Egy csokornyi kedves kis adoma. Olyan régóta élünk együtt, hogy nem lehet sem az etnikumot sem pedig az ő kultúrájukat figyelmen kívül hagyni  akkor, amikor a magyar kultúráról beszélünk. Minden tekintetben részei ők a magyar nemzetnek. Sajnos még mindig  nem találtuk meg a közös hangot. Úgy tűnik, hogy a  prímások hamisan játszanak, mindkét oldalon.    (Dömötör Sándor gyűjtése 1929-ből) A CIGÁNY ÉS A CSÓKA   Amikor a vándorcigányok letelepítéséről volt szó, az egyik cigány elvetődött a földesúr szérűjére, ahol a gabonakévékből rakott háznyi asztagok   felett csókák röpködtek. A cigány nézte őket egy darabig. —   Milyen szép galambok. —   Te cigány, nem galambok ezek, hanem csókák — mondta a földesúr. —   Nem baj, majd megfehérednek. —   Lehetetlenséget beszélsz, cigány — nevetett a földesúr. A cigány ránézett. —   Van benne valami. Amint ezekből a csókákból nem lesz galamb, úgy nem lesz a cigányból sem más.   A CIGÁNY VÖRÖS NADRÁGJA   A cigány meglátott egy úron  egy 

  MEGHÍVÓ 2020. december 9. 18:00 Online könyvbemutatóra Ha még nem használtad a Zoom rendszerét korábban, kérlek, hogy előtte töltsd le a Zoom segédprogramot:   https://zoom.us/download Join Zoom Meeting https://us02web.zoom.us/j/85684759570?pwd=VGtLbzkxbmZFRmRMY2phNFlpeXBTQT09 Meeting ID: 856 8475 9570 Passcode: 800083 Ha valamiért nem lenne hangod: Lent bal oldalon a mikrofon mellett van egy nyíl, arra kattints rá. Erre kigördül egy menüsor. Ott válaszd az Audio Settings menüpontot, majd megnyílik egy ablak. Itt pipáld ki az Automaticaly join audio by computer when joining a meeting sort. Remélem így már hallani fogod az előadást! Szeretettel várunk!  

  Szerző: Kaszás István   Élére vasalt ifjúkorát kinőtte, mint egy alig használt, csak ünnepi alkalmakra tartogatott ruhát. Irigyelte azokat, akik táncverejtékes, borpecsétes öltönyüket széthálták, és a viadalok tépte ruházatuk örökétig dohány-, és parfüm illatot árasztott .   Míg pajtásai a hideg konyhában, lavórban mosószappannal tisztálkodtak, nekik fürdőszobájuk volt, ahol illatosítót is használtak. Vasárnapra anyukája pénzt adott neki, hogy menjen el a cukrászdába, de este nem ült az ágya mellé mesélni, hanem lekapcsolta a villanyt és kiment a félelmetessé üresedő gyerekszobából.   Törődtek azért vele, kéthetente fodrászhoz vitték, karácsonyra távirányításos játékautót kapott, balettra járatták, de nem hógolyózhatott a mackó felsőt viselő osztálytársaival, nehogy foltos legyen a teddiber bundája. Focizni csak akkor hívták osztálytársai, ha páratlanul voltak, s borítékolni lehetett, hogy az a csapat veszít, ahová került. Ha a legkisebb kudarc érte, sírt, csúfolták is ezért az