Velünk élő múlt 10. : Kossuth utca története

Kossuth utca: a kaszárnya elbontása után, (1904 ) a helyére épült  Árpád fürdő épületszárnya látszik. 

Nehrer György

 

Miközben olvasom a múlt lapjait, városunk történelmének egy szeletét, aközben jókat mosolygok, és megjegyzem magamban. Így is lehet (ne) újságot írni! Kérem szépen azóta eltelt közel százharminc esztendő, ebből adódóan az ember azt hinné, hogy egyre jobbak lettek a tollforgatóink. Nos, biztos ez is ízlés dolga. Azért akadnak jók is szép számmal, csak hát velük ritkábban találkozunk.    

Legyünk pontosak ha már a múltról van szó. Százhuszonnyolc esztendővel ezelőtt egy forró augusztusi napon a Kossuth utca összehozta a városatyákat ebben a kánikulában is. A karzat is zsúfolásig megtelt, így nem csoda hogy úgy szólt a főispán csengője mint a vasútállomáson a villanycsengő, csak „engrosban „( félig -meddig)  A mai közgyűlésen rossz napja volt a tanácsnak, kétszer megbukott. A polgármestert „nyugdtan” hagyták, csak a kapitányt zaklatták egy kicsit a hitetlen fiskális urak, de azért kitett magáért, jól megmosdatta egyszer a felsővárosi gazdákat, kik azt hiszik, hogy egyedül az ő számukra teremtette az Úristen ezt a várost. „Oh! Nem oda Buda!” Amit kaptak, azt megérdemelték. Pénzes Imrének volt azonban a legrosszabb napja. Egyetlen egy indítványát sem fogadták el, pedig oly életre való ember. Meginterpellálta a gazdasági tanácsost, hogy miért vágatja le a járdákon a füvet, ott kellene azt hagyni és ha a fű már takarmánynak is jó lesz, ő kiveszi a város összes járdáját kaszálónak és hogy a füvet le ne gázolják, majd kiteszi a tilalomfát. Azután kapta magát nekiment a magas kormánynak és azt mondja; hogy sérelmes törvényeket tol a közönség nyakára.  Ej, ej Pénzes úr hogy mindez a télen nem jutott eszébe? Akkor nagyon tetszett a kormány; és most már a főispán úr mondja, ha akkor tetszett, tessék most is! Pénzes úr azután kapott is egy oly szép dorgatoriumot ( tréfás dorgálást), hogy kettőért sem adná oda, pedig szeret ám hezitálni. Ott a zöld asztal mellett kezdte már a „liczitácziót,” 50 forintot ígért Antalra. A főispán úr volt a dobos, az leütötte neki, azt mondta: „először — másodszor — és harmadszor, itt nem hezitálunk!”
Akkerman úr pedig kitalálta a módját, hogy hogyan lehet megélni az öreg embereknek. „Szerezzenek fiatal korukban!" mondta ki az „axiómát” (alapigazságot) azután rávert egy párat a saját jól megtermett hasára, mint aki mondja, úgy mint én! A polgármester azon csodálkozott, hogy Tóth Artúr csodálkozik, azután elkezdett a közgyűlés is „pro et contra” (mellette és ellene) csodálkozni, 40 ember úgy csodálkozott, mint Tóth Artur, 20 ember pedig azon csodálkozott, hogy hogyan tud az a 40 ember csodálkozni! így aztán csak azért is a „Kaszárnya-utcza” győzött!  Egy élelmes városatya a szavazás után egy cédulát köröztetett melyet többek megmosolyogtak. A papíron ez volt olvasható:
 „An das K. und K. Infanterie Regiment Graf Jellasits No. 69. in Stuhlweissenburg, Kossuth Gasse.”( A Császári és Királyi Gyalogezredhez Gróf Jelasicsnak  Székesfehérvár, Kossuth utca 69.) A papír a polgármester úr kezébe is került, ő keserűen mosolygott rajta. A polgármester úr fölöslegesnek tartja a város szervezési szabályait „revidiálni, mert úgymond minden évben megpróbálják ezt, azután azt felelik reá, maradjon minden a régiben! Nos hát meg is látszik, hogy nálunk még a múlt ezredben készült rendszabály a legújabb divat. „

Pénzes Imre továbbra is azt hiszi, hogy a házigazdáknak kötelességük a járdáról a füvet kivágatni. A Budai úton pedig a város költségére vágták ki a füvet. Tomsits Gyula gazdasági tanácsos elismeri, hogy kivágatta, mert arra a házigazdák nem kötelezhetők és mindig ott vágják ki, hol a fű már nagy. A közgyűlés ezt tudomásul vette.

Csizmadia József már három éve, hogy interpellációt intézett a polgármesterhez, mikor lesz kiépítve a Széchenyi utcai összekötő gyalogjárda? Akkor megnyugtató választ kapott, de azóta nem történt semmi. Havranek József polgármester: Még a déli vasút a járdát maga előtt el nem készíti, addig az összekötő járdát sem lehet megcsinálni. Majd megsürgeti a déli vasútnál. A közgyűlés a választ tudomásul veszi.

Csizmadia József azt kérdi a főmérnöktől, a Csikvári úton történt ásatások alkalmával talált emberi csontvázak, és régiségek miért henteregnek ott már hetek óta ? Fiáth Miklós báró főispán: Azokat nem lehet onnan elvinni, mert jövő hó 16-án egy régész társaság fogja megvizsgálni. Csizmadia József a választ tudomásul veszi.

Bernáth Pál azért panaszkodik, hogy az Apáca utcában egész portenger van. Havranek József polgármester: Az előirányzott költség nem engedi meg, hogy az utcákból a port elhordják. Bernáth Pál a választ kénytelenségből tudomásul veszi.

Több interpelláció nem lévén, a közgyűlés áttért a napirendre.

Tóth Artúr  indítványa volt az első pont, hogy a közgyűlés egy bizottságot küldjön ki, mely Kossuth Lajos arcképének leleplezési ünnepélyének módozatait állapítsa meg. Havranek József polgármester a tanácsból akarta ezt az ajánlatot tenni és kéri, hogy az ünnepély módozatainak megállapításával bízzák meg a tanácsot, mely Tóth Artúr, Kovács István és Kövesi István dr. „közbenjöttével” fogja a módozatokat megállapítani. A közgyűlés ezt egyhangú lelkesedéssel éljenzések között fogadta el.

Ezzel kapcsolatban határoztak ama indítvány fölött, hogy a Kaszárnya utca Kossuth utcának neveztessék el. A  tanács a Sas utcának az átnevezését ajánlja. Havranek József polgármester kéri a tanács ajánlatának elfogadását, mert azt hiszi, a nép is hamarabb megszokja a Sas utca újabb nevét. a Kaszárnya utca egyik felét legnagyobbrészt a kaszárnya foglalja el és igy a közönség majd mindig csak kaszárnya utcának fogja hívni. Idősebb  Almássy Ferenc a kaszárnya utcát ajánlja átnevezni.

Tóth Artur: A szőnyegen forgó ügynél igen kényelmetlennek találja a vitát. Igen helyes az, ha valamelyik utca a benne lévő középületről neveztetik el - Herczeg Ignácz: Úgy van!  - a t. biz. tag majd mindjárt fogja mondani: nem úgy van! (Derültség.) még pedig azon okból, mert az előttem szóló a kaszárnyát épen nem ismeri oly kegyeletszerű középületnek, mely megérdemelné, hogy az utca elnevezést illetőleg valami nagyon ragaszkodjunk hozzá.  Annál is inkább, miután a kaszárnyák, különösen a múltban, sohase voltak kedvesek a magyar ember előtt. (Helyeslés.) Nemcsak helyesli; de kéri a közgyűlést, hogy a kaszárnya utcát nevezzék el Kossuth utcának. (Zajos helyeslés.) Takáts Benő szintén aláírta az indítványt, neki a célja azonban csak az, hogy a város egyik utcája Kossuth utcának neveztessék. Szólónak mindegy akármelyik. (Közbekiáltások: De nekünk nem mindegy!) Szóló beleegyezik abba, hogy a Sas-utca neveztessék el. (Zajos ellentmondás.) A közgyűlés 37 szóval 20 ellen, tehát 17 szótöbbséggel a Kaszárnya utca Kossuth utcának leendő elnevezését fogadta el. A szavazást a karzat is megéljenezte.

Így lett 1892-ben  a Kaszárnya utcából Kossuth utca. Aztán később a Sas utca neve is megváltozott Nagysándor József utcára, majd Ady Endre utca lett belőle. Most ekként koptatjuk aszfaltját.