"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

 Címre kattintva megnyílik a dokumentum P. Maklári Éva verse a Lyukasórában 

 A címre kattintva megnyílik a dokumentum Nehrer György:  A városháza története 

A címre kattintva megnyílik az eredeti dokumentum.  Fotó: Nehrer György A Hiemer család  és a Hiemer-ház története  Kállay István jegyzete:  Forrás: ARCANUM  Turul 1996 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

Amit most elmesélek az olvasónak az  nem mese, hanem igaz történet, valós szereplőkkel. Csak olvashatóvá tettem a száraz jegyzőkönyveket.  Ez egy furcsa évszázados történet, amely még mindig vihart kavar ha a szereplőkről van szó. Sokan hibásan, az adott kor  szokásait figyelmen kívül hagyva ítélkeznek.   A főszereplőt élete vége felé meghurcolták, és igaztalan vádakkal illették. Nem rehabilitálni szeretném a személyét, mert nagy valószínűséggel nem tartana rá igényt. A délvidék tisztaszívű, kemény és hűséges németeket adott a magyar honnak, akik mindig becsülettel küzdöttek a magyar szabadságért. Ő több okból is közel áll hozzám: részben  származása, részben a délvidéki közös gyökerek és mindaz, amit a műveivel nekem adott.    1886 A júliusi hőség nem akart csillapodni; esőre vártak a  sárguló rétek, az ágaikat szomorúan lógató fák,  a poros leveleknek már mozdulni sem volt kedvük. A hőségtől remegő levegőben szikrázóan világító sínek futottak a végtelen mezőn át, egészen Versecig.

Most -25% -os  kedvezménnyel rendelhető Az alábbi linken a Líra könyvterjesztőnél  nagy kedvezménnyel.   https://www.lira.hu/hu/reszletes_kereso?listorder=release_date&listdirection=desc&listpagenumber=20&listcurrentpage=0&quick_search_txt=Nehrer%20Gy%C3%B6rgy&quick_search_category_code= Bővebb ismertető "Nehrer György legújabb gyűjteménye, a Fekete Sas egy méltán legendásnak nevezhető székesfehérvári fogadó, majd szálloda hétköznapjaiba vezet el bennünket. A szerző ezeken az oldalakon nem tesz egyebet, mint - sok-sok korabeli dokumentumra, többek között újságcikkekre, helytörténeti kiadványokra támaszkodva - csak mesél, mesél, az 1885-től 1917-ig terjedő esztendők Alba Regiájáról, s az ott élő, vagy oda utazó urakról és hölgyekről. De nem ám a "békebeli" mesék sokszor álszemérmes, szépítő-enyhítő modorában, hanem úgy, mint egy jókedvű és - legjobb pillanataiban legalábbis - Rejtő Jenő köpönyegéből kibújt bűnügyi tudósító. Hősei között zömmel fér

  ó Szerző: Bartal Klári   Advent még be sem köszöntött és az idő is inkább őszies, de az utcák már lassan mind ünnepi díszbe öltöznek. Egyre több helyen ragyognak a karácsonyi fények, ami érthető, hiszen a teljes összhang eléréséhez idő kell. Ahogy nekem is és az évek múlásával egyre több, mert a korral fogy a fizikai erő, csak a lassulás állandó. Így aztán már november elején neki kell állnom a lakás rendbetételének. Ilyenkor döbbenek rá: mennyi felesleges holmi gyűlt össze megint a nyár folyamán. Szelektálok hát, tétován és búsan, vissza-visszatéve néhány dolgot, majd megkeményítve a szívem, s újból megnövelem a selejtezendők halmát. Aztán jön kérdés: mi legyen mindezzel? A kukába elvből nem hajítom - talán hasznát veszi még valaki. Igen, de hová cipeljem el apránként és fajtánként? Napokig tépelődöm. Végre egy városi beszerző körút alatt szemembe tűnik a megoldás. Akad egy hely, ahol átveszik, megmentik. Igaz, díj nélkül, anyagi hasznuk csak nekik származik belőle, valaki másnak vi

  Váczi Márk ajánlásával

  A hűtlen asszony (1890)     B áró Zacsek Gyuláné, született Hutvágner Ella válópere a budapesti bíróságon, 1893 január 13-án, pénteken ért végett. A válóper kapcsán rendkívül botrányos dolgokra derült fény. A véletlen úgy hozta, hogy egy napon Hutvágner Ella nevű kisasszonyt, egy budapesti illetőségű vaskereskedő lányát Zacsek Gyula, dúsgazdag Arad megyei földbirtokos, az utcán megpillantotta. A kisasszony akkor huszonöt éves volt. Világoskék szemeivel és koromfekete hajával, valamint karcsú alakjával nagy feltűnést keltett mindenhol. Ezen adottságait kihasználva, a kacérkodás sem állt tőle távol. Ettől a perctől kezdve Zacsek úr fülig szerelmes lett a kisasszonyba. Aztán Zacsek úr megkérte Ella kisasszony kezét. A lány apja és testvére a legnagyobb örömmel adta a beleegyezését a házassághoz, mert némi tudakozódás után arról értesültek, hogy Zacsek jelentős vagyonnal rendelkezik. A kisasszony sem habozott

Bakonyi és Nehrer  is új kötettel jelentkezett

Szerző: Kaszás István    Bőre, mint a hó, haja, mint az ében, szépsége fáklyát tart lelke előtt, nem mellékesen elég sokat meg tud inni, anélkül, hogy meglátszana rajta. – Tessék ma is meginni ezt a szűrt almalevet, nagyon egészséges – azzal Hófehérq máris nyújtotta az altatóval dúsított gyümölcslevet a főbérlőnek. Mindig így tett, mielőtt felhozott magával valakit a lakásba a hallgatag sötétség leple alatt. Igazi társasági életet élt, Hapci, Szendi, Szundi… meg a többiek. A hét minden napjára jutott belőlük. Hangulata árapályként változott, búját-baját csak Hamucipőkével osztotta meg hétvégeken, és olyankor rendesen becsápoltak.     – Nem volt ez mindig így, nem takarta mindig a temetői borostyán az emlékeimet – révedt maga elé. – Repesve szorítottam szüleim kezét, amikor az oviból hazafelé hoztak, és kacagva hintáztam, repültem közöttük. Mindez természetes volt akkor, de csak utóbb tudom, maga volt a boldogság! Azután jött az a kanyarban előző kamion…       Engem igazából a Nagyi n

A címre kattintva megnyílik a bejegyzés Két új könyv megjelenéséről számolhatunk be.  Az egyik, Bakonyi István kötete   "ÍRÓK  KÖLTŐK nyomában" A másik, Nehrer György kötete " Történetek a múltból "

 Piran Kíváncsiskodásra inspiráló hangulatos mediterrán sikátorokban sétálva, a délelőtti hőség sem tűnt olyan borzasztónak. Miközben mi a XIII. századi épületek tömörfa árnyékolóspalettáinak színkavalkádjában gyönyörködünk, addig a száradó ruhák friss illata járja át a szűk utcácskák levegőjét.  A templomok és a monumentális vár látványa visszarepít egy másik korba. Elhagytam a jelent, és egy ködbe vesző nagyon távoli múltba cseppentem ódon   épületek közé, amit   szerencsénkre megkíméltek az évszázadok történelmi viharai. Egyszerűen jó itt lenni! Letekintve a városra a vár bástyáiról, olyan érzése van az embernek mintha a halárusító kofák   még mindig ottlennének   a kikötő melletti főtéren és hangosan kántálva kínálnák a friss árut. Elmerülve az idő tengerében, már az orromban érzem a jellegzetes semmivel össze nem téveszthető hal, és kagyló szagát. A kezemben lévő fényképezőgép most futurisztikus dolognak tűnik, és nem is értem, hogy mi ez a maskara, amiben vagyok? Rövidnadrág, szí