"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

  Történetünk főhőse: Pribicskó Rezső, kinek bűnlajstroma igen hosszú és változatos, mint ahogy emberünk életútja sem mindennapi. Minden városban más és más álnév alatt mutatkozik be, úgy mint: Margai Ákos, Vajdafi Vajda Rezső, ifj. Albrecht Kálmán, Várnai Rezső, Radnóti Radványi Dezső, Nagy Károly. Beszéli a magyar, német, francia, olasz és tót nyelvet. Illetőségi helye Kassa. Az első, igazán nem nagy jelentőségű bűncselekménye egy vállalati sikkasztás, melyet három hónap fegyházzal jutalmazott a magyar királyi törvényszék. Ezt követte egy országos hírű tett, melyben több mint tíz vádlott mellett Pribicskó is jelentős szerepet vállalt. Pályafutása alatt volt már katonaszökevény, francia idegenlégiós, de többnyire utazó szélhámosként élte az életét ami, valljuk meg, nem volt unalmas foglalatosság. Kivéve azon időszakokat, amikor is állami koszton és kvártélyon tengette az életét, többnyire hűvös cellákban. A leghíresebb és legnagyobb bűnesetéről most az miatt beszélünk itt, mert an

    A történetet kezdhetném úgy is, hogy három a magyar igazság. Miért? Merthogy csak a harmadik próbálkozásra sikerült megnéznünk ezt a csodálatos helyet. Az első próbálkozásunk a Délszláv háború kellős közepére esett, amikor is egészen agyament módon bevállaltunk a gyerekekkel egy „horvátországi” tengerparti nyaralást 1994-ben. Akkor sem mi tehettünk róla alapvetően, hogy elment az eszünk, hanem az iskolai szünidő, amikoris a kölyköket „kicsapták” az iskolából. Nos, mi próbálkoztunk hazai helyeken; elsősorban a Balaton környékén üdülési lehetőséggel, de akkoriban a kényszervállalkozói jövedelmi helyzetünk nem tette lehetővé, hogy két gyerekkel elmehettünk volna hazai viszonylatban bárhová is. Próbálkoztunk egy darabig, de olyan árakat mondtak, hogy feladtuk a keresgélést és a kölyköknek is elmagyaráztuk, hogy sajnos a nyaralás most elmarad. Aztán láttam egy hirdetést, igaz nem a legfrissebbet, hogy Novi Vinodolskiban van tenger meg szálloda a parton, és a tengerben van víz, meg a

  Húsvéti ünnepekre készülődtek városszerte, mint ahogy a Fekete Sas szállodában is nagy volt a sürgés-forgás. Ebben az évben április huszonharmadikára esett húsvét vasárnapja. Még csak szombat volt és az utolsó ráncokat is megigazították a szoknyákon, függönyökön, és minden máson, már amin volt ránc, és engedte magát igazgatni. Vasárnap nem főztek, a trágyát nem hordták ki az istállóból, nem söpörtek, és nem varrtak. Seperni azért sem volt ildomos, merthogy így elsepernék a locsolókat. Nem hajtott ki sem a csorda, sem a csürhe, és nem fogtak be állatot sem.   Szeszélyes április, szokták mondani, és tartotta is magát ehhez, mert a napkelte hűvös széllel, a tiltás ellenére végig sepertette a Nádor utcát. Aztán egy napsütéses hózápor is borzolta a kedélyeket. Ilyenkor sokan jöttek Ausztriából, főleg Bécsből a rokonokat látogatni, vagy csak kirándulni. Gyakori volt a német szó a városban. Merthogy Fehérvár, a törökök kiüzetése után inkább német, mint magyar város volt. Stuhlweissenburg no

Feleségeink nem nézték jó szemmel, hogy kiszemeltük magunknak Zlatorgot, akit a Jasna partján egy hatalmas kősziklára telepítettek. Ő a szlovének legendája, nemzeti állata, olyan, mint az ausztráloknak a kenguru, vagy a koala. De említhetném a mi legendás csodaszarvasunkat és üldözőit, Hunort és Magyart is. (Aki nem ismerné ezt a történetet, az majd olvassa el!) Szóval ez a bak, a fehérszőrű aranyszarvú Zlatorg, aki évezredek óta őrzi a Triglav csúcsai között elrejtett kincseket. Amelyek talán nincsenek is annyira elrejtve, mert ha az ember jól körülnéz találhat belőlük szépszámmal. Hűsvízű gyémántragyogású vízeséseket, smaragdszínű tavat, kristályragyogású hegycsúcsokat aranyfolyammal, melyet a lemenő nap varázsol oda minden kincskeresőnek. Hagyjuk a legendákat. Józsi barátommal olyan vágy ébredt bennünk, hogy nekünk bizony fel kell ülni a bak hátára, hogy a bakhátról jobban körül nézzünk . Így talán elárulja nekünk az aranyszarvú az igazi kincsek rejtekhelyét is. –Elvisznek bennete