"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

  Ahogy a történelem ismétli önmagát, úgy látszik egyes események is megismétlődnek. Az ember életében  ilyenkor jön az a déjà vu érzés, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átéltük, mintha az adott esemény korábban már megtörtént volna velünk. Nekem úgy rémlett, hogy valamikor a 3. század környékén ezt már egyszer átéltem. Nos, pont ilyen érzésem volt Imre bácsival kapcsolatban. Imre bácsi nyugodjék békében, - öreg horgász cimborám volt, aki se úszni se evezni nem tudott, viszont volt horgászengedélye két botra és csónakja a velencei tavon. Üzletet kötöttem az öreggel, hogy én evezek, ő pedig az egyik felszerelt botot átadja. Így mindketten jól jártunk. Az öreget   egy kemény vihar után a felesége eltiltotta a csónak használatától, így aztán a parton áztatta a zsinórt. A házunk előtt ballagott hazafelé amikor ráköszöntem. – Jó napot Imre bátyám! Látom nemhiába ült a parton; szép halat fogott. Gratulálok! – Majd szólok, ha elkészült a rántott hal. Irmával kettőnknek ez úg

  „ Új női műterem Székesfehérvárott!" „ Van szerencsém úgy a helyi, mint a környékbeli női világ szíves tudomására hozni, hogy Székesfehérvárott női divat-termet nyitottam a Basa utca 3. számú (Szepelt-féle) házban. Ajánlom magam mindennemű női ruhakelmék legízlésesebb elkészítésére (legújabb párizsi szabászatra) francia és angol modell szerint. Miután Bécsben több éven át működtem elsőrangú divatszalonokban, oly bő tapaszalatokat szereztem, melyek felbátorítanak, hogy az itteni hölgyvilág kegyes pártfogását kérjem. Maradtam teljes tisztelettel: Varga István női szabó” Így szólt a hirdetés, de lássuk, mi történt a Basa utcában. Varga úr minden reggel felseperte boltja előtt az utcát, és ha nagy meleg volt, akkor egy kanna vízzel is fellocsolta. Szepeltéktől bérelte az üzlethelyiséget. A ház tulajdonosa elégedett volt a bérlővel, a bérlő pedig a tulajdonossal. Dél felé az üzletben dolgozó segédkisasszony néha elkéredzkedett fontos családi ügyeket intézni. Varga ura