Nehrer György: A furfangos tolvaj

 

„Új női műterem Székesfehérvárott!"

„Van szerencsém úgy a helyi, mint a környékbeli női világ szíves tudomására hozni, hogy Székesfehérvárott női divat-termet nyitottam a Basa utca 3. számú (Szepelt-féle) házban.

Ajánlom magam mindennemű női ruhakelmék legízlésesebb elkészítésére (legújabb párizsi szabászatra) francia és angol modell szerint.

Miután Bécsben több éven át működtem elsőrangú divatszalonokban, oly bő tapaszalatokat szereztem, melyek felbátorítanak, hogy az itteni hölgyvilág kegyes pártfogását kérjem.

Maradtam teljes tisztelettel: Varga István női szabó”

Így szólt a hirdetés, de lássuk, mi történt a Basa utcában.

Varga úr minden reggel felseperte boltja előtt az utcát, és ha nagy meleg volt, akkor egy kanna vízzel is fellocsolta. Szepeltéktől bérelte az üzlethelyiséget. A ház tulajdonosa elégedett volt a bérlővel, a bérlő pedig a tulajdonossal. Dél felé az üzletben dolgozó segédkisasszony néha elkéredzkedett fontos családi ügyeket intézni. Varga uramnak lágy szíve volt, tudta ő, hogy a Helén kisasszonynak nincs semmiféle családi ügye, inkább csak egy újabb fiatalember, aki elcsavarni igyekszik a fejét. Szép lány volt a Forinyák Helén, és okos is, de valahogy nem volt szerencséje a férfiakkal. Az üzletvezető úr tisztában volt azzal is, hogy éppen melyik gigerli csapja a szelet a segédkisasszonynak. A mostani udvarló, a Szakál Adorján, jóravaló hivatalnok, aki illene is a Helénhez. Így aztán a bajusza alatt mosolyogva mondta:

– Menjen csak, Helén! Délután úgysincs nagy forgalom, legfeljebb egy-két hölgy téved be.

Ide többnyire csak lányok és asszonyok jártak, akik aztán csevegnek, csicseregnek, hadarnak és kacarásznak, amibe a férfiember feje belefájdul.

Varga úr már megtanulta, hogy délutánonként csak kalapot nézegetnek a hölgyek, vásárolni ritkán szoktak. Felpróbálják, aztán az egyiknek a szalagok színe nem tetszik a másiknak meg a tüll virágok. Azért a fejükre teszik a kalapokat, forgolódnak a tükör előtt, grimaszokat vágnak és felpróbálnak még vagy húszat.

– Még meggondolom, Varga úr!

– Ahogy gondolja a nagyságos asszony! Máskor is szívesen látjuk.

Így teltek a délutánok az üzletben. Ezen a napon azonban valahogy minden másként alakult, mint ahogy szokott.

Varga úr napjai és gondolatai a nőkről és a hivatásáról szóltak,és nemes szíve egész hevével a nőket szolgálta, ami aztán kamatosan meg is térült, már ami az üzlet bevételeit illeti. Valamilyen oknál fogva e napon nem jöttek kalapokat próbálgatni sem a kisasszonyok, sem a nagyságos asszonyok. Így aztán a női szabó ott ácsorgott az üzlet ajtajában, és mindenkinek udvariasan köszönt, aki éppen arra tévedt. Egyszer csak egy bő, amerikai stílusú köpenyt viselő, elegánsan öltözött ismeretlen úriember állt meg az üzlet kirakatánál, és nézegetni kezdte a szebbnél szebb női ruhákat, majd beszélgetésbe elegyedett vele.

– A feleségemet szeretném meglepni egy gyönyörű ruhával.

– Milyen ruhára gondolt, uram?

– Igazából nincs konkrét elképzelésem, de olyan ruha kellene,ami manapság a legdivatosabb, a pénz nem számít.

Varga úr jó kereskedő lévén, több drága ruhát is a pultra tett.

– Ezek túl egyszerűek! Nincs valami díszesebb elegánsabb ruhája?

Varga úr éppen egy díszes selyemruhát tartott a kezében, amikor az elegáns úr megszólalt.

– Na látja, ez megfelelne! Nincs véletlenül egy próbababája, amin meg tudnám nézni, hogyan is mutatna a feleségemen?

– Sajnos próbababánk nincs – mondta a női szabó szégyenkezve.

– Akkor felvehetné maga, ha már nincs próbababa.

Varga úr nagyot nézett, még a levegő is benne rekedt az idegen kérését illetően. A ruha viszont elég drága volt ahhoz, hogy egy ilyen reménybeli vevőt csak úgy elszalasszon. Némi gondolkodás után beleegyezett, és sietve átöltözött. Még a pantallóját is levetette, hogy ne legyen zavaró, amint az a ruha aljánál kikandikál.

Az elegáns úr el volt ragadtatva.

– Felvenné azt a szép virágos kalapot is? – kérdezte.

Felvette, és a tükörben még meg is igazította magán.

– Pont ilyenre gondoltam! Forogjon körbe egy kicsit, ha kérhetem!

És Varga úr forgott, mint egy körhinta, miközben a vevő olyan dicséretekkel halmozta el, amibe a szabó dús bajusza is belepirult.

– Ezer meg ezer reménybimbó sarjadzik e kebel alatt, és ezer meg ezer vágy csirája rejlik a vérnek bíborában. Szépség, szeretetreméltóság, ártatlan üde kedély, mélabús ábránd és színarany érzelmek fonódnak mintegy koszorúba együvé. Ennek a ruhaköl
teménynek a láttára lángra lobban a költő fantáziája, föllelkesül tőle még a festő ecsetje is! – áradozott az ismeretlen.

Ám a következő fordulónál az elegáns úr odaugrott a pénztárgép fiókjához, s azt kirántva, majd a köpenye alá rejtve, kiszaladt a boltból. Varga úr, úgy ahogy volt, női ruhában, nagy kiabálva üldözőbe vette a tolvajt, aki menekülés közben segítségért kiáltozott.

A kereskedőt, aki a hajsza közben a virágos kalapot is elveszítette, sokan ismerték a városban. Így aztán a bajuszos nőben mindenki felismerni vélte Varga urat, aki valószínűleg megháborodott, hogy férfiakat üldöz női ruhában. A következő utcasarkon végül sikeresen leteperték és visszavitték az üzletbe, ahol hosszas
magyarázkodást követően kiderült az igazság. Az üzletvezető magába roskadva ült egy széken a térd fölé húzott drága selyemruhában, kinyújtott szőrös lábait pihentetve, amikor belépett az üzletbe Helén és Szakál Adorján.

– Főnök úr! Megkérte a kezemet az Adorján! – újságolta boldogan a lány.

– Gratulálok, Helén! De ez volt az utolsó alkalom, hogy maga délidőben családi ügyeket intéz!