"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

  Ennek az írásnak nem célja  Magasházy László Imre, Horthy M. szárnysegédje, (később honvéd tábornok) vezetésével az alföldi tanyavilágban, Siófokon, és egyéb helyeken elkövetett népírtás és más bűncselekményekben való részvételének  tisztára mosása. A történelem nem kétszínű hanem annál sokkal rosszabb. Nagyon sokszínű. Mindenki akként magyarázza, ahogy azt az érdekei éppen megkívánják. Engem ebben az írásban semmi más érdek nem vezérel mint a magyar lovassport egyik szereplőjének, volt edzőmnek a bemutatása egy kis novellába gyúrva. Őt semmilyen tekintetben nem terhel felelősség az apja által elkövetett bűnök miatt!     Hun Az égbolt még sötét volt és a nappal közeledtét még csak hinni lehetett.  Feltámadt a szél és lenyomta a felhőket, majd szitálni kezdett az eső. Négy órát mutatott az óra.   A tócsák homályos tükrében néhány csillag reszketve nézte a földet. Az utcák csendjébe egy-egy halk szó lopakodott, néhol az se. Csak árnyak jártak.  Az alvó város még némán figyelt. – Me

  Ebéd után leültem a számítógép elé, és egy kicsit ejtőztem a karosszékemben.   Este a Magyar Széppróza Napján egy írásomat fogom felolvasni a Vörösmarty Teremben. Úgy gondoltam, hogy keresek egy humorosabb szöveget. Találtam, azért a biztonság kedvéért még egyszer átfutottam, mert már egy éve nem volt a kezemben.   Közben zenét hallgattam Illéséktől a „Keresem a szót” Először csak hallgattam, másodszorra már figyeltem a szövegre is. Harmadszorra letöltöttem Bródy János dalszövegét. Többször is elolvastam és elgondolkodtam rajta…   „Ó, én még nem tudom, hogy fogjak hozzá” Sajnos én sem, csak azt tudom, hogy íróként, tollforgatóként az ember valamennyire mégiscsak felelősséggel tartozik a leírt szavakért mondatokért. Évek óta gyötörnek gondolatok, amiket le kellene írni, de nem tettem meg, mert még „Keresem a szót, keresem a hangot” Igen, azt a szót, amit mindenki egyformán ért, és azt a hangot, amit mindenki egyformán hall, még mindig nem találtam meg.   Pedig nagy szükségünk