"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

  Imre bácsi nyugalmazott postatiszt volt. A nyaralója egy kicsi faház, velünk szemben volt Agárdon, az utca túloldalán a hatalmasra nőtt tamariszkusz bokrok mögé bújva. A tamariszkusz májusban hozta világos rózsaszín apró virágait az ágak teljes felületét beborítva. Ilyenkor a sötétzöld finom kis tűlevelek nem is látszottak a rengeteg virágtól. Aztán mire a kis szirmok lehullottak és rózsaszínre festették a füvet, addigra a bokrok is árnyékot adtak a kicsi ház teraszának.  Imre bácsi szeretett itt üldögélni a gyékényből készült kerti asztal mellett a fonott foteljában.   Olvasta a Népszabadságot és néha hangosan bekiabált a teraszról a feleségének, hogy… – Képzeld Margitkám...– és felolvasott az újságból a konyhában zöldségeket pucoló feleségének. Majd felhörpintette a maradék tejeskávéját a bögréből, amiből még előzőleg kikanalazta a belé áztatott kifli darabokat. Aztán valamelyik nap átjött az úton a barna színű bőrpapucsában és keki színű rövidnadrágjában, aminek szára lobogo

  Ennek az írásnak nem célja Magasházy László Imre rehabilitálása! Tudvalevő, hogy Horthy Miklós szárnysegédje, (később honvéd tábornok) vezetésével az alföldi tanyavilágban, Siófokon, és egyéb helyeken elkövetett népírtás és más bűncselekmények végrehajtásának elrendelője, vezetője volt. A történelem sajnos nem kétszínű, hanem annál sokkal rosszabb. Nagyon sokszínű. Azt nyugodtan leszögezhetjük, hogy a késő középkor óta Magyarországon még nem volt olyan hatalom, aki ne hamisította volna meg a történelmünket. Múltunkat akként magyarázva, ahogy azt az érdekei éppen megkívánták. Nyugodjon bele mindenki, most sincs ez másként. Ebben az írásban semmi más érdek nem vezérel, mint a magyar lovassport egyik kiemelkedő tudású szereplőjére, volt  tanáromra, edzőmre való visszaemlékezés egy kis novellába gyúrva. Magasházy Dénes lovasoktatót semmilyen tekintetben nem terheli felelősség az apja által elkövetett bűnök miatt!    Aki még emlékszik Fekete István regényeire – az én „Matula bácsim” Dén

Délután volt egy kis időm, és válogatás nélkül mindenfélébe beleolvastam. Többek között az alábbi Indexes cikkbe is "Félelmet kelt az Egyesült Államokban a nitrogéngázzal tervezett kivégzés" Mint a cikkből kiderül egy "szegény bérgyilkoson" Kenneth Smith-en másodjára próbálnak elégtételt venni a hatóságok. Elsőre nem sikerült neki beadni a méreg injekciót. Ilyenkor azt gondolja az ember, hogy milyen amatőr kivégzőosztag van abban a börtönben. Aztán a délutáni magányomban végig gondoltam, hogyan is történhetett a dolog. A börtönőr bekiabált a kis nyíláson a cellába… – Készülj Kenneth! Jön a kenet,  kapsz egy szurit, és mehetsz Belzebubhoz a pokolba! Aztán kiderül, hogy egy világhatalom börtöneiben a végrehajtók hülyébbek, mint az elítéltek. – Basszus Kenneth, nem sikerült azt a rohadt kanült beültetni, amin a méregadagodat megkaphattad volna. – Figyu!   Most nem jött össze, de legközelebb a gázzal biztos jó lesz.   Ezzel szemben Kenneth nem sokat szarozot