"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

  Egy hónapja már, hogy követem a Magyar Péter jelenséget. Néha írok is egy-egy rövid gondolatot Magyar Péter facebook oldalára. Ezek többnyire negatív előjelű gondolatok, mert én kritikusan szemlélek minden politikai megnyilvánulást.   Belőlem hiányzik az az érzés, hogy bárkit is piedesztálra emeljek, és Istenként tiszteljek. Szóval, ez nekem nem ment soha, egyik rendszerben sem. Rendszerváltás óta meg főleg nem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem támogatom Magyar Pétert, de ha politikai útra lép akkor ahhoz át kell gondolnia, hogy mit, és hogyan mond. Tagadhatatlan az is, hogy Magyar Péterben valóban felismerhető a nárcisztikus és némi cezaromán hajlam. Ettől még nem biztos, hogy az. Az, hogy pszichopata-e, azt nem tudom megállapítani. Viszont ha körbe nézek a politikai palettán ott sem látok egyetlen egy normális embert sem. Úgy tűnik, hogy ez a nép, megmagyarázhatatlan belső kényszer hatására csak valamilyen devienciával terhelt személyekben bízik, vagy egyszerűen ez az embertí

 Ahogy történt... 2019-ben vetettem papírra ezeket a gondolataimat. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és semmi nem változott. Illetve annyi változás azért történt, hogy most 2024-et írunk.   Már nem hívnak meg a „Magyar Széppróza Napjára” (sem). Mielőtt ezt bárki félreértené, hogy valami belső fájdalom vagy sértődöttség mondatja velem mindezt -az gyorsan felejtse el. Szó nincs erről. Ahová nem hívnak, oda nem megyek! Most már vannak olyan helyek és helyzetek ahová hívnak, vagy hívnának, oda sem megyek el.   Szóval megválogatom, hogy hová megyek és hová nem. Egyszerűen nem szeretek olyan közegben lenni, ahol a jelenlévők többségével kimondva, vagy kimondatlanul szinte semmiben nem értünk egyet.   Bár azt hiszem, hogy ezen az írásomon kívül a könyveimben elvétve sem találhat senki politikát. Mert a szépirodalomban semmi keresnivalója nincs a politikának. És persze könyvbemutatókon sem szoktam politizálni, mert úgy gondolom, hogy az abszolút illetlenség a közönséggel szemben. Magánemberként t

  Nem véletlen a cím választás.   Talán a helyzet is bizonyos értelemben hasonló. Azt szoktuk mondani, hogy a történelem ismétli önmagát.   „Alea iacta est” vagyis a kocka el van vetve. Eredetileg Kr. e. 49. január 10-én mondta Julius Caesar amikor seregeivel átlépte a Rubicon folyót. A római törvények szerint   hadvezér csak a seregei nélkül léphette át a folyót, ami akkor Itália határának   számított. Caesar akkoriban nyílt kenyértörést vállalt a Szenátussal és a polgárháború elkerülhetetlenné vált.   Caesar   indulni akart a consul választáson, de politikai ellenfele   Pompeius újra életbe léptetett egy törvényt, hogy a tisztségre pályázónak személyesen is   jelen kell lennie Rómában. Ezt arra használták volna fel, hogy az ellene gyűjtött vádak valamelyike alapján elítélhessék és megfoszthassák a szabadságától. Az „alea”, „kocka” szó a rómaiak népszerű dobókockajátékára utal, amelyben kipróbálhatta mindenki a szerencséjét. Melyben ha a kockát eldobtad, azzal sorsot vetettél. A koc

  Történetünk főhőse: Pribicskó Rezső, kinek bűnlajstroma igen hosszú és változatos, mint ahogy emberünk életútja sem mindennapi. Minden városban más és más álnév alatt mutatkozik be, úgy mint: Margai Ákos, Vajdafi Vajda Rezső, ifj. Albrecht Kálmán, Várnai Rezső, Radnóti Radványi Dezső, Nagy Károly. Beszéli a magyar, német, francia, olasz és tót nyelvet. Illetőségi helye Kassa. Az első, igazán nem nagy jelentőségű bűncselekménye egy vállalati sikkasztás, melyet három hónap fegyházzal jutalmazott a magyar királyi törvényszék. Ezt követte egy országos hírű tett, melyben több mint tíz vádlott mellett Pribicskó is jelentős szerepet vállalt. Pályafutása alatt volt már katonaszökevény, francia idegenlégiós, de többnyire utazó szélhámosként élte az életét, ami, valljuk meg, nem volt unalmas foglalatosság. Kivéve azon időszakokat, amikor is állami koszton és kvártélyon tengette az életét, többnyire hűvös cellákban. A leghíresebb és legnagyobb bűnesetéről most az miatt beszélünk itt, mert a