"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

  Odakünn hétágra sütött a nap, virágzott a kökény, és a tavasz bódító párája járta be a téglagyári agyaggödrök környékét. A békák bátortalan kuruttyolása, a fázós méhek bizonytalan zümmögése jelezte, hogy hamarosan itt van az igazi tavasz. A tavaszt érezhette Kovács Hugó is, aki hanyatt feküdt az ágyán, s az ajtót nézte. Azon gondolkodott, hogy mi lenne, ha most belépne hozzá Irma. Megfogná a kezét, és soha többé el nem engedné. Odaállnának Kalapács uram elé: –           Dezső bátyám… Ebben a pillanatban azt érezte, hogy Irma miért akarna mást, mint ő? Aztán elbizonytalanodott, mert Kalapács úr sűrűvérű ember hírében állt. Lehet, hogy kihajítaná a házából szó nélkül. De miért is tenne ilyesmit, amikor néki a “Kis Ketskemét” telepen takaros háza van? Jó, nem kőház, csak vályog, és nem az úri negyedben van, hanem a téglagyári gödrök mellett. De az ő háza a Zámolyra menő kövesútra néz, így esős időben sem kell a sarat dagasztani, amikor munkába megy. Így gondolkodott magába, miközben I

  A görögdinnye vásárlásakor mindig van az emberben egy kicsi bizonytalanság vajon érett, jóízű lesz-e? A dinnyék szakértő ábrázattal való paskolása, kopogtatása, szagolgatása, egy dinnyehalom átválogatása a tökéletes példány kiválasztása érdekében; az a nyárnak   egy rítusa. Ha mégsem sikerült volna jól a választás és szégyenszemre "tököt" vettünk dinnye képében, akkor nyilvánvalóan átvertek minket. Csaló minden dinnyeárus! Vagy legyinthetünk; az idén amúgy is rosszak a dinnyék. Azért persze próbálkozunk tovább… Nos, valahogy így van a mi népünk a politikusokkal is. Van, aki az egyiket és van, aki a másikat kedveli. És itt a „kedveli” van a hangsúly, no meg a hiba is, amit régóta nem tudunk levetkőzni, mint ahogy azt sem tudjuk tudomásul venni, hogy van rossz dinnye és van jó dinnye. Mert abban szerintem egységes lenne az álláspont, hogy mindenki a JÓT szeretné. Csakhogy: ahogy a dinnyére, úgy a politikusra sincs felírva, hogy én jó vagyok, én meg tróger tolvaj. Mi választun

  Ebben a kis történetben elmesélem, hogyan jutottam el a Velencei-tótól a Szokol rádión keresztül a székesfehérvári strandig, majd az úszómester Gundrum bácsitól a női napozóig. Néhány gondolat erejéig betekintünk a női keresztnevek rejtelmeibe is. Mint az előző történetekből kiderült, bennünket a jómód valahogy mindig elkerült, így aztán a szüleink rejtélyes okok miatt a három gyerekből sem kaptak kifejezetten jót. Azért nagyon rosszak sem voltunk, inkább csak elevenek, és a zsiványságot tekintve kreatívok. Energiáink lekötése érdekében ötezer forint bankhitelt vettek fel, tízévi lejáratra. Ebből a pénzből vásároltak Agárdon százhuszonöt négyszögölnyi üdülőterületet. Ősz lévén szép füves teleknek nézett ki a megvásárolt ingatlan. Akkoriban ezeket a telkeket épphogy legyalult, három méter széles földúton lehetett a vasútállomástól megközelíteni. Aztán a következő évben az iskolaszünet kezdetén, vonatra ült az egész család. Anyánk előző nap megfőzött és becsomagolta a piknikezéshez szü