Nehrer György: Mindenszentek
Nehezen ébredek, a torkom kapar, talán horkoltam az éjjel. Nyújtózom a paplan alatt. A leeresztett redőny hézagjain keresztül besüt a nap. Vékony aranycsíkokat rajzol a falra. A porszemcsék milliói ezüstös csillogással ragyognak a sugarakban. Fújok egyet a csíkok felé. Örvénylő mozgásba kezdenek az apró szemcsék, majd megnyugodnak. A sugarakon kívül békésnek tűnik a világ, pornak nyoma sincs, vagy csak nem látom. Felhúzom a redőnyt, szemem résnyire van nyitva. Hunyorogva nézem a hatalmas ezüstfenyőt az ablak előtt. Már a háznál is magasabb. Kicsi, zöld és sárga madárkák raja rebben tova a redőny zajára. Készülődünk! Virágüzlet a temetővel szemben. Tébláboló, virágok között válogató emberek. Sokan tanácstalanúl nézegetik a cserepes krizantémot. Leteszik, arrébb mennek. Tenyérnyi mohakoszorút forgat a kezében egy idős asszony. Az árát nézegeti, majd visszateszi a polcra. Talpig feketében, fején fekete selyemkendő. –Azt a cserép margitvirágot kérném – szól az eladónak, és mutat a kriz