"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

  KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁN A "JELEK" !  Nyitóképre kattintva olvashatók  Székesfehérvárhoz kötődő kollégák írásai!  

  Amikor hétvégéken Varga bácsi szobájában a nyitott ablaknál felsírt a hegedű, mintegy vezényszóra tárultak a szomszédok ablakai, hogy beengedjék a friss levegő hátán érkező, keményre nevelt szíveket is meglágyító dallamot. Abbamaradt ilyenkor az udvaron a szőnyegporolás, szünetelt a lakásokban a húskloffolás, s még a búgó gerlék is tapintatosan elhallgattak. Az idős úriembernél a kettős ágy végében – ahogyan annak lennie kellett – egy nagy szentkép függött a falon. Balra tőle a kicsi éjjeli szekrényen volt a lemezjátszó, az egyetlen a tizenöt családnak fedelet adó valamikori egyházi épületben.  Az ágy és a kétajtós nagyszekrény között volt annyi hely, ahol Varga bácsi egyszerre két pár fiút is táncra tudott tanítani. Több volt akkor a fiú – mondják, háborúk után inkább fiúgyermekek születnek – a Teremtő így gondoskodik a világ rendjéről. Táncnak nevezett botladozások közben vigyázni kellett, mert közel volt a horgolt terítővel letakart kisasztal, melyet védelmezően két apró fotel f

  Itt, a vigyázzban álló panelházak közt, hol néha kemény futballcsata folyt alkonyat felé, és a kocsmákból szállt a hangos nevetés, most padot foglalt a csönd. Ül mélázva, kevés vagyonát - a nyugalmat és az utolsó harangszót - gondosan köntösébe csavarja. De a tetők fölötti söntés még nyitva, dorbézolnak a színek: narancsot, vöröset, kéket, sárgát öntenek a sötétülő égbolt poharába, s kapatos felhőfoszlányok maszkokat dobálnak           a bóbiskoló, szürkülő, elhagyott tájra

  Evéskor előre, iváskor hátradőlsz, a munka elől pedig félreállsz . Ehhez hasonló bölcsességeket olvashat az ember a fénymásoló tágas üzletterében a falon függő pólókon. A számítógépen nevelkedett, angolt is értő ifjak számára van egy másik kollekció is: Born in december . Sápadt volt még a reggel, enyhe pírral a homlokán, amikor a férfi a pénteki túlórázástól még mindig kissé álmosan belépett az üzletbe. Célkereső szeme rögtön felfedezte a neki hátat fordító, az önkiszolgáló fénymásolónál szorgoskodó maszkos nőt. – Honnan ismerős? – Gizi lenne, akit legalább húsz éve nem láttam, akinek köszönhetem, hogy nem lettem alkesz? Ezek a falhoz szorított önkiszolgáló fénymásolók olyanok, hogy aki velük dolgozik, hátat fordít mindenkinek, az arca nem látható. A szemet vonzó titokzatos lény, miként egy gótikus katedrális, hátulról is szépen ívelt formákat mutat, amiben áhítattal lehet gyönyörködni. Talán nem véletlen, hogy a katedrálisok hazájában, nőnemű szóval illetik a léleknek otthont adó

  az idő most nem alkalmas semmire más ez a hely egy vendég van csupán a halál törött cimbalmon játszik   piros asztalnál ülnek a székek üres pohárból isznak méretlen tűbe harapnak   csak a boltok lordjai épek hangos tortákra szórják a pénzt tessék tessék   az angyalok néma kis csokikat vesznek   ismerik jól ezt a helyet talán   a holnapit is

  Mint annyiakat, kiskamasz koromban , az osztálytársaimhoz hasonlóan megérintett a zenetanulás vágya. Volt aki tanítson, több is, meg Zeneiskola is indult a faluban , ahova korlátozott létszámban fel is vettek pár gyereket.  Ahova Édesanyám beíratott, nagy lelkesedéssel mentem. Zongoránk nem volt, csak kölcsönben volt egy, mert nálunk volt a szobában hely, a tulajdonosánál meg nem. El is kezdődött a zenetanulás. Kedvcsinálónak a tanárnő játszott pár szép melódiát, és nagyon tetszett! A skálázás már nem annyira. Egyszerűbb kis dalokat tanultam , a Reschofszky kottából: a "Lánc,lánc, eszterláncot " és társait.  Nem voltam botfülű, a dalokat vígan énekeltem , inkább, mint zongoráztam. Gyakorolni nem szerettem, mindig melléütöttem... El is fogyott a türelem, mert nem lelkesített semmi, csak ha Manyi néni zongorázott.  Az viszont nagyon... A Für Elise.. Abba is maradtak tanulmányaim. Később, gimnazista koromban újra hozzáfogtam. Mendegélt, mendegélt, de tudtam nem le