"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

Alig van Magyarországnak megyéje, legalábbis a dunántúli megyék közt egy sincs, amely annyi ellenséges zaklatásnak lett volna kitéve, mint Fejér megye. Növelte a megye nyomorát az is, hogy az ellenséges parancsnokok és biztosok között egyetlen egy sem volt, aki az emberségéből tökéletesen ki ne vetkőzött volna. Mindegyik a fő gyönyörét abban találta, ha elnyomott embertársai, mint az eltaposott hernyó, fetrengtek lábai előtt. Feltűnő érdemeket igyekeztek maguknak szerezni az által, hogy vérben fürödtek, és embertársaik jajkiáltásai által altatták el gonosz lelkiismeretüket. Egy nemzet megvetése virrasszon  sírjuk felett is, mert egyébbel nem sújthatja a fájdalmából kigyógyult nemzet utálatos nevüket. A Kerepesi temetőben járva  fekete obeliszk jelzi kilenc magyar hős emlékét, kik hazánk függetlenségéért és szabadságáért áldozták életület. Kilenc név közül Fejér megyéhez kötődő Streith Miklósról szól ez a kis történet. A vértanúk közös sírjánál történt kegyeletes megemlékezés alkalmával

                                                                            Fotó: Nehrer Gy. "Mint hazatérő részeg, aki berúgja az ajtót, úgy tört ránk a nyár. Viharokkal, jeges esővel. Bennünk is így dúlnak orkánok, felhőszakadások. Hátranézel, fáj a pusztulás. Előtted sűrű köd..."