Nehrer György: Kényszerzubbonyban
"Ha a halottak visszatérhetnek a Földre, és szeretteik közelében lehetnek, akkor mindig veled lesznek a legvidámabb napokon, és a legsötétebb éjszakákon... mindig, mindig, és ha lágy fuvallat simítását érzed az arcodon, az ő leheletük az, s ha hűs szellő legyezi lüktető halántékod, az ő lelkük az…" Ennyit békésen a halálról. Az alábbiak már nem lesznek ennyire békések: Ma, azon folyik a „mélykeresztény”, kormánypárti győzelmi mámorban úszók diskurzusa, hogy vajon Bucsában történt -e népírtás, és ha történt ki követte el? Milyen ordas eszmének, milyen aljasságnak kell munkálkodnia több száz, több ezer emberben ahhoz, hogy megkínzott, megcsonkított, majd megölt emberek felett polemizáljanak, számukra humorosnak tűnő kommentekben arról, hogy valóban megtörtént-e az eset? Megtörtént-e, hogy többszáz embert tömegsírba dózeroltak? Ők a mi „magyar keresztényeink,” akik a halállal viccelődnek. Ők azok, akik eldöntik, hogy ki a magyar és ki nem. Ki a hazaáruló és k