"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

  Kálmán Imre születésének 140-ik évfordulójára szeretnék emlékezni. Nem csapnék a közepébe, hanem egy kicsit személyesebbre veszem ezt a visszaemlékezést. Hogyan is kerültem kapcsolatba Kálmán Imre Operettjeivel? Gyula meghalt – mondta apám, aki maga sem volt éppen túl jó állapotban. Ligeti Gyula műbútorasztalos a Vörösmarty Színház, egykori díszletese és a zsinórpadlás kezelője... Gyakorlatilag mindenes, akit nem a fizetség tartott a színháznál. Munka sok volt,  fizetség meg kevés. Gyula bácsit apám egykori katonatársát és barátját bottal sem lehetett volna elkergetni a színháztól, mert neki az előadások jelentették az ünnepnapokat. Szinte minden színdarabnak betéve tudta a szövegét, akár a súgólyukba is beülhetett volna.  Aztán teltek múltak az évek és Gyula bácsi nyugdíjba ment... Volt egy kis háza és szőlője valahol Mór környékén. Azt művelgette, aztán egy hétvégén kiment; még utoljára… Ült a diófa alatti asztal mellett, és az asztallapra borulva találták meg a gyerekei. „Szob

  Nézem a fotókat, melyeket a hétvégén készítettem Balatonfüreden. Két nap wellness a feleségemmel és a barátainkkal. Ez volt az ajándék a hatvanadik születésnapomra. Többet ér bármilyen flancos ajándéknál; azokkal lehetek, akiket szeretek, ráadásul még fotózhatok is. Régen volt a fényképezőgép a kezemben és most vissza  kell rázódnom a technikához. Válogatom a fotókat, de nehezen haladok, mert mindig visszatérek a hajókikötő cölöpjeiről készült képhez. Nézem a fodrozódó vízben a cölöpsort, melyek között van girbegurba is. Visszaverődik a tükörképük a szürke vízen. Morfondírozok rajta. Miért nem enged el ez a kép? Aztán rájöttem és írni kezdtem…   Olyan, mint az életünk, melynek során egy-egy cölöpöt belénk ütnek – ha akarjuk, ha nem. Belénk ütik a cölöpöket, ami sokszor fáj, de sokszor örömmel is jár. Így lesz belőle sor. Van, amelyik kicsit görbére sikerül. Van, amelyik egyenesebb. A sor a lényeg – ha ránéz az ember – a sor, az legyen egyenes. A parton egy család kicsi gyer

  A történetben szereplő helyszínek már nem léteznek, elseperték őket a történelem kisebb - nagyobb viharai. A másik ok amiért ilyesmiről írok, talán a mai fiataloknak sem árt, ha megismerik azt, hogyan teltek a mi hétköznapjaink ezekben az években. Milyen vágyai voltak akkoriban egy tizenéves gyereknek? Nem kell azt gondolni, hogy mindenki éhezett annakidején, mert akkor is voltak olyanok, akiknek jutott élelem. Én viszont  azokról nem tudok írni. Visszatekintve ezekre az évekre; nem úsztunk a boldogságban, viszont rengeteg tapasztalatot szereztünk arról, hogyan kell életben maradni.   A húsboltban csak az üres kampók sorakoztak, ahol a plafonig érő fehér csempéken még nyáron is gyöngyözött a pára. A kampók némelyike már rozsdásodott, olyan régen akasztottak rá húst. Gyula bácsi, a hentes, vigyázta a pultban lévő „kettőnyolcvanas” hervadozó kolbászokat és a pár darab kissé szőrös pörcöt, meg a zsírt, amit venni lehetett. A mama kis cédulán mindig leadta a rendelést, hogy kellene egy k

  Kosztolányi Mara rajza Vádlott, Hajner Gellért, álljon fel! Fegyveresen elkövetett útonállás, valamint rablás kísérlete és súlyos testi sértés bűntette miatt a Pestvidéki Királyi Törvényszék, kettő év és hat hónap fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítéli! Büntetését a Budapesti Gyűjtőfogházban kell letöltenie. Az ítélet jogerős! Fellebbezésnek helye nincs! A vádlottat vezessék el!... Hírhedten kemény hely volt a „Gyűjtő”, de Hajner nem először fordult meg a falai között. Tudta, hogyan kell túlélni a hosszú hónapokat, amelyek egyáltalán nem voltak magányosak. Sőt, a régi cellatársak néha itt üdvözölték egymást, amikor a sors úgy hozta, hogy éppen a balszerencse csillaga világított a fejük felett. Volt, akinél ez többször is előfordult. Közéjük tartozott Hajner is. Most valahogy nem jól mérte fel a helyzetet, mert a megtámadott delikvens nem ijedt meg kellőképpen a bicskájától. Így aztán mindketten orvosi ellátásra szorultak. Neki egy hétig jegelték a fejét a Szent Já

  Az elvesz(t)ett pénz (1897)     Kosztolányi Mara rajza     Idegesen és kapkodva vacsorázott, mert késve ért a „Sánta Kakas” vendéglőbe. A késés oka az volt, hogy jónak tűnő alkudozásba bonyolódott az egyik kuncsaftjával, egy különleges mintázatú torontáli gyapjúszőnyeg kapcsán. Keresett volt ez a Bánátban gyártott szőnyeg, és az eltelt években sokat értékesített belőle. Most, csak az idejét rabolta, mert nem lett üzlet az alkuból. El kell érnie az újbudai állomáson az esti vonatot, hogy holnap hajnalban Siófokon lehessen. Nélküle talán a futamot sem indítják el. Egész héten bújta a Versenylapot, hogy melyik istálló nevez a Siófoki díjra. Az Esterházy, Szemere, Rohonci istállóknak jó lovai vannak. Még a Geiszt, vagy a Dreher istálló lovai is szóba jöhetnek, de azok elég változó teljesítményt mutatnak. Majd, ha kiderül, hogy melyik lovak futnak, akkor lesz csak igazán érdekes a helyzet. Mindenesetre, a nyitásra ott akar lenni,