"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

  Polgármesterünk a minap egy posztjában bejelentette: „Útra keltem, hogy köztársasági elnök asszony meghívására, az Ő delegációjához csatlakozva látogatást tegyünk Egyiptomban. Nagy megtiszteltetés ez, hiszen meglehetősen ritka, hogy helyi tisztségviselő az államok közötti diplomácia részese lehessen. Természetesen utam kapcsolódik Fehérvár ügyeihez: Városunk közgyűlése korábban egyhangúlag megszavazta, hogy új testvérvárosi szövetséget kössünk. Földünk egyik legősibb, mondhatni, legendás településével, Luxorral fogunk testvérvárosi szerződést aláírni Novák Katalin köztársasági elnök jelenlétében.” Stb. Mekkora történelmi, kulturális értékek őrzője ez a város: az ókori görögök … Stb. Stb. Stb. (történelmi múlt ecsetelése) Magánvéleményem : Kairóba, Thébába, Luxorba, Gizába, Királyok-völgyébe, az Asszuáni gáthoz  egy nagyváros polgármesterének a  saját erejéből is el lehet jutni. Nem szükséges hozzá kamu testvérvárosi szerződést kötni egy olyan várossal, amely a mai kultúrájáva

  A történet a Trianon előtti békeidőkből való. Pajtás Julianna, magyar nagyanyám mesélte, aki a németek között néha furcsán érezte magát, ugyanis nagyapám és családja erősen követte a német hagyományokat. Ez nem akadályozta őket abban, hogy szívvel lélekkel magyarnak vallják magukat, hiszen itt születtek, ez volt az ő hazájuk.  Ez a kis történet is rámutat arra, hogy a német precízség és megfontoltság a mindennapokban nem mindig állta meg a helyét. Ha lenne elég tehetségem hozzá, akkor írnék ebből a történetből egy kosztümős víg-operettet, vagy egy vidám színdarabot. Ez most elmarad. Talán valaki egyszer majd kedvet kap hozzá. Most, csak egy novellával szolgálhatok.  Történetünk helyszíne: Freidorf, Temesvár városrésze. Korábban önálló község volt. Apám szülőhelye és lakhelye. Itt többnyire németajkú római katolikusok éltek. Volt postája, távírója, vasútállomása, téglagyára, fatelepje és még népbankja is. Arrafelé akkoriban Volksbanknak hívták. Ezzel el is értünk a történet kezdetéh

  Samu kutyánk helyét takarítottam, ami a terasz alatt van. Egy raklapon lévő gyékénykosárban húzza meg magát télen-nyáron, mert a kutyaólba nem hajlandó bemenni. A gyékénykosárban rongyszőnyeg, olyan egyméterszer ötven centi, összehajtogatva szolgálja Samu kényelmét. Kiráztam a szőnyeget, és megállapítottam, hogy még egész jó állapotban van, persze a körülményekhez képest. Nézem a színes csíkokat, amelyekben fellelhető a családunk története. A mama virágmintás köténye, mint egy mezőből kiszakított darab, úgy virít a csíkok tengerében, éppen csak a méhek zümmögése nem hallatszik. Anyám halványkék selyem kombinéje, majd egy darabka éjszaka is felismerhető: apám csíkos pizsamája és gyerekkorunk rózsaszín flanelpizsamái. Öregapám posztókabátja és a sötétkék ünneplőruhák néznek velem szembe. Szakadt lepedők fehér foltjai, mint téli havas táj, úgy díszítik a szőnyeg közepét. Ez a történet is, mint a többi, megkerülhetetlenül szembejött velem, ezért gondoltam, hogy megírom. Ehhez vissza kell

  A tizenkilencedik század utolsó évei csiszolták egyre fényesebbre a Nádor utca köveit Ehhez a kemény munkához persze a bérkocsisok fiákereinek kerekei, és a lovak csúszkáló patái is kellettek. Karácsony havában járt már a világ, és az öreg városra kemény hideget hozott a móri árok felől az északi szél. Olyan keményet, hogy a Nagyboldogasszony templom harangjai is fázósan szóltak a város lakóihoz. Hajnalodott, de még éjszakai sötét borult az utcára. Csak néhány álmos gázlámpa rajzolt aprócska árnyékot a templom falára. Az utcakövekre fagyott ónos eső sejtelmesen verte vissza az órásüzlet ablakán át kiszűrődő lámpafényt. A városban mindenki ismerte az öreg Porászt, az órásmestert. Nádor utcai üzletében a dolgozóasztalára görnyedve, szemén lupéval, kezében csipesszel javítgatta, cserélgette a törött rugókat, kopott fogaskerekeket, forrasztotta az eltört ékszereket és véste a díszes névtáblákat. Porász Vilmos vésnök, ékszerész, és órásmester boltocskájának alacsony ablaka mögött ült. A f

  Báró Zacsek Gyuláné, született Hutvágner Ella válópere a budapesti bíróságon, 1893 január 13-án, pénteken ért végett. A válóper kapcsán rendkívül botrányos dolgokra derült fény. A véletlen úgy hozta, hogy egy napon Hutvágner Ella nevű kisasszonyt, egy budapesti illetőségű vaskereskedő lányát Zacsek Gyula, dúsgazdag, Arad megyei földbirtokos megpillantotta az utcán. A kisasszony akkor huszonöt éves volt. Világoskék szemeivel és koromfekete hajával, valamint karcsú alakjával nagy feltűnést keltett mindenhol. Ezen adottságait kihasználva a kacérkodás sem állt tőle távol. Ettől a perctől kezdve Zacsek úr fülig szerelmes lett a kisasszonyba. Aztán Zacsek úr megkérte Ella kisasszony kezét. A lány apja és testvére a legnagyobb örömmel adta a beleegyezését a házassághoz, mert némi tudakozódás után arról értesültek, hogy Zacsek jelentős vagyonnal rendelkezik. A kisasszony sem habozott sokáig, annak ellenére, hogy a környékükön mindenki tudta, hogy Bergl Vilmossal, a Friedländer Csemege és