Nehrer György: A hűtlen asszony (1890)

 

Báró Zacsek Gyuláné, született Hutvágner Ella válópere a budapesti bíróságon, 1893 január 13-án, pénteken ért végett. A válóper kapcsán rendkívül botrányos dolgokra derült fény.

A véletlen úgy hozta, hogy egy napon Hutvágner Ella nevű kisasszonyt, egy budapesti illetőségű vaskereskedő lányát Zacsek Gyula, dúsgazdag, Arad megyei földbirtokos megpillantotta az utcán. A kisasszony akkor huszonöt éves volt. Világoskék szemeivel és koromfekete hajával, valamint karcsú alakjával nagy feltűnést keltett mindenhol. Ezen adottságait kihasználva a kacérkodás sem állt tőle távol. Ettől a perctől kezdve Zacsek úr fülig szerelmes lett a kisasszonyba. Aztán Zacsek úr megkérte Ella kisasszony kezét. A lány apja és testvére a legnagyobb örömmel adta a beleegyezését a házassághoz, mert némi tudakozódás után arról értesültek, hogy Zacsek jelentős vagyonnal rendelkezik. A kisasszony sem habozott sokáig, annak ellenére, hogy a környékükön mindenki tudta, hogy Bergl Vilmossal, a Friedländer Csemege és Borkereskedő cég ügynökével már évek óta szerelmi viszonyt folytat.  A lány apja ezt a viszonyt nem nézte jó szemmel. Részben azért, mert az illetővel rokonságban állottak, másrészt meg; a férfi vagyonát kevesellte. A rokonság nem zavarta volna, mert a vagyon, az mégiscsak előrébb való. Ella kisasszony sem gondolkodott másként, ezért aztán odaígérte a kezét Zacsek úrnak azzal a feltétellel, hogy háromszázezer forintot letétbe helyez a közjegyzőnél, mely összeg az esküvő napján a kezeihez leszámolandó. A kisasszony az esküvő napjáig kedvenc elfoglaltságának élt. A női dalegyletbe járt, és a színjátszással is próbálkozott a Somossy féle orfeumban. Tegyük hozzá, nem sok sikerrel. Viszont, hogy ebbéli tevékenysége az apja fülébe ne jusson, Berthyer Berta művésznéven lépett fel néhány epizódszerepben, ahol főként énekelnie kellett. A család úgy döntött, hogy az esküvőt, a fehérvári rokonság nagy száma miatt, a székesfehérvári Fekete Sas Szállodában tartják.  Zacsek úr pedig a Hotel Magyar Királyban foglalt egy egész lakosztályt. Az esküvőt követő éjszakát, és még néhány napot a városban szerettek volna tölteni, mielőtt Franzensbadba utaznának.  A fürdőhelyet kedvelte Stefánia főhercegasszony és környezete is. A báró sem verte a fogához a pénzt, ha a szerelméről volt szó. Zacsek úr epedve várta már az esküvő napját. Illetve, a napot magát nem annyira, és a felhajtást sem, ami ezzel jár. Így aztán szó nélkül fizetett mindent, ami szeszélyes arának az óhaja volt. Szóval, a báró úr inkább az éjszakára gondolt mintsem a hangoskodó és italozó rokonokra. Csalódnia kellett, midőn kettesben maradtak. 

–    Jaj, drága Gyulám,  annyira  sajnálom, hogy ezen a gyönyörű napon nem pecsételhetjük meg a szerelmünket egymás karjaiba olvadva. Nagyon sajnálom, de nem tett jót női bajaimnak az a tánc az est végén. Kérem, legyen türelemmel, és ígérem bepótolunk minden elveszített pillanatot.

Megpuszilta a báró arcát mindkét oldalt és a homlokára is nyomott egy csókot, majd magára zárta a lakosztály egyik szobájának az ajtaját. A zár kattanására, aztán Zacsek báró gerjedelme is alábbhagyott. Csalódottan állt a hallban, de jobb dolga nem lévén, ő meg bevonult a másik szobába. Ella kisasszony, illetve már asszony, gyorsan átöltözött.  Színházi kellékei közül férfinadrágot, fehér inget és egy felöltőt vett magára, majd a haját egy férfikalap alá hajtogatta, Belenézett a tükörbe, és egy nem túl bozontos bajuszt ragasztott az orra alá. Halkan kinyitotta a szobájának a folyosóra nyíló ajtaját. Vigyázva, hogy a zárral ne csapjon zajt. Aztán átszaladt a Fekete Sas Szállodába, és a portán közölte, hogy az étteremben felejtette a tárcáját a Bergl úr, és felvinné neki.

–        Menjen, szólt vissza a portás!

Bekopogott a férfi szobájába, aki már izgatottan várta. Levette a báróné bajuszát és kalapját, majd remegő ujjakkal gombolta ki az ingét, amit szinte letépett róla. Pirkadt már, mire egymás testével és csókjaival elteltek.

–        Búcsúzni jöttem! – mondta Ella.

A férfi először nem is értette, mit mondott az asszony, hiszen egy perce még a testük összefonódott, és az örökkévalóság édes-sós tengerében mártóztak mindketten. 

  –        Búcsúzni jöttem, Vilmos! – ismételte meg az asszony – miközben öltözködött.

  –        Olyan boldog vagyok, hogy ezt az éjszakát nálam töltötted. Rengeteg ilyen éjszaka vár még ránk! Elutaztok, de én várlak téged,  és tudom, hogy  visszatérsz  hozzám. –  mondta  Vilmos.

Aztán letérdelt az asszony előtt és egy kis dobozkából elővett két aranygyűrűt, majd megpróbálta az egyiket Ella ujjára felhúzni.

          –        Drága Ella! Ezzel a gyűrűvel pecsételjük meg a szerelmünket. Amikor ránézel erre a gyűrűre, akkor legalább a gondolataidban ott leszek veled, és te is énvelem.

Az asszony elrántotta a kezét.

      –        Vilmos!  Az Isten  áldjon  meg, vééége van! – Ez  volt  az utolsó alkalom, hogy találkoztunk.

A férfi bambán nézett maga elé, még mindig térdelve, mintha nem akarná felfogni a valóságot. A báróné magára kapkodta a ruhákat és gyorsan visszaragasztotta a bajuszt, majd a fejébe húzta a kalapot.

       –        Csók, Vilmoska!

Halkan becsukta maga mögött az ajtót. A portás éppen szunyókált, így kiosont a szállodából és visszament a Magyar Király Hotelba. A szobája ajtaját halkan nyitotta, nehogy valakit felébresszen.

Kopogtatásra ébredt.

      –        Drágám, nem jössz reggelizni? – kérdezte a férje az ajtó túloldaláról.

      –        Nem! – Nem jól érzem magam, de te menjél csak!

Kosztolányi Mara rajza 

A báró megvonta a vállát és valamit dörmögött az orra alatt a nőkről és azok bajairól. Ez nem volt annyira fontos, hogy hangosan is kimondja. Amúgy meg:  a gyomra nagyot korgott, talán az imént felhörpintett kupicányi snapsztól; úgyhogy sietett reggelizni. 

Eközben a Fekete Sas Szállodában hatalmas vihar dúlt Bergl Vilmos ügynök lelkében, a számára felfoghatatlanná vált szerelmi csalódástól. Vilmos nem értette meg, hogyha szeretünk valakit, akkor előbb utóbb a szenvedés is beköltözik az életünkbe, mert nincs fájdalmak nélküli szerelem. De mindig össze kell szedni az életünk darabjait és menni kell tovább. Akkor is, ha a fájdalom sokkal tovább tart, mint a szerelem.

Egy levélpapírt vett elő a táskájából, majd megcímezte a fivérének. Távirat: meghaltam!  Aztán a következő levélpapírra írt búcsú a szállodának szólt, amiben elnézést kér, hogy tettét éppen itt hajtotta végre. A harmadik dolog, amit elővett: egy Smith & Wesson forgótáras revolver. Az apjáé volt a gyönyörű rózsafa markolatú fegyver. Ült a széken és cikáztak a gondolatai, aztán egyszer csak, mintha elcsendesedett volna a világ, mintha megsüketült volna. Már nem érdekelte a tegnap, és a ma sem, az sem, hogy holnap ismét felkel majd a nap. Az már nem az ő napja lesz. A mellkasához szorította a fegyvert, de a dörrenést már nem hallotta. Lefordult a székről. A szájából és a mellkasából ömlött a vér. Aztán valaki konyakot öntött a szájába. Birkl úr volt, a szálloda vezetője. Kinyitotta a szemét, de mindenkit duplán és homályosan látott. Aztán sokára, talán az örökkévalóságig tartott, amíg a kórházba szállították. Trummer doktor megműtötte. A tüdejét érte a golyó. Fiatal ember és szívósnak néz ki, ha szerencséje van túlélheti, bár sokáig fog tartani a gyógyulás nyilatkozta a doktor az érdeklődő sajtónak. Talán a lelke is meggyógyul. Másnap a bátyja meglátogatta a kórházban, és egy hónap múlva hazavitte. A svábhegyi szanatóriumban aztán további három hónapig ápolták a testét és a lelkét is.  A lélekápolás olyan jól sikerült, hogy az egyik ápolónőt feleségül vette, mire kikerült a szanatóriumból.

A báró és a báróné még három évig házasok voltak, mígnem a Zacsek úrnál betelt a pohár. A pohár betelésének ütemében ürült a báró pénztárcája, és fogyott a becsülete, merthogy Ella asszony változatos módon és gyakran váltogatott személyekkel csalta a bárót, aki aztán a csalfa asszonyt ebbéli tevékenységében többször is rajtakapott. A válás előtti utolsó eset egy gőzhajón történt, egy alexandriai utazáson. Amikor is, egy snájdig tiszt nagy lelkesedéssel magyarázta a bárónőnek a gőzdugattyúk működésének az elvét. Ella asszony meg olyan figyelemmel hallgatta, mintha legalábbis másnap vizsgáznia kellene belőle. Az elméleti előadás mit sem ér gyakorlati oktatás nélkül, így aztán az is megtörtént, a gépház egy félreeső szegletében.

            Na, ez már sok volt  Zacseknek. Amint hazaértek, berohant az ügyvédjéhez, hogy intézze a válópert. Már-már úgy nézett ki a dolog, hogy a báró nyakán élete végéig ottmarad Hutvágner  Ella. Aztán valahogy ez a nagy hercehurca az egykori öngyilkosjelölt, Bergl Vilmos fülébe jutott. Felkereste a bárót, és önként jelentkezett, hogy tanúsítsa az asszony hűtlenségét a bíróság előtt is. Zacsek hálából ötvenezer forintot adott a tanúnak, ami akkor éppen nem is jött rosszul, mert a második gyerekkel volt várandós a felesége.

A válóper után a báró hazautazott Aradra, majd végrendelkezett, hogy halála után minden vagyonát jótékonysági intézetekre hagyja.