"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

  Már jónéhány írásomban említettem, hogy gyerekkorom nyarainak egy részét Romániában töltöttem – amikor éppen nem raktam vagonokat a Tűzépen –, nevezetesen Perjámoson. Ez a község nincs túl messze Bartók Béla szülővárosától, mindössze két falunyira van Nagyszentmiklóstól. Egyszer majdnem nagyszentmiklósi diák lett belőlem pont abban a gimnáziumban, ahol Bartók is koptatta a padokat – ha a jóisten is úgy akarta volna. De valami miatt nem akarta, így aztán bánatosan hazajöttem Bánátból. Nekem a haza akkoriban ugyanaz volt, ami öregapámnak és a dédapámnak kétszáz évvel ezelőtt. Amikor itthon is otthon voltunk. Én ott is itthon voltam. Azt most bonyolult lenne elmagyarázni, hogy végül is miért jöttem haza. Viszont, ha már így esett, akkor hoztam magammal ezt-azt, amit nem lehet elvenni tőlem a vámon és persze nem lehet megnyerni a réven sem. Merthogy amit az élet ad, azt nem lehet se megvenni, se elcsórni, se határokkal elválasztani. Sosem állítottam magamról, hogy én egy okos gyerek le

    Nem vagyok Nostradamus. Így nem tudom, hogy április 6-án ismét történelmet ír -e a hazám? Talán igen!   Mindenesetre azt látom, hogy a politikának, a milliárdokért pénzelt propagandának nem sikerült a józanul gondolkodó magyar nép többségéből kiölni az emberbaráti szeretetet és a segítőkészséget az elesettek iránt. Mint mindig; azért láthatóan most is van egy „kétharmados” kisebbség, akikre még hatni tud a propaganda. Miért írom, hogy a „kétharmados kisebbség”? Nos, azért, mert ez nem matematikai kétharmad, hanem választási bűvészkedésekkel összemachinált kétharmad. A valós kétharmad most fuvart és tüntetést szervez! Autókat, kis és nagy buszokat szerez. Aztán van autó, és nincs sofőr, de rögtön jelentkezik egy szabadságos kamionos, hogy szívesen segít. Mások útvonalakat, és parkolóhelyeket ajánlanak. Országszerte olyan most minden, mint egy méhkas a szorgos méhekkel. Mind a 19 megyében alulról jövő kezdeményezésre megalakultak a megyei „Talpra Magyar-Telekocsi” csoportok, akik