Kötéltánc c. antológiából
Pálfalvi András Kötéltánc Hírtelen azt hitte, hogy vándorcirkusz érkezett a városba, de aztán rögtön eszébe jutott, hogy semmilyen reklámüvöltést nem hallott mostanában, az ilyenkor elkerülhetetlen „anyakondaorijjáskigyoboxolokéngurukbiciklizzöjegesmedvék” obligát rikkancs-szövegével, amint újra meg újra körbejárják a várost azok a szerencsétlen, valahonnan a régből ittfelejtett élő kövületek. Mert hiszen cirkusz van elég manapság sátor nélkül is, sőt sátor is van hozzá, minden kortesidőszak sátorosünnepeket gyömöszöl a naptárba, Gergely pápa irigykedik, szegény Luther meg csak forog a sírjában az egyre gyarapodó ünnepek láttán. De most semmi efféle nincsen, mi lehet akkor ez a vándorcirkuszt idéző piknik a nyomorult kis park nyomorult kis fái alatt, ahol plein-air festők ecsetjére kívánkozó csoportidill bimbózik a már szépen felöltöztetett panelházak tövében. A kutyás nyuggerek és debil kamaszok lepusztult csapata, akik a mindennapi menetrend szerint a kókadozó virággruppok közö