Vasárnapi olvasnivaló: Bobory Zoltán küldte

 

Fotó: Nehrer

 2021. május 16. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.

 

 Bódás János: Biblia

Egy kopott könyvem van nekem,
s ha hozzám minden idegen,
kinyitom s már nem vagyok árva:
fényes mennyei seregek
suhannak s visznek hozsánnázva.

Fekete tó, – s napként ragyog.
Mint fáradt, húnyó csillagok,
le-lehullok, de itt találok
megújulást. Ebből születnek
vértanúk, szentek s óriások.

Kis könyv. Sok „bölcsnek” langy mese,
s én, a senki, győzök vele:
benne annyi tűz s annyi hit van,
mint földet rendítő erő
a hallgatag kis dinamitban.

 

Keszei István: Utam

 

Mérföldkő nem szegélyezi,

mert utam mérhetetlen,

csak a véges, a mérhető

fér el a méterekben.

 

A Semmiből Isten felé

tartok a föld porában.

Micsoda szédítő, vad út

örvényén jár a lábam.

 

Tornyai Gábor

 

Minden világos pillanatunkban, amikor a tudáson túl ismerjük meg egymást, a bennünk felfénylő Világosság fényét fedezhetjük fel. A Világosságét, aki a Világosságtól van, aki a világ világossága és akinek fényében látjuk az igazi fényt. Amint a nem-vakító sugarak átfényesítik a létezést azt hisszük, hogy újnak tűnő színekben kezd pompázni a világ, pedig csak az igazit láthatjuk, a hályogmögöttit. Az édeni látás pillanatai ezek, ahogy a való valóban van kezdetek óta. Átfényesedő tekintettöredékeim a Végtelen anyaölelésének bizonyosságára emlékeztetnek: arra, hogy vagyok, akarva vagyok, szeretve vagyok, hogy a Fényből jöttem és a Világossággá válok és világossággá változok és világossággá változtatok. (210424) ÁTFÉNYESÜLÉS

 

 

Homályos foltként kóborolt a hold az égi föld felhőkkel tarkított mezején. De mégsem!  Nem céltalanul haladt az útján. A hold ment. Haladt. Zarándokolt. Nemcsak kósza kóborló volt. Magába zárta ajtaját és gondosan behúzta belső világa függönyét. Úgy haladt. Előre. Istenkereső komótos lépésekkel ment. Jól ismerte a célját. Nem kellett sietnie. A hajnal húsvétfénye még az úton találta, ahogy a tegnapot maga mögött hagyta. Akkor megállt egy pillanatra, hunyorogva megnézte a felkelő napot, aztán lépett újra egyet és továbbhaladt csendesen a holnap ragyogásába. (210424) A HOLD ZARÁNDOKLATA

 

Köszöntelek téged, Ajándékhordozó! Minden hétköznapiságnál nagyobb erő van veled. Kiválasztott vagy, az Egészen-Más a többiek között! És minden igazi, élő szeretetpillanatod gyümölcstermő és ez is belőled születik! Jóságos Ajándékhordozó, aki életforrása vagy a világnak, jussak eszedbe most, hogy megszólítalak és majd akkor is, amikor majd végleg elköszönök mindattól, amit annyira magaménak hittem! Ámen (210514) PROFÁN ÜDVÖZLÉGY

 

 

Bobory Zoltán

 

Megtestesítés

 

 Uram!

 

   Szeretnék odabújni hozzád

Test a testhez – érezni tested melegében

mindenki bőr- vér- hús illatát

akihez szeretetben odabújhattam…

 

   Simogass meg Uram

Add meg hogy kezem kezedbe fogadod

fogd úgy ahogy anyám tette éltében

s fogja holtában holtunkban is – örökre

 

   Hadd nézzek a szemedbe Uram

tudom a végtelent az örökké valót

láthatom benne reményt hogy elérlek

Hát ne tagadd meg kérlek…!

 

   Szólj mikor szólok hozzád

hívj ha elfordulok tőled ha lenne

hűtlenségem erősíts inkább ne büntess

rengess meg hazugságomban Uram

 

   Várom hogy mozduljon kezed

felém aki leborulok lábad elé

a szeretetedért a békéért megbocsátani

mindenkinek és magamnak Uram

 

Legyen meg a mi akaratunk!