P. Maklári Éva: Egy kis vigasztalás

 


Itt, a vigyázzban álló panelházak közt,

hol néha kemény futballcsata folyt

alkonyat felé, és a kocsmákból szállt

a hangos nevetés, most padot foglalt

a csönd. Ül mélázva, kevés vagyonát

- a nyugalmat és az utolsó harangszót

- gondosan köntösébe csavarja.

De a tetők fölötti söntés még nyitva,

dorbézolnak a színek: narancsot,

vöröset, kéket, sárgát öntenek a

sötétülő égbolt poharába, s kapatos

felhőfoszlányok maszkokat dobálnak

          a bóbiskoló, szürkülő, elhagyott tájra

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Álljunk meg egy baráti szóra!

Nehrer György: Posványosi szemle

Nehrer György: Luxor