Nehrer György: A dinnye és a politikus

 

A görögdinnye vásárlásakor mindig van az emberben egy kicsi bizonytalanság vajon érett, jóízű lesz-e? A dinnyék szakértő ábrázattal való paskolása, kopogtatása, szagolgatása, egy dinnyehalom átválogatása a tökéletes példány kiválasztása érdekében; az a nyárnak  egy rítusa. Ha mégsem sikerült volna jól a választás és szégyenszemre "tököt" vettünk dinnye képében, akkor nyilvánvalóan átvertek minket. Csaló minden dinnyeárus! Vagy legyinthetünk; az idén amúgy is rosszak a dinnyék. Azért persze próbálkozunk tovább… Nos, valahogy így van a mi népünk a politikusokkal is. Van, aki az egyiket és van, aki a másikat kedveli. És itt a „kedveli” van a hangsúly, no meg a hiba is, amit régóta nem tudunk levetkőzni, mint ahogy azt sem tudjuk tudomásul venni, hogy van rossz dinnye és van jó dinnye. Mert abban szerintem egységes lenne az álláspont, hogy mindenki a JÓT szeretné. Csakhogy: ahogy a dinnyére, úgy a politikusra sincs felírva, hogy én jó vagyok, én meg tróger tolvaj. Mi választunk, aztán „hazavisszük” és vagy megesszük, amit vettünk vagy kidobjuk a kukába. Jól ismerem a magyar szokásokat; tuti, hogy legalább a dinnye felét fintorogva és anyázva, de megesszük mielőtt a szemétre dobnák. Vannak, akik a végsőkig kitartanak és  cukrozgatják hátha attól jobb lesz. Nem lesz jobb, csak még költenek is rá mielőtt kidobnák.  Miért? Mert mi alapvetően ilyenek vagyunk. Mi bízunk abban, hogyha a dinnyét egy kis cukorral sikerült megédesíteni, úgy a politikus is megjavul. Csak szólok: hogy a dinnyével jobbak az esélyeink.  

Nos, nézzük, hogy hol rontottuk el? Ott, hogy nem akarunk felnőni, és nem akarjuk egyenrangú félként kezelni a politikusainkat. Mi úgy gondoljuk, hogy egy politikus több mint mi. Ő a mi őrző és védőangyalunk aki vigyáz ránk!  A nagy túrót!  A politikus ugyanolyan ember mint te, meg én. Vedd észre, hogy semmivel nem különb, mint Béla bácsi a bakter, vagy Józsi a tehenész. Ők ledolgozzák a napi munkaidőt és munka után bemennek a kocsmába, majd megisznak egy-két sört, vagy fröccsöt. A következő hónap elején megkapják a fizetésüket, amiből levonják az adókat és a maradékból Bélabá és Józsi annyi sört iszik amennyihez kedve van, vagy amennyire szomjas.  A néhány millió dolgozótól levont adóból a politikus is megkapja a fizetését. Aztán bemegy egy olyan luxus étterembe, ahonnan Bélabát és Józsit úgy dobnák ki, hogy a lábuk nem érné a földet.  A politikus kap egy autót a feneke alá az adónkból, és talán még egy sofőrt is, amit szintén Bélabá és Józsi fizet. Fizetik az utazását és jó esetben a lakhatását is. Szegény Bélabának és Józsinak és még néhány milliónak eszébe sem jut, hogy a nagy luxust, azt mi dobtuk össze a politikusoknak.  Hogy a dinnyénél maradjak; mi édesítettük meg az éltét a saját cukrunkkal. Ezzel nem is lenne baj egészen addig, amíg a politikus azért dolgozik, hogy akik őt eltartják azok ne nyomorogjanak és holnap is tudjanak adót fizetni mert ha nem, akkor neki sem lesz fizetése. A politikus ne hülyeségekkel és ne olyan törvények fabrikálásával foglalkozzon, amelynek hátterében az ő fosztogatásai törvényesnek tűnnek majd. Sajnos most pont ebben a cipőben járunk, hogy a jogszerűség határait a korrupt politikusok határozzák meg. Pedig azt mindenki tudja, hogy a törvényesség lenne hivatott fenntartani az országot.

Mi történik akkor, amikor már nem lehet szétválasztani a bűnözést és az országot irányító kormányt? 

A rendőr nem a bűnözők után nyomoz, hanem a kormányt kritizálók ellen. Amikor nincs igazság, hiszen a bűnözők írják a törvényeket, amit magukra szabnak. Amikor az ország már a szakadék alja felé közelít, amit szorgos kezek mélyítenek folyamatosan!  Amikor... Amikor... Amikor...

Van itt egy csomó kérdés, ami a mai társadalmunkban megválaszolatlan maradt. Úgy gondolom, hogy eljött az ideje, hogy felnőttként viselkedjen mindenki, mint ahogy otthon a négy fal között is teszi az ember, amikor a gyermekeit neveli; felelősségre, tisztességre, megértésre, szolidaritásra a gyengébbek és az elesettek iránt. A lakásajtókon kívül sem kellene másként gondolkodni.

Abba kellene hagyni végre a morfondírozást azoknak, akik ezt a kormányt hatalomra segítették és ott tartják; jó lenne, ha  most már elgondolkodnának azon, hogy vajon meddig kell cukrozni egy tököt, hogy annak dinnye íze legyen?