Cigány-adomák
Nehrer György
Egy csokornyi kedves kis adoma. Olyan régóta élünk együtt, hogy nem lehet sem az etnikumot sem pedig az ő kultúrájukat figyelmen kívül hagyni akkor, amikor a magyar kultúráról beszélünk. Minden tekintetben részei ők a magyar nemzetnek. Sajnos még mindig nem találtuk meg a közös hangot. Úgy tűnik, hogy a prímások hamisan játszanak, mindkét oldalon.
(Dömötör Sándor gyűjtése 1929-ből)
A CIGÁNY ÉS A CSÓKA
Amikor a vándorcigányok letelepítéséről volt szó, az egyik cigány elvetődött a földesúr szérűjére, ahol a gabonakévékből rakott háznyi asztagok felett csókák röpködtek.
A cigány
nézte őket egy darabig.
— Milyen szép galambok.
— Te cigány, nem galambok ezek, hanem csókák —
mondta a földesúr.
— Nem baj, majd megfehérednek.
— Lehetetlenséget beszélsz, cigány — nevetett a
földesúr.
A cigány ránézett.
— Van benne valami. Amint ezekből a csókákból
nem lesz galamb, úgy nem lesz a cigányból sem más.
A cigány meglátott egy úron egy cifra vörös nadrágot. Mindenáron meg akarta venni.
–
Tudod mit, cigány — mondta a nadrág boldog
tulajdonosa —, ha harmincat rádverethetek, neked adom a nadrágot.
A cigány lefeküdt a deresre és a harminc pálca után felhúzta
a vörös nadrágot. Az első útja a templomba vezetett, hogy az egész falu lássa
az új szerzeményét. Éppen a szentírás olvasásába kezdett a pap,
mire az egész gyülekezet felállt. A cigány ebben a pillanatban lépett a templomba.
Intett kegyesen.
— Csak üljetek le. Voltam én is olyan szegény, mint ti.
A CIGÁNY ÉS A HÁBORÚ
A háborúból a cigányok is kivették a részüket. Akit
katonának nem vittek el, az a muzsikájával vidámította a katonákat. Szép, piros
ruhát kaptak és abban húzták a szívvidító magyar nótákat. Egy ütközet után aztán megelégelték a dicsőséget. A prímás
odament a parancsnokhoz:
— Mi pedig, ezredes uram, haza megyünk.
— Már mért mennétek haza —
kérdezte az ezredes —, sohasem volt jobb dolgotok, mint most.
— Hát hiszen nem volna rossz ez —
mondta a cigány csak ez a piros ruha ne vóna
— A piros ruha?
— Az. Az ellenség generálisoknak néz minket és
mindig felénk lövet.
TEA ÉS A CIGÁNY
Jótétlelkek kezébe került a cigány, akik megkínálták egy csésze teával. Megitta.
— Kell még egy csészével, te
cigány?
— Elég volt egyszer is meginni
azt a sok meleg vizet azért a kevéske rumért.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése