Cigány-adomák

 

Nehrer György

Egy csokornyi kedves kis adoma. Olyan régóta élünk együtt, hogy nem lehet sem az etnikumot sem pedig az ő kultúrájukat figyelmen kívül hagyni  akkor, amikor a magyar kultúráról beszélünk. Minden tekintetben részei ők a magyar nemzetnek. Sajnos még mindig  nem találtuk meg a közös hangot. Úgy tűnik, hogy a  prímások hamisan játszanak, mindkét oldalon.   

(Dömötör Sándor gyűjtése 1929-ből)

A CIGÁNY ÉS A CSÓKA

 Amikor a vándorcigányok letelepítéséről volt szó, az egyik cigány elvetődött a földesúr szérűjére, ahol a gabonakévékből rakott háznyi asztagok  felett csókák röpködtek.

A cigány nézte őket egy darabig.

—   Milyen szép galambok.

—   Te cigány, nem galambok ezek, hanem csókák — mondta a földesúr.

—   Nem baj, majd megfehérednek.

—   Lehetetlenséget beszélsz, cigány — nevetett a földesúr.

A cigány ránézett.

—   Van benne valami. Amint ezekből a csókákból nem lesz galamb, úgy nem lesz a cigányból sem más.

 A CIGÁNY VÖRÖS NADRÁGJA

 A cigány meglátott egy úron  egy  cifra vörös nadrágot. Mindenáron meg akarta venni.

–         Tudod mit, cigány — mondta a nadrág boldog tulajdonosa —, ha harmincat rádverethetek, neked adom a nadrágot.

A cigány lefeküdt a deresre és a harminc pálca után felhúzta a vörös nadrágot. Az első útja a templomba vezetett, hogy az egész falu lássa az új szerzeményét. Éppen a szentírás olvasásába kezdett a pap, mire az egész gyülekezet felállt. A cigány ebben a pillanatban lépett a templomba.

Intett kegyesen.

—      Csak üljetek le. Voltam én is olyan szegény, mint ti.

A CIGÁNY ÉS A HÁBORÚ

A háborúból a cigányok is kivették a részüket. Akit katonának nem vittek el, az a muzsikájával vidámította a katonákat. Szép, piros ruhát kaptak és abban húzták a szívvidító magyar nótákat. Egy ütközet után  aztán megelégelték a dicsőséget. A prímás odament a parancsnokhoz:

— Mi pedig, ezredes uram, haza megyünk.

— Már mért mennétek haza — kérdezte az ezredes —, sohasem volt jobb dolgotok, mint most.

            — Hát hiszen nem volna rossz ez — mondta a cigány csak ez a piros ruha ne vóna

— A piros ruha?

— Az.  Az ellenség generálisoknak néz minket és mindig felénk lövet.

 

TEA ÉS A CIGÁNY

 Jótétlelkek kezébe került a cigány, akik  megkínálták egy csésze teával. Megitta.

— Kell még egy csészével, te cigány?

— Elég volt egyszer is meginni azt a sok meleg vizet azért a kevéske rumért.