"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

Ült egy padon a szürke vászonnadrágjában és a fehér ingében, mint egy viaszfigura a rekkenő hőségben. A Nap éppen a padra sütött. Az állomás peronján mindenki árnyékot keresve várta a vonatot. Manish megigazította a fején lévő szalmakalapot, és visszamerevedett a percekkel ezelőtti pózba. Nem valódi neve a Manish, a mesterétől kapta. Az elme istenének a nevét viselni nem mindenkinek adatik meg. Illetve Indiában bárkinek, ő viszont ezt kiérdemelte. Sok évet töltött tanulással az öreg jógi társaságában. Mielőtt a mester útjára bocsátotta volna, órákig ültek szótlanul egymással szemben. – Nincs jóság gonoszság nélkül és gonoszság jóság nélkül, ezt jegyezd meg jól – mondta az öreg jógi. – Szeretni és nem gyűlölni kell. A víz a természetben állandó körforgásban van, befutja köreit, majd mindig visszatér önmagához. Ugyanígy fordulnak a szeretet és harag kimenő hullámai az eredetükhöz vissza. Ezért soha ne haragudj, mert visszatér az, és belénk torkollik. Ugyanígy a szeretet hullámai is

Bő két hónap és magunk mögött hagyjuk a 2023. évet. 200 éve született  Petőfi Sándor  Petrovics Sándor néven, Kiskőrösön, 1823. január 1-én. Máig ható költészetét hagyta ránk. Mindenkinek más és más jut eszébe róla amikor ezt a jeles évfordulót ünnepeljük. Ü lésezett a  Petőfi 200  Emlékbizottság. -   Petőfi Irodalmi Múzeum például interaktív Petőfi-busszal készül az alkalomra. A kapcsolódó rendezvények azonban nemcsak a költő irodalmi munkásságát, de politikai szerepvállalását is vizsgálják. -    A költészet napján,  Petőfi  Sándor születésének  200 . évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a  200   forintos forgalmi érme emlékváltozatát bocsátotta ki.... Még hosszan sorolhatnám a programokat, de nem teszem mert nincs értelme bármiről is beszélni, amikor a szó nem jut el a fülekig és az írás is csak tinta pocsékolás. Miért?   Nos azért, mert szeptemberre a Petőfi nimbusz szertefoszlott, mintha itt sem lett volna. Ott lógott ez a levegőben a főispánok, ispánok és alispánok k

  Ezt a néhány gondolatot a "magyarságról"... Akkor írtam, amikor még  nem volt ismert előttem  Orbán (nekem nem miniszterelnököm) bűzös böfögé se, melyet "Posványosról" hányt a  magyar nép és Európa nyakába. Úgy tűnik ez lesz az új-magyarok fasisztoid fajelmélete. Gondolom, hogy a "rezsiharcot" követően a "tákolmányukban" is megerősítést nyer majd- szokás szerint. Szégyellem magam, hogy olyan ország a hazám, ahol miniszterelnök arról polemizál, hogy a magyarság kevert-e, vagy fajtiszta nép? De lássuk, vajon mitől magyar a magyar?  A kérdés megválaszolását sokan és sokféleképpen értelmezték már. Azt gondolom, hogy a legfontosabb ismérv, a leglényegesebb szempont a nyelvismeret. Nyelvismeret híján idegen a kultúra. Ha nem tudsz magyarul olvasni, énekelni, táncolni, akkor mitől lennél magyar?  Tudom, hogy a kérdés sokkal bonyolultabb ennél, de muszáj leegyszerűsítenem, hogy a megmondóemberek is megértsék. (kevés rá a remény) Egyik költő ismerősöm,

  Lássuk, miről van itt szó! Nem másról, mint arról, hogy a kormány propagandagépezete a HÍR TV és egyéb médiákon keresztül ismét ledarálni készül a társadalomnak egy jelentős rétegét. Most a napelemtulajdonosokat nézte ki magának… Miért? Az pontosan nem tudható, annyi biztos, hogy a költségvetés bajain ez nem fog segíteni! Kicsinyes bosszú? Nem tudjuk, de megpróbáljuk kideríteni a motivációt. A társadalmunk egyes csoportjainak az összeugrasztását már megtapasztaltuk a pedagógusok, az orvosok és egészségügyi dolgozók tekintetében is. Fondorlatos módszerekkel többnyire hazugságokkal bombázzák az embereket mindaddig amig hatást nem érnek el. A fiam azzal fogadott az egyik hétvégén, hogy mit háborogtok „ÉN FIZETEM HELYETTETEK A RENDSZERHASZNÁLATI DÍJAT!” ÖNTSÜNK TISZTA VIZET A POHÁRBA! Egy példán keresztül bemutatom, hogy miért aljas hazugság az, amit elhitettek a napelemmel nem rendelkezőkkel! Családi kiserőművekről van szó és nem napelemparkokról! Tételezzük fel, hogy 7 hónapon ke

  Megadta magát a számítógép winchestere, így néhány napig csavarhúzóval feküdtem és keltem. Adatmentés, installálás, hardvercsere és ami ezzel jár. Működik; most jobb, mint újkorában; köszönhetően az SSD meghajtónak. Úgy ezer oldalnyi firkám van, amelyekből most selejteztem egy adagot. A nagy selejtezés közben bukkantam rá erre a kis jegyzetre. Bejegyzés:  2016. 04. 22. "Unokám első osztályos a Táncsics Mihály Általános Iskolában. Tegnap Zsuzsa néni olvasási versenyt szervezett az osztály tanulói között. Gyurika és egy kislány szinte folyékonyan olvas. A feladat végrehajtása után közölte mindkettőjükkel a tanítónő, hogy őket kizárta a versenyből, mert ők már tudnak olvasni.   Így a harmadik, negyedik és az ötödik helyen lévők lettek a dobogósok és kaptak 30-20-10 csodatallért az ügyességük miatt. A két kizárt gyerek semmit. Este az unokám azt monda a lányomnak... -Anya, írassatok át egy másik osztályba…" Aztán a másik osztályból három év múlva egy másik iskol

    Felkent kultuszminiszterünket, is odaette a fene "Posványosra" és úgy gondolta, hogy a magyarság identitásának erősítésére illendő lenne egy újabb fajelmélettel előállnia. Meg kell hagyni sikeresen abszolválta a feladatot.   Most, hogy éppen megérkeztünk Dzsungáriából ide a Kárpát-medencébe; kérdem én, hogy akkor  mi lesz most a Kipcsakokkal? A törzsfőnök, a nagy Kipcsak–Lopcsak még nem is szólt a népéhez; miközben a minisztere már tervezi a legújabb ázsiai expedíciót, melyet a tudomány   minden barátja örömmel fog üdvözölni. Merthogy…   Ázsia az emberiség bölcsője. Ott találták fel a négyszögletes "mértföldeket," a sakkjátékot, a hermelinbundát, a copfot, a magyar nemzetet, Budenz József nyelveit, és ismeretes állapotainkat is. Vámbéry nyomdokai még várják a beléjük lépőt, s az űr, mely Körösi Csoma Sándor után maradt, még betöltetlen. Az új expedíció mindenesetre temérdek érdekes látnivalót fog ott találni. Hisz ott van Libanon, mely sült libáink bölcsője

  Ahogy a történelem ismétli önmagát, úgy látszik egyes események is megismétlődnek. Az ember életében  ilyenkor jön az a déjà vu érzés, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átéltük, mintha az adott esemény korábban már megtörtént volna velünk. Nekem úgy rémlett, hogy valamikor a 3. század környékén ezt már egyszer átéltem. Nos, pont ilyen érzésem volt Imre bácsival kapcsolatban. Imre bácsi nyugodjék békében, - öreg horgász cimborám volt, aki se úszni se evezni nem tudott, viszont volt horgászengedélye két botra és csónakja a velencei tavon. Üzletet kötöttem az öreggel, hogy én evezek, ő pedig az egyik felszerelt botot átadja. Így mindketten jól jártunk. Az öreget   egy kemény vihar után a felesége eltiltotta a csónak használatától, így aztán a parton áztatta a zsinórt. A házunk előtt ballagott hazafelé amikor ráköszöntem. – Jó napot Imre bátyám! Látom nemhiába ült a parton; szép halat fogott. Gratulálok! – Majd szólok, ha elkészült a rántott hal. Irmával kettőnknek ez úg