Nehrer György: Mitől magyar a magyar?
Ezt a néhány gondolatot a "magyarságról"... Akkor írtam, amikor még nem volt ismert előttem Orbán (nekem nem miniszterelnököm) bűzös böfögése, melyet "Posványosról" hányt a magyar nép és Európa nyakába. Úgy tűnik ez lesz az új-magyarok fasisztoid fajelmélete. Gondolom, hogy a "rezsiharcot" követően a "tákolmányukban" is megerősítést nyer majd- szokás szerint. Szégyellem magam, hogy olyan ország a hazám, ahol miniszterelnök arról polemizál, hogy a magyarság kevert-e, vagy fajtiszta nép?
De lássuk, vajon mitől magyar a magyar?
A kérdés megválaszolását sokan és sokféleképpen értelmezték már. Azt gondolom, hogy a legfontosabb ismérv, a leglényegesebb szempont a nyelvismeret. Nyelvismeret híján idegen a kultúra. Ha nem tudsz magyarul olvasni, énekelni, táncolni, akkor mitől lennél magyar? Tudom, hogy a kérdés sokkal bonyolultabb ennél, de muszáj leegyszerűsítenem, hogy a megmondóemberek is megértsék. (kevés rá a remény) Egyik költő ismerősöm, (aki nem a barátom). Politikai nézetkülönbségünket azzal zárta le, hogy… „Te magyarul beszélsz, de sosem voltál magyar” Nem tudom azóta sem, hogy mit értett ez alatt? Nagyszülöimtől a magyar-német, német-tót örökölt vér elegyedik bennem. Kisgyerekként reggelenként magyar iskolába mentem, és nem románba, mint a költ(ő.) Ha végig tekintek magamon; akkor eszembe jut a nyakkendő, a sapka, az egyenruha, a tankönyvek, a füzetek, az atlasz, a rajztömb, a körzők és vonalzók, a logarléc és még sok minden más is az eltelt hetven évemből. A leckét mindig megtanultam, bár az sosem egyezett azzal, amit elvártak tőlem. Most sem egyezik azzal, amit tőlem a politika kegyeltjei elvárnak. Viszont a fogamat mindig megmostam, megfésülködtem, a tízórait is mindig megettem - bár azzal sosem laktam jól. A személyi igazolványom is mindig magyar volt és az útlevelem is. Azokból nekem soha nem volt kettő. Katonaként sem a román, a szlovák, a szerb hadseregben, hanem a magyarban szolgáltam. Most ezek a kétkulacsosok, a duplaigazolványosok, akik hol ide, hol oda húznak, attól függően, hogy hol kapnak nagyobb sonkát, ők akarják megmondani, hogy ki, és mitől magyar! Ma, ők a hatalom kegyeltjei. Már bánom, hogy egykoron arra szavaztam, hogy államunk polgárjai lehessenek. A határainkon túli rokonaim és barátaim kedvéért tettem, mert így gondoltam tisztességesnek. Ezt a részét nem is bántam meg. Viszont azt igen, hogy tömegével lepték el az országot azok a politikai kincskereső áttelepülők, akik „megfejnek bennünket egy kosár korpán”. Jelentése: aki nem ismerné ezt a magyar közmondást -"nagy magyarként" (kevéssel megvesztegethetők.) Hatalmi, vagy pénzosztogató pozíciókban találhatjuk őket. Néhányukat szellemi vezetőként valamely intézmény élén. Ők az új magyar lovagok és lovaginák, keresztekkel és kardokkal ékesítve. Ők a mi József Attila, és Kossuth-díjasaink (tisztelet a kivételnek, sajnos ebből kevés van) Visszafogadott hitványságunk képviselői ők minden területen. Beszélik a nyelvünket, de mégsem értik a kultúránkat. Éneklik a dalainkat; kétszólamban, kétkulacsoshoz illően, hamisan...Úgy táncolnak ők a júdáspénzért, ahogy a hatalom fütyül. Hogy mitől magyar a magyar? Mindenesetre nem attól, hogy egy politikus valakit annak nyilvánít vagy sem. Mindenki akkor jár a helyes úton, ha képes a szívében eldönteni, hogy minek érzi magát. Bennem egy pillanatra sem merült fel soha az a kérdés, hogy magyar vagyok-e, vagy sem? Bár, csak 1/4 rész magyar vér csörgedezik az ereimben. Felmenőim mégis 800 éve építik, őrzik ezt a hont, akik tót, szász, szerb, német, sváb és magyar nemzetiségűek voltak. Nekik hazájuk volt e föld, mint ahogy az én hazám is.
Hé, ti gőgös senkiháziak, kik ott pöffeszkedtek a hatalomban! Nekem elég ha beleolvasok ebbe az újságba. A génjeimben érzem és tudom, hogy hol van a helyem. Azt is látom egyből, hogy ti mekkora senkik vagytok, akiket egy halomba hordott össze a szél, mint a szemetet...
Felszalagozott kövek, néhai jelesek Rozsnyón. GALÉRIA | Vasárnap | Családi magazin és portáml (vasarnap.co)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése