Nehrer György: "A magyarok istenére Esküszünk"...

Bő két hónap és magunk mögött hagyjuk a 2023. évet. 200 éve született Petőfi Sándor  Petrovics Sándor néven, Kiskőrösön, 1823. január 1-én. Máig ható költészetét hagyta ránk. Mindenkinek más és más jut eszébe róla amikor ezt a jeles évfordulót ünnepeljük.

Ülésezett a Petőfi 200 Emlékbizottság. - Petőfi Irodalmi Múzeum például interaktív Petőfi-busszal készül az alkalomra. A kapcsolódó rendezvények azonban nemcsak a költő irodalmi munkásságát, de politikai szerepvállalását is vizsgálják. -  A költészet napján, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a 200 forintos forgalmi érme emlékváltozatát bocsátotta ki....

Még hosszan sorolhatnám a programokat, de nem teszem mert nincs értelme bármiről is beszélni, amikor a szó nem jut el a fülekig és az írás is csak tinta pocsékolás. Miért?  Nos azért, mert szeptemberre a Petőfi nimbusz szertefoszlott, mintha itt sem lett volna. Ott lógott ez a levegőben a főispánok, ispánok és alispánok közötti szóbeszédben... Ahogy már megszokhattuk az eltelt tizenhárom évben a "gazdák nem osztják meg a cselédséggel" a gondolataikat. Ők bejelentenek, kinyilatkoztatnak, döntenek! Helyetted, nevedben, akaratod ellen is...

Új nevet kap a legendás Petőfi laktanya, így kell hívni ezentúl

2023. 09. 11. 

Mária Teréziáról nevezik el a legendás budaörsi Petőfi laktanyát. A névváltoztatást a honvédelmi miniszter jelentette be hétfőn...

Mi is megemlékeztünk Petőfiről igaz, csak csendben és szűk családi körben. Semmi felhajtás és vezércikk... Dr. Oravecz Ödön emlékiratait lapoztuk fel és őt hívtuk segítségül az idő homályába veszett események felidézéséhez.  

"Petőfi Debrecenbe először 1842 őszén rándult át Orlayval Mezőberényből. Vonzotta őt Csokonay hagyományos emléke. Tűrhetetlen porban szekéren utaztak. Másnap egy öregdiák megmutatta nekik a kollégium könyvtárát és gyűjteményeit, azután kimentek a temetőbe Csokonay sírjához, ahol a vaspiramidot nézve sokáig elgondolkozott a költő. Innen magányosan, gyalogszerrel vette útját a Hortobágyon át Pápa felé.

A következő év őszén megint Orlayéknál mulatozik Mezőberényben. Akkor még a világot jelentő deszkákról sző csalfa ábrándokat. Október hó elején Debrecenbe megy, hol Komlósy társulatához áll be aktornak. Itt találkozik régi barátjával Pákh Alberttel. Petőfi  és Pákh barátsága még Sopronban fogant meg, mikor ő sárgapitykés közlegény volt, Pákh pedig a filozófiát hallgatta. Mint Pákh életírójának: Szabó Mózesnek Vadnay Károly elbeszélte, a két ifjú gyakran felkereste egymást, hol a kaszárnyában, hol a főiskolán, ahonnan költőnknek Pákh még olvasnivaló könyveket is szerzett. Arany Jánossal való barátságán kívül e kapcsolata volt a legmélyebb Petőfinek.

Petőfi, mint színész nem nyerte meg a közönség tetszését. Pákh is látta őt játszani, de sikertelennek találta szereplését. Így nem csoda, ha Komlósy direktor is hamis ürügy örve alatt hamarosan felmondott Petőfinek Erre költőnk egy vidéki színészcsoporthoz csatlakozik, hol jó szerepet és jó fizetést ígérnek neki – de csak ígértek. A társaság csal: a bihari Diószegen és Székelyhidán játszottak csak együtt, mert hamarosan felbomlott a társulat. A direktort csapta el a társaság. Petőfi már Székelyhidán nem játszhatott mert  beteg lett. Úgy látszik, paratífuszos láza volt. Szomorúan írja le a napjait. „Mélyen Tisztelt Tekintetes Úr“ nak: Bajza Józsefnek írott levelében. Mikor újra nekivágott "Thespis kordéját tolni," volt egy kis pénze is. Hiszen Charles de Bernard „Koros hölgy“ fordításáért 100, a „Robin Hood“ átültetéséért 400 váltó forintot kapott Nagy Ignáctól. Egy pár jobb ruhát is  beszerzett a szerepeihez, mert akkor még a férfiak is maguk gondoskodnak kosztümjeikről. Most sorra eladogatja, mert hajtja a nyomor, űzi a betegség. Így tér vissza betegen, kifogyva mindenéből november végén Debrecenbe, ahol Pákhnál lakik pár napig, majd özvegy Fogas Józsefné lakója lesz a katolikus kórház és a temető mellett. Ablakából pedig a híres középületre lehet látni: a községi akasztófára. Nem csoda, hogy e lakásban, e helyzetben fakadt lantjáról e dal: „Temetésre szól az ének“... Ez időből valók még a költő következő versei: „A virágnak megtiltani nem lehet“ ... „Nem megyek én innen sehova“ ...„Síkos a hó, szalad a szán"........Elmondanám“.. . „Tél végén.“ „A dal.“ „Fütty.“ „Végszó.“ „A nemes.“ „A halvány katona.“ „Szomjas ember tűnődése.“

Valóban nehéz napokat tölt itt Petőfi. A  dacos, büszkejellemű titánt annyira lesújtja a sors, annyira vergődik lelkében, hogy már Nagy Ignáctól kísérli meg az előlegkérést egy hosszú levélben – de nem kap, ami végezetül még jobban is esik büszke lelkének. „Tél végén.“ c. költeményében maga így ír:

Én a tavaszt csak annyiból kívánom,

Mert melegebbek lesznek a napok,

S mint mostan, akkor hűlt rideg tanyámon

Kopott ruhámban fázni nem fogok.

A nyomorúságának ezen idejét megédesíti némileg az, hogy esténként színházba mehet, mert háziasszonya, a színház jegyszedője; e sivárságba fényt lehel Viktor Hugo  káprázatos világába való elmerülés és Beranger lírájának meleg lávája, mert ezek műveiből ekkor tanulja meg igazán a francia nyelvet. A szeretet sugarait se nélkülözi teljesen. Ott van Pákh baráti köre: Szontagh Lajos, Andaházy Szilárd és Nehrer Mátyás.          

Andaházy emlékezése szerint Petőfi csizmában, csuhaszerű, hosszú, dohányszínű lebernyegben járt és pörge kalapot viselt. Haja merev volt, körülvágott, gesztenyésbe hajló. Arcát Orlay képe elég jól tükrözte. Beszélni azonban a többszöri együttlét alatt alig hallotta. Rendesen Pákh vitte a szót, öntötte dévajságait, szikráztatta elméjét. Petőfi a tágas szobában elgondolkozva járt fel s alá, s egy maga előtt feldobott pénzdarabot kapdosott egyre. Pedig egész életében nem volt az anyagi javak hajszolója. Érdekes, hogy e szokását Riedl posthumusz jegyzeteiben is említve találjuk.

Barátságuk egyszer zökkenőhöz ért. Az összecsapás okául Ágai és Vadnay Pákh kritikáját említik Petőfi színészsége felett. Orlay (és nyomán Fischer) azt hiszik, hogy Petőfi érdesen köszöntve Pákhot, amikor Pákh éppen tanított s ezt ő tanítványára való tekintetből erélyesen visszautasította. Gyulai és Ferenczi egy emlékszalagról beszélnek, amelyet Petőfi – Pákh távollétében – profanizálva kalapjára tűzött. Andaházy bátyánk másról beszélt. Arra emlékezett, hogy egy versét csapta agyon Pákh azzal, hogy fidibusznak való. Ennél nagyobb sértés Petőfit egy barát részéről nem érhette, önérzete visszahatott minden lekicsinylésre. E fájdalom is megszülte a maga gyöngyét. Ekkor írta a „Végszó" című versét, mely igazi himnusza az igaz barátságnak.

Barátságuk igaz és mély voltát mutatja, hogy nemsokára kibékültek. A „szétzúzott láncszemet eggyé bűvölte“ a két író lelkének nemes gyémántja.

Petőfi jóakarója és segítő tisztelője volt ekkor a Sesztina  vaskereskedésében segédkező Nehrer Mátyás is, aki Pákhnak földije volt. Később Rozsnyó leggazdagabb embere lett s a hagyomány szerint ő fedezte fel a borsodi antimonit-telepeket. Oravecz így emlékezik Nehrer Mátyásról: "kisdiák koromban magam is hallottam őt a debreceni napokról regélni." De e viszony is mutatja, hogy milyen siralmas volt Petőfi helyzete. Hiszen mikor Sopronban közvitézkedett s találkozott régi iskolatársával: Hankovszky Miskával – megtudva azt, hogy ő is vaskereskedő-segéd, igy szólt: „Nekem is rossz dolgom van, de mégse cserélnék veled.“

Egy fagyos éjszakán úgy írta meg itt Petőfi izzó Honfidalát, mint ötvenkét évvel azelőtt Rouget de Lisle a Marséil’aiset Strassburg városában, forró szívéből kizöngette egy fűtetlen terem jéghideg zongoráján.

Erről a szomorú időről később úti leveleiben ezt írja Kerényi Frigyesnek: „Az 1843/44-iki telet a kövér városban húztam ki éhezve, fázva, betegen egy szegény, de jó öreg asszonynál, az isten áldja meg! Ha ő gondomat nem viselte volna, most e levelet a másvilágról írnám hozzád – olyan elhagyott kis vándorszínész fiú voltam.“

Nyugodjék békében koszorús költőnk!