"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

    Örökségeim   tél volt akkor is szél fújt hó esett Nagyapám kucsmáján fehérlett a hideg megült bajuszán a lehelet bársonya én voltam vagy a tél ki mosolyt csalt oda kétszer melegedtem mondta nevetve és kisbaltáját a sarokba tette                  örökségem lett az erdő és az élet                éveim mint a föld egyre többet érnek                könnyű hisz lányhitem erős vállad tartja                tél szagú fák között sétálunk alatta                óriás lépteid átérnek léptemen                s én nyomodba érni próbálok szüntelen  

                                                                Kezdhetném ezt a kis történetet úgy is, hogy egyszer volt, hol nem volt…Ez részben unalmas, részben pedig a történet nem egészen mese, és persze nem mindenben fedi a valóságot sem. Egy dolog viszont tagadhatatlan tény, az a valóságos békebeli bőrcipó. Ez a cipő az enyém volt, nem volt senki másé soha. Mondhatni, kizárólagos tulajdonomat képezte. Jól bántam én e cipővel, tejbe-vajba fürösztöttem. Hol a kávét öntöttem rá reggel, hol a vajaskenyerem esett rá amikor reggeliztem. Úgy bántam vele, mint a galambommal gerlicémmel. Széppé tettem az életét és könnyűvé.  Mit mondjak: a tenyerem helyett a lábamon hordoztam. Én és a cipőm: ez a viszony több volt, mint szerelem, a házasságnál is szorosabb együttélést jelentett. Nappal egy percre sem váltunk el, minden utamon elkísért, minden lépésemről tudott. Jobb lépéseimnél vígan megnyikordult, a ballépéseimnél pedig fájdalmasan nyöszörgött, mint a lelkiismeret. Éjszaka az ágyam me

  Miért lesz nálunk Európa legdrágább gáza??? Azt mondják sokan, hogy kapkod a kormány össze-vissza. Ugyan, dehogy. Előre megfontolt szándékkal tervszerűen folynak itt a dolgok. Már abban az értelemben, hogy hogyan kell a magyar népet lebutítani és hogyan kell visszavezetni egy újkori feudalizmusba. Ami nem ugyanaz lesz mint a virágzó XIII.-XV. századi feudalizmus, hanem inkább a XIX századi kései feudalizmusra fog hajazni. Gazdasági társadalmi formája már elkészült, asszisztált hozzá 2,5millió megtévesztett, ilyen-olyan módon megvesztegetett ember. Az ő közvetlen támogatásukkal sikerült létrehozni újból a rendszert. Bár már nem hűbérúr, vazallus, és szolga a megnevezés,( az lényegtelen , hogy kit, minek neveznek) de gyakorlatilag minden készen áll az ország totális leigázásához. A megvesztegetett szolgák egy része most vazallussá válhat, és kiemelkedhet a szolgasorból. Ez nekik mindent megér, hiszen ez a társadalmi réteg generációk óta (XV. századig visszavezethetően) szolga volt.

  Idők találkozása   forró a tér árnyékot csak a házak tartanak húsz emeletnyi csík a padon két fáradt fazon kezükben vodkásüveg fagyi szökőkút lányok várok   az egyik búzavirág a másik pipacs lám mi jut eszembe napszúrásom lehet   dél van ilyenkor az aratók is alszanak kókadt idő csak a bájos folyondárvirág virít portól mázas kaszások holnap a gabonatemplomok alatt majd találnak árnyasat míg dohog a gép menj innen gyerek csípi a szememet az orrom a fülem törekkel teli   nocsak hogy lehet a város közepén pont olyan száraz szérűszag

  Piroska barátom kérte tőlem, hogy anekdotagyűjteményünkben legyen Petőfi is. Rendben, legyen. De vajon lehet-e újat mondani Petőfiről akinek az életét szinte napról-napra, műveit pedig szóról-szóra ismerjük? Petőfi az a költő, akinek az emléke a néphagyományban a legerősebben él. Előfordulhat az is, hogy talán Petőfi az utolsó költőnk, akinek az emlékét országszerte népmondák őrzik. Több okból is nehezen vettem rá magamat arra, hogy most Petőfi anekdotákat citáljak az olvasóközönség elibe. Részben azért, mert szeretem, ha egy-egy történet hiteles forrásból származik, és nem kizárólag a népköltészet része. Ez a kis írás Dr. Oravecz Ödön és Jókai visszaemlékezéseiből került feldolgozásra.  A másik ok, hogy számomra megkerülhetetlen tény az egyik távoli rokonom felemlegetése ebben a témában, már csak azért is, mert a rokon dokumentáltan jó barátságban állott Petőfivel, mi több, két kéziratos versét nagy becsben tartva haláláig őrizte azokat. Ő pedig nem más, mint Nehrer Mátyás a magyar

  Somogyi Rzsi barátom egy rövidke megjegyzésben hozzászólt a Vörösmarty adomákhoz, melyben „aranyásónak” titulált. Legyen így, mert az „arany” szó el is indított egy gondolatsort az emlékeimben. Itt-ott kutakodva, ez lett belőle. Remélem hasonló tetszést aratnak az Arany Jánosról szóló adomák is. Aranyról és Petőfiről sok történet született, de többnyire ellenőrizhetetlen forrásokból származnak. Humoros mindegyik, de nem valós, leginkább kocsmai kitalációk. Nos, én törekedtem rá, hogy autentikus forrásokból gyűjtsem össze az olvasóknak az adomákat, ha már ilyesmire vetemedtem. Mindezt nagy tisztelettel tettem Arany János munkásságát és személyét illetően.      Arany János haragja. A nagy költőnek nagykőrösi tanárkodása alatt, egy Atki Antal nevű zsidó tanítványa volt, kit szorgalma s derék magaviselete miatt megkedvelt. A nagykőrösi diákok viszont valami miatt, gyűlölték a zsidókat. A kedvelt tanítvány, kinek szerencsés arca nem árulta el a szemita származását, így vastagnyakú ká

  Mondatok a szabadságról Ki szabadságot akar, az szabadságot akar egyszerű szavakkal, vagy csak szavak nélkül. Ki szabadságot akar, az szabadságot akar, ha hidat foglal, azzal, ha tiltakozik, azzal, hogy szóvá meri tenni, mi szeretne lenni, vagy, hogy mi a gondja, hirtelen kimondja. • • • A szabadság ott van a sárga rózsában, a szabad madárban, ki az égbe repül. • • • A szabadság ott van mindenféle tettben, a vágyban, és az ágyban, hogy nem közli senki, miképp kell szeretni, s főleg hogyan, és boldogan miként is élhetek. Nem írhatnak elő tevékenységeket, parancsba sem lehet adni, hogy sikert sikerre halmozunk, nem érdemes. Ki szabadságot akar, az szabadságot akar haragos szavakkal, vagy tán szavak nélkül. • • • A szabadság ott van sok-sokezer tárgyban, különböző színben, és a változásban, abban, hogy a bőröd milyen árnyalattal mutatja az ősöd, és az érintése éppen ma miféle. Nem mondhatja senki, papírt kell szerezni ahhoz, hogy a társam, közös háztartásban velem legyen. • • • Ki szaba