Kosztolányi Mária: Idők találkozása

 



Idők találkozása

 

forró a tér árnyékot

csak a házak tartanak

húsz emeletnyi csík a

padon két fáradt fazon

kezükben vodkásüveg

fagyi szökőkút lányok

várok

 

az egyik búzavirág a

másik pipacs

lám mi jut eszembe

napszúrásom lehet

 

dél van ilyenkor az

aratók is alszanak

kókadt idő

csak a bájos folyondárvirág virít

portól mázas kaszások

holnap a gabonatemplomok alatt

majd találnak árnyasat

míg dohog a gép

menj innen gyerek

csípi a szememet az orrom

a fülem törekkel teli

 

nocsak

hogy lehet a város közepén

pont olyan száraz

szérűszag


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Álljunk meg egy baráti szóra!

Nehrer György: Posványosi szemle

Nehrer György: Luxor