"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

  Több alkalommal fotóztam ezt a gyönyörű romtemplomot. Akit esetleg érdekel a képen kívül a története, az olvashat róla az alábbiakban. Valamilyen láthatatlan kapocs köt össze azokkal az időkkel amikor ez a templom is épült. Talán azért, mert az őseim ezekben az években vetették meg a lábukat a Felvidéken. Egyszerűen vonzódom az ilyen építményekhez. A templom teljes rekonstrukciójára tervpályázatot írtak ki 2021-ben, ami előtt értetlenül állok, mert műemlékeink megőrzése számomra nem azt jelenti, hogy hamis illúziókat   keltve újra kellene építeni bármit is, amit a múlt már maga alá temetett   évszázadokkal ezelőtt. Meg kell őrizni mindent, amit az elődök ránk hagytak a maga valóságában, és szellemiségében. Politikai, vagy bármilyen üzleti okból megváltoztatni egy ősi romot    annyit jelent, mint meghamisítani a történelmet. Ebben viszont mostanában jól állunk.   Ez az őrült gondolat már 1933-ban is felmerült, amit - a ma regnáló döntéshozók magukévá tettek- akkoriban sikeresen viss

  Ennek az írásnak nem célja  Magasházy László Imre, Horthy M. szárnysegédje, (később honvéd tábornok) vezetésével az alföldi tanyavilágban, Siófokon, és egyéb helyeken elkövetett népírtás és más bűncselekményekben való részvételének  tisztára mosása. A történelem nem kétszínű hanem annál sokkal rosszabb. Nagyon sokszínű. Mindenki akként magyarázza, ahogy azt az érdekei éppen megkívánják. Engem ebben az írásban semmi más érdek nem vezérel mint a magyar lovassport egyik szereplőjének, volt edzőmnek a bemutatása egy kis novellába gyúrva. Őt semmilyen tekintetben nem terhel felelősség az apja által elkövetett bűnök miatt!     Hun Az égbolt még sötét volt és a nappal közeledtét még csak hinni lehetett.  Feltámadt a szél és lenyomta a felhőket, majd szitálni kezdett az eső. Négy órát mutatott az óra.   A tócsák homályos tükrében néhány csillag reszketve nézte a földet. Az utcák csendjébe egy-egy halk szó lopakodott, néhol az se. Csak árnyak jártak.  Az alvó város még némán figyelt. – Me

  Ebéd után leültem a számítógép elé, és egy kicsit ejtőztem a karosszékemben.   Este a Magyar Széppróza Napján egy írásomat fogom felolvasni a Vörösmarty Teremben. Úgy gondoltam, hogy keresek egy humorosabb szöveget. Találtam, azért a biztonság kedvéért még egyszer átfutottam, mert már egy éve nem volt a kezemben.   Közben zenét hallgattam Illéséktől a „Keresem a szót” Először csak hallgattam, másodszorra már figyeltem a szövegre is. Harmadszorra letöltöttem Bródy János dalszövegét. Többször is elolvastam és elgondolkodtam rajta…   „Ó, én még nem tudom, hogy fogjak hozzá” Sajnos én sem, csak azt tudom, hogy íróként, tollforgatóként az ember valamennyire mégiscsak felelősséggel tartozik a leírt szavakért mondatokért. Évek óta gyötörnek gondolatok, amiket le kellene írni, de nem tettem meg, mert még „Keresem a szót, keresem a hangot” Igen, azt a szót, amit mindenki egyformán ért, és azt a hangot, amit mindenki egyformán hall, még mindig nem találtam meg.   Pedig nagy szükségünk

    Egy régi emlék 1956   Karácsony volt, jeges, zúzmarás, a nyitott ajtón át bejött az angyal. Vállához tapadt a nyirkos fenyőág. Jött komor, fenséges arccal. Börtönfalat törve, rácsokon át jött, véres ruhája itt-ott szétszakadt, nagy, csontos lábán zihálva cipelte a súlyos ágakat. Akkor távol volt Isten, mi mégis reménykedve üdvözöltük a hírhozót, kisded jászolba odaképzeltünk minden ránk váró földi jót, de ő üres kezét mutatta, s távolodó óriás szárnyára odafagytak a csillagok.

  Letöltendő szabadságra ítélve   Mire bíróság elé kellett állnia Adorjánnak, a költőnek, már volt elegendő élettapasztalata. Amikor hajnalban a csavarhúzóval megkocogtatta a radiátort –   ki az a marha aki hajnali négykor a radiátort üti? – rögtön megtudta hány óra van anélkül, hogy felkapcsolta volna a villanyt, azt is, hogy hívják őt a társasházban, és hová kell mennie. Édesanyja – akit a ház lakói kora reggel már emlegettek – arra is megtanította annakidején, hogy egy nőt vásárlás közben megzavarni igen-igen veszélyes dolog, ezért nem merte feleségét vásárláskor sürgetni. Bűnbocsánati zarándoklatnak tekintette, hogy asszonyát elkíséri a nagyáruházba, ahová magától be nem tette volna a lábát. A hétvégi foci utáni sörözésekkel gyakran megsértette az egyik fontos házi szabályt, a tíz óra utáni kijárási tilalmat, ezért vezeklés képen asszonyát el-elkísérgette az áruházba. A tárgyalás előtti hétvégén felmentést kapott az áruházi látogatás alól. – Vádlott, álljon fel! Az itt előtt

  A vén bolond Emberek, asszonyok, Itt vagyok, ragyogok; Gyertek ide, verset mondok, Ne féljetek, nem bolondot, Csak egy kicsit eszelõset, Csiklandozva reszelõset…. Kerekecske, dombocska, Hargita meg Tátra – Sokezernyi gombocska Gurul, gurul hátra; Ezer ördög hempereg, Valahol egy domb van, S én már sírni sem merek Bolond bánatomban; Ezer ördög rám mered, Attól van ily nagy meleg E magyar pokolban…   Asszonyok, emberek, Nagykunság, Kiskunság! Gyertek, no, közelebb – Tudjátok, mi ujság? Tudjátok meg: nincs már víz a Dunában, Fönt elapadt, lent leszaladt bujában; Minden vizünk leszaladt, Minden hegyünk elszaladt – Néztem, néztem – szívem majd hogy megszakadt… Égszakadás, földindulás – Egy a csárda, sok a dudás. Tisza vize tán ezért oly zavaros, Így legalább – magyaros… Ki vagyok én, itt akárki megmondja: Vagyok én egy okos falu bolondja; Falum, falum, okosom, Hol van az én somfa nyelû fokosom? Szegény fokos, leolva

Vörösmarty Társaság Felhívása                                                                       Román Károly  Kedves, tisztelt Tagtársak, Kollégák, Barátaink.   Ahogy azt korábban jeleztük, indítjuk Román tanár úr emléktáblájának az ügyét. Írtuk azt is, hogy a társaságunk vállalja az elkészítés költségeit.   Ehhez önzetlen, tanár úr iránti nagy tisztelet jeleként történt eddigi falajánlások örömével -  elkezdjük a költségek előteremtését.   Az előzetes tájékozódás szerint, 1,3 -1,5 millió forint összegyűjtése  a feladatunk.   A felajánlásokat a Vörösmarty Társaság számlaszámára, támogatásként lehet küldeni. Nagyon fontos a gyűjtés céljának a feltüntetése:  a Román Károly emléktábla elkészítéséhez.   A felkért művészektől kapott árajánlat és költségvetés után történt megbízásról és mindenről részletes tájékoztatót fogunk küldeni.   Az emléktábla helye - végre - jól látható az épületünk frontfalán, a Szarka Géza és Takács Imre emléktáblája sorában.   Bankszámlaszám: