Nehrer György: "Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;"

 

Több alkalommal fotóztam ezt a gyönyörű romtemplomot. Akit esetleg érdekel a képen kívül a története, az olvashat róla az alábbiakban. Valamilyen láthatatlan kapocs köt össze azokkal az időkkel amikor ez a templom is épült. Talán azért, mert az őseim ezekben az években vetették meg a lábukat a Felvidéken. Egyszerűen vonzódom az ilyen építményekhez.

A templom teljes rekonstrukciójára tervpályázatot írtak ki 2021-ben, ami előtt értetlenül állok, mert műemlékeink megőrzése számomra nem azt jelenti, hogy hamis illúziókat  keltve újra kellene építeni bármit is, amit a múlt már maga alá temetett  évszázadokkal ezelőtt. Meg kell őrizni mindent, amit az elődök ránk hagytak a maga valóságában, és szellemiségében. Politikai, vagy bármilyen üzleti okból megváltoztatni egy ősi romot  annyit jelent, mint meghamisítani a történelmet. Ebben viszont mostanában jól állunk.  Ez az őrült gondolat már 1933-ban is felmerült, amit - a ma regnáló döntéshozók magukévá tettek- akkoriban sikeresen visszavertek a normálisan gondolkodó építészek. Az a Kotsis Iván aki a székesfehérvári városházát is megőrizte számunkra. Idézem: „a korhű restaurálás teljes veszéllyel fenyegeti az épen és eredeti állapotban maradt középkori fragmentumokat és hangsúlyoztuk, hogy egy emlékmű restaurálása csak addig terjedhet, amíg nem veszélyezteti a műemlék legteljesebb kor hűségét. A Magyar Mérnökök Nemzeti Szövetségéhez pár nap előtt egy beadvány érkezett, amely tiltakozik a zsámbéki romtemplom teljes felépítése ellen, mivel ezáltal a templom eredeti jellege teljesen megszűnne. A szövetség szakosztályai a beadványt elfogadták és a beadvány értelmében járnak majd el az illetékes hatóságoknál. Egyébként a templom teljes felépítése ellen emelt szót Kotsis Iván dr. műegyetemi tanár is, aki éppen a magyar műemlékvédelem érdekében tiltakozik a jól ismert „teljesrestaurálások“ keresztülvitele ellen.”

Egy rövidke ismertető a templom múltjáról.

„Zsámbéki templomrom. A premontreiek zsámbéki Keresztelő Szent Jánosról nevezett prépostsági templomának és rendházának építéséről hiteles adatok nem maradtak. Egy okmány igazolja, hogy Smaragd Comes 1200 táján a rendnek birtokot adományozott. Ekkor indulhatott meg az építkezés, amit a romokon felismerhető korai román jellegű építészeti részletek igazolnak. A rendház egyszerűbb eszközökkel épült. Az épület   korai gót stílusjelleget mutat.  Viszont semmivel sem igazolható az a feltevés, hogy az építkezés vezetője (1246—1248) Villard de Honnecourt lett volna. 1475-ben Sixtus pápa a templomot és rendházat a pálosoknak adta át, akik kései gót-stílusban kiépítették az északi toronynak azóta összeomlott kősüvegét és a rendház díszes keresztfolyosóját, amelyet a legutóbbi ásatások napfényre hoztak. Buda elfoglalása után 1541-ben a törökök Zsámbékot is birtokukba vették, azonban a templomot megkímélték. 1763-as földrengés következtében dőlt romba a régi egyház, amelyet a zsámbékiak azért nem állítottak helyre, mert 1754-ben a községben felépített új plébánia templom fölöslegessé tette számukra a nehezebben megközelíthető ősrégi bazilikát. Ezt átengedték tehát a pusztulásnak, sőt kövei nagyrészét házépítésre hordták szét. A további rombolásnak 1889-ben a Műemlékek Országos Bizottsága vetett gátat, mikor a romokat körülkeríttette és azokon a fennállást biztosító munkálatokat végeztetett. 1934-ben Lux Kálmán műépítész vezetésével kiásták a rendház eltemetett épületeit is. Tervbe vették a romoknak hatékonyabb megerősítését és kisebb részletei kiegészítésével oltár emelését, hogy alkalmilag istentiszteletet lehessen ott tartani.” ( Révai NL)