"Jelek " Irodalmi, kulturális és közéleti oldal

Délután volt egy kis időm, és válogatás nélkül mindenfélébe beleolvastam. Többek között az alábbi Indexes cikkbe is "Félelmet kelt az Egyesült Államokban a nitrogéngázzal tervezett kivégzés" Mint a cikkből kiderül egy "szegény bérgyilkoson" Kenneth Smith-en másodjára próbálnak elégtételt venni a hatóságok. Elsőre nem sikerült neki beadni a méreg injekciót. Ilyenkor azt gondolja az ember, hogy milyen amatőr kivégzőosztag van abban a börtönben. Aztán a délutáni magányomban végig gondoltam, hogyan is történhetett a dolog. A börtönőr bekiabált a kis nyíláson a cellába… – Készülj Kenneth! Jön a kenet,  kapsz egy szurit, és mehetsz Belzebubhoz a pokolba! Aztán kiderül, hogy egy világhatalom börtöneiben a végrehajtók hülyébbek, mint az elítéltek. – Basszus Kenneth, nem sikerült azt a rohadt kanült beültetni, amin a méregadagodat megkaphattad volna. – Figyu!   Most nem jött össze, de legközelebb a gázzal biztos jó lesz.   Ezzel szemben Kenneth nem sokat szarozot

A feleségemmel minden évben, október végén néhány napra szabadságoljuk magunkat, lehetőleg úgy, hogy hosszú hétvége is  beleessen. Így történt ez 2003-ban is. Az interneten keresgélve Eger, Szépasszony-völgye tűnt szimpatikusnak.  A völgy egyik patinás szállodájában sikerült helyet foglalni. Megérkezve a szállodába, a recepciós hölgy közölte, hogy nem tudják  azt a minőségű szobát a részünkre biztosítani, mint amit foglaltunk. Már kezdtem volna felháborodni, amikor is közölte, hogy egy  földszinti lakosztályt tudnak csak adni. – Nagyon köszönjük, de a felárat nem tudjuk vállalni, mert nem erre készültünk. – Nem kell többet fizetniük, mivel a mi hibánkból történt a módosítás. A sarokszoba közel harminc négyzetméter volt, korhű berendezéssel: kanapéval és fotelekkel, dohányzóasztallal, egy hatalmas  franciaággyal, faragott háttámlával, és egy kétajtós, tükrös tölgyfa szekrénnyel, amin ugyan már látszottak az elmúlt száz év  viszontagságai, de még mindig kitűnő állapotban volt.  A h

    Szállásunk egy öreg vályogházban volt. Az illemhely egy deszkabódé, hátul az udvarban. Valamikor zöld lehetett az ajtaja, de a festék már rég lekopott róla. A nagy műgonddal vágott szív alakú kis szellőzőn inkább csak a legyek jártak ki és be,   a levegő ott nemigen talált utat magának. Az udvarban volt egy ásott kút, kis fatetővel. Fala, téglából kirakva. A vízéből inni nem lehetett, csak öntözésre volt alkalmas, meg dinnyét hűteni vödörben, leengedve a vízbe. A nyomós kút egy házzal arrébb a járda mentén állt. Fürdőszobánk, egy bádoglavór a vasvázas hokedlin. Ivóvíz a zománcozott ceglédi kannában a sparhelt mellett, és néhány cseréppohár a zöld stelázsin. A szobában vaságyak matraccal, mint ahogy egy munkásszálláson szokás. A kétajtós öreg szekrény ajtaja csak akkor nyílott, ha a szekrényt a fal felé megbillentették. Így aztán zárni sem kellett, csak ugyanebben a helyzetben becsukni és elengedni az ajtót. Volt még pár darab vasvázas szék zöldre festve. A festék már pergett rólu

  Apám ült a fotelban kezében a friss Népszabadsággal, és olvasta a híreket a román forradalomról. Anyám tüsténkedett a konyhában és néha magához rendelt, hogy segítsek neki. – Tartsd már egy kicsit a szűrőt, amíg leöntöm a tésztáról a vizet. Csak ültök a szobában, mint a grófok, és azt hiszitek, hogy az ebéd magától készül el. Zsörtölődött egy darabig, aztán megnyugodott. Visszamentem apámhoz, aki még mindig az újságot lapozgatta. A konyhában úgyis csak láb alatt lennék. – Nem tudom, mi lehet velük? – kérdezte, inkább csak magától. – Mindjárt itt van a karácsony, és hiába hívom őket telefonon, mindig megszakad a vonal vagy megszakítják. – Ne aggódj, szerintem nincs semmi bajuk. Már idősek ők ahhoz, hogy tüntetni menjenek. Otthon meg nem érheti őket baj – próbáltam nyugtatgatni. – Kimehetnénk hozzájuk! Kifizetem a benzint – mondta bizonytalankodva. – A benzin ára a legkevesebb. Mit szól hozzá anyu meg a feleségem? Közeleg a karácsony, készülődnek, sütnek-főznek. Szerintem ebből veszeke