Nehrer György: Iszap
A feleségemmel minden évben, október végén néhány napra szabadságoljuk magunkat, lehetőleg úgy, hogy hosszú hétvége is beleessen. Így történt ez 2003-ban is. Az interneten keresgélve Eger, Szépasszony-völgye tűnt szimpatikusnak. A völgy egyik patinás szállodájában sikerült helyet foglalni. Megérkezve a szállodába, a recepciós hölgy közölte, hogy nem tudják azt a minőségű szobát a részünkre biztosítani, mint amit foglaltunk. Már kezdtem volna felháborodni, amikor is közölte, hogy egy földszinti lakosztályt tudnak csak adni. – Nagyon köszönjük, de a felárat nem tudjuk vállalni, mert nem erre készültünk. – Nem kell többet fizetniük, mivel a mi hibánkból történt a módosítás. A sarokszoba közel harminc négyzetméter volt, korhű berendezéssel: kanapéval és fotelekkel, dohányzóasztallal, egy hatalmas franciaággyal, faragott háttámlával, és egy kétajtós, tükrös tölgyfa szekrénnyel, amin ugyan már látszottak az elmúlt száz év viszontagságai, de még mindig kitűnő állapotban volt. A h