Nehrer György: Kiskőröstől Robin Hoodig
Két napot töltöttünk Kiskőrösön. Ha már itt jártunk, akkor a gyógyvíz mellé desszertként Petőfi szülőháza, és a Petőfi látogatóközpont kihagyhatatlan élmény, de inkább azt mondanám, hogy kötelező program. Már csak azért is, mert korabeli dokumentumok egész sorát tekinthetjük meg, átfogó képet kapva Petőfi rövid, de tartalmas életútjáról. Az épület felső szintjén kortárs művészek alkotásait is megnéztük. (talán nem kellett volna) A költő számtalan variációban. Kit hogyan ihletett meg Petőfi? Valószínű, hogy az életkoromból adódóan már nem tudok olyan „alkotásokkal” azonosulni, melyen a költőt vérvörös rúzsos ajkakkal és vigyorgó műfogsorral ábrázolja a „művész”. Ezen az élményen éppen túltettem magam, amikor szembejött velem Petőfi QR kód portréja, ami se nem QR kód se nem portré , de ez volt a címe. Egyetlenegy igazán jó portrét találtunk, az pedig Réti Ági alkotása. Nem azért találtuk jónak, mert Ági gyerekkori barátunk, hanem azért, mert valóban jó! A kortárs művészek által okozott döbbenet annyira sokkolt, hogy még fényképezni is elfelejtettem. Talán jobb is.
De hogyan jön ide Robin Hood? Úgy,
hogy én már régóta tudtam Dr. Oravecz Ödön és Jókai visszaemlékezéseiből, hogy Petőfi
külföldi művek fordításaival is foglakozott. Azt is tudtam, hogy ő fordította a
Robin Hood c. művet, amiről én mindig azt gondoltam, hogy E. Charles Vivian
feldolgozása. Persze ez az én hibám, és rögtön utána is néztem, hogy Vivian (1882-1947)
Szóval ő még meg sem született, amikor Petőfi már lefordította magyarra a Robin
Hood-ot. Vivian nem plagizált, mert ez az angol mondakör és folklór egyik
legismertebb hőse. “A tolvajok fejedelmének” története a 14. századik nyúlik
vissza és számtalan feldolgozás született belőle. Szóval így jutottunk el
Kiskőröstől Robin Hoodig. Ha már Robin Hood
és Petőfi, akkor egy érdekesség ide kívánkozik. Petőfi
szomorúan írja le a napjait „Mélyen Tisztelt Tekintetes Úrnak,” Bajza Józsefnek
írott levelében. Mikor újra nekivágott „Thespis” kordéját tolni, (ismét vándorszínésznek állt) volt egy kis pénze is. Hiszen Bernard „Koros hölgy“-ének
fordításáért 100, a „Robin Hood“ átültetéséért 400 váltó forintot kapott Nagy
Ignáctól a Kisfaludy Társaság pénztárnokától.
Egy pár jobb ruhát is beszerzett
a szerepeihez, mert akkor még a férfiak is maguk gondoskodnak kosztümjeikről.
Most sorra eladogatja, hajtja a nyomor, űzi a betegség. Így tér vissza betegen,
kifogyva mindenéből november végén Debrecenbe, ahol Pákhnál lakik pár napig,
majd özvegy Fogas Józsefné lakója lesz a katolikus kórház és a temető mellett.
Ablakából pedig a híres középületre lehet látni: a községi akasztófára. Nem
csoda, hogy e lakásban, e helyzetben fakadt lantjáról e dal: „Temetésre szól az
ének“...
TEMETÉSRE SZÓL AZ ÉNEK...
Temetésre szól az ének,
Temetőbe kit kisérnek?
Akárki! már nem földi rab,
Nálam százszorta boldogabb.
Itt viszik az ablak alatt;
Be sok ember sírva fakadt!
Mért nem visznek engemet ki,
Legalább nem sírna senki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése