Nehrer György : A szabadság emlékére

 Miért írok olyan dolgokról melyekhez amúgy nincs semmiféle kötődésem, azonkívül, hogy mindig is voltak zsidó, szerb, román, szlovák, német, orosz barátaim. Meghívást kaptam egy zárt csoportba a facebook közösségi oldalon. Elfogadtam. Aztán olvasgatni kezdtem a bejegyzéseket, és előkerestem régi újságokat, miközben megfordult a fejemben, hogy 1936 augusztusában Adolf Hitler náci diktatúrája két hétre álarc mögé rejtette rasszista, militarista jellegét, amikor otthont adott a nyári olimpiai játékoknak. Átmenetileg háttérbe helyezve az antiszemita és a területi terjeszkedést célzó politikát, a rezsim a sporteseményt arra használta, hogy a békés, toleráns Németország látszatával kápráztassák el a sok külföldi látogatót és újságírót.

Akkor még a gyanútlan Európa és a világ nem tudta, hogy mivel fog szembenézni néhány év múlva. Ismét háború zajlik Európa földjén. Ne menjünk bele a miértekbe, mert csak parttalan politikai vitákba torkollana a diskurzus. Azt viszont megkérdezhetjük, hogy vajon ma, mit üzenhetnénk a szabadságról Hitler helyett Putyinnak?  

1936-11-27

Amerika három zsidót ünnepelt a szabadságszobor jubileuma alkalmából.

Három zsidó: Emma Lazarus költőnő, Diana Green publicista és Politzer József (Pulitzer József) újságírókirály az ünnepségek előterében

New York. Október havában ünnepelte Amerika, a new yorki kikötő „szabadság szobrának “az Egyesült Államok allegorikus jelképének ötvenéves jubileumát, amely tudvalevően a francia nemzet ajándéka volt. A jubileumi ünnepségeken az előkelő szónokok, az újságok és más fórumok ez alkalommal az elismerés és a tisztelet hangján emlékeztek meg három zsidóról, akik nagy szerepet játszottak a „szabadság szobor “felállítása és jelentősége körül A három zsidó közül az első Emma Lazarus egy zsidó származású költőnő volt, akiről a szónokok aláhúzták, hogy gyermeke volt annak az üldözött zsidó népnek, mely talán legjobban tudja méltányolni, mit jelent egy nemzet és egy ország életében a szabadság. Midőn ugyanis 1886-ban felállították a new yorki kikötőben a csodálatos szabadságszobrot, Amerika írói valóságos költeményversenyt rendeztek, melyben megénekelték a szabadságszobrot és annak szimbólumát. Azonban csak 1903-ban döntött a zsűri, mely a zsidó Emma Lazarus költeményét találta a legjobbnak és legkifejezőbbnek. Ekkor elhatározták, hogy a költeményt belevésik a szobor talapzatába, hogy örök időkre hirdesse a szabadság gondolatát. A költemény alá még a következő szöveget vésték egy táblára:

„Ezt a táblát, a szabadság szobrához írt gyönyörű szonettel Emma Lazarus kedves emlékére állították, aki 1849-ben júl. 22-én született New Yorkban és meghalt 1887 november 19-én.

Emma Lazarus egy spanyol zsidó család leszármazottja volt, aki ugyan nem részesült zsidó nevelésben, de már ünnepelt költőnő korában felébredt benne a zsidó nemzeti öntudat, amiről „A zsidó zászló” című költeményében tett hitvallomást. Az oroszországi pogromok után Palesztina felépítését és a zsidó állam helyreállítását követelte több hatalmas cikkben, amit a zsidó kérdés egyetlen lehető megoldásának gondolt. Ezekben a cikkekben még Herzlt is megelőzte.

Ugyancsak nagy hálával emlékeztek meg egy másik zsidóról, a magyarországi származású Politzer Józsefről is, (Pulitzer József) aki annak idején, mint amerikai újságkirály felette befolyásos ember volt és akinek szintén nagy szerep jutott a szabadságszobor felállítása körül.

A szabadságszobor felállításához ugyanis szükség volt egy nagyobb összegre, amit sehogy sem tudtak előteremteni. A szabadságszobor két évig várt a felállítására, mikor Politzer József az élére állt a nemzeti alap bizottságnak és „The World “című lapjában gyűjtési akciót indított. Rövid hetek után 100 ezer dollárt teremtett elő és így fel lehetett állítani a szobrot.

A harmadik zsidó, akit ünnepeltek Diana Green, egy mai zsidó egyetemi hallgatónő volt, aki a jubileum alkalmára a szabadságszobor méltatására kiírt pályázat első díját nyerte el.

Dina Green sok ezer pályázó közül lett az első, amiért az ünnepi szónokok, közöttük Roosevelt elnök is meleg dicséretben részestette és Roosevelt nyújtotta át neki a pályadíjat: egy nagyobb összegű csekket és egy elsőosztályú hajójegyet egy európai körutazáshoz.

Íme a zsidó nép válasza Hitlernek!

A.   A. Almi (New York):

"The New Colossus"

 Not like the brazen giant of Greek fame,

With conquering limbs astride from land to land;

Here at our sea-washed, sunset gates shall stand

A mighty woman with a torch, whose flame

Is the imprisoned lightning, and her name

Mother of Exiles. From her beacon-hand

Glows world-wide welcome; her mild eyes command

The air-bridged harbor that twin cities frame.

"Keep, ancient lands, your storied pomp!" cries she

With silent lips. "Give me your tired, your poor,

Your huddled masses yearning to breathe free,

The wretched refuse of your teeming shore.

Send these, the homeless, tempest-tossed to me,

I lift my lamp beside the golden door!"

 

Az új kolosszus

 Nem úgy, mint a görögök hírében álló bronz óriás,

Hódító végtagjaival földről földre lovagolva;

Itt áll majd tengerrel mosott, naplementés kapunknál

Egy hatalmas nő fáklyával, kinek lángja

A bebörtönzött villám, s neve

A száműzöttek anyja. Az ő jelzőkezéből

Világszerte üdvözölnek; szelíd szemei parancsolnak

A léghíddal átszőtt kikötőnek, melyet ikervárosok kereteznek.

 

“Őrizzétek, ősi földek, mesés pompátokat!” – kiáltja

néma ajkakkal. “Add nekem a fáradtakat, a szegényeket,

A szabad lélegzetre vágyó, összezsúfolt tömegeidet,

A nyüzsgő partjaid nyomorult szemetét.

Küldd hozzám ezeket, a hontalanokat, viharverteket,

Az aranykapu mellé emelem lámpámat!”