– Ez a cikk nem a
lojalitásról szól, hanem a valóságról.
Ferencz Orsolya posztja egy olyan
politikai keretet próbál felépíteni, amely nincs összhangban sem a társadalmi
valósággal, sem a választói mozgásokkal, sem azzal, amit a jobboldalon ma
ténylegesen látni lehet. A szöveg azt sugallja, hogy a Tisza szavazói „joggal
csalódottak”, és hogy a „polgári Magyarország hangja gyenge”, mert a Tisza nem
váltotta be a jobboldali reményeket. Ez a narratíva azonban nem a valóság
leírása, hanem egy politikai pozíciófoglalási kísérlet.
A valóság ugyanis az, hogy nem a
jobboldal csalódott, hanem a 2022-es ellenzéki tábor. Ez a tábor 40–45
százalékos volt, és nem tűnt el. 2026-ban a Tiszára szavazott a 2022-es
ellenzéki szavazók döntő többsége, amely akkor 2,5–2,6 millió főt jelentett. Ez
a tömeg nem tűnt el, nem lett jobboldali, nem lett posztfideszes, nem lett
konzervatív, és nem változtatta meg egyik napról a másikra a politikai
identitását. A Tiszára szavazás sokak számára nem világnézeti váltás volt,
hanem stratégiai döntés a Fidesz leváltására. Ez a több mint két és fél millió
ember ma a Tisza szavazótáborának jelentős részét alkotja, miközben önálló
politikai képviselettel nem rendelkezik.
A parlamentben nincs baloldali,
nincs liberális, nincs centrista és nincs zöld képviselet. A Tisza 141
mandátummal gyakorlatilag egyedül kormányoz, a Fidesz 52 mandátummal
ellenzékben van, a Mi Hazánk 6 mandátummal rendelkezik. A 2022-es ellenzéki
tábor 40–45 százaléka ma önálló politikai képviselet nélkül áll. Ez a helyzet
nem stabil, és hosszú távon nem is fenntartható.
A Tisza-kormány összetétele
ráadásul nagyrészt posztfideszes, állami háttérből érkező, a NER-ben
szocializálódott szakemberekből áll. A miniszterek többsége korábbi állami
vezető, fideszközeli szakember vagy olyan közigazgatási elit tagja, amely a
régi rendszerben építette fel a karrierjét. A Tisza nem hajtott végre
rendszerváltást. A Fidesz továbbra is jelentős intézményi befolyással bír: 17
parlamenti bizottságban tölt be kulcsszerepet, négy bizottságot vezet, és a
megyei, járási, valamint települési önkormányzatokban is meghatározó maradt. A
Tisza nem bontotta le a NER-t, hanem annak intézményi struktúrájának jelentős
részét változatlanul hagyta.
Ez a politikai konstrukció belső
feszültséget hordoz, és a törésvonalak már most látszanak. A Tisza választási
győzelme nem szüntette meg a magyar társadalom politikai sokszínűségét, csupán
egy pártba terelte a kormányváltást akaró szavazók jelentős részét. A
kormányzati pozíciókban ugyanakkor döntően a korábbi állami elit képviselői
ülnek. Sokan valódi rendszerváltást vártak, nem pedig egy új, „NER light”
közigazgatási modellt. A Tisza jelenlegi működése ezért nem tükrözi teljes
mértékben a szavazótábor sokszínűségét, és nem ad teret azoknak sem, akik a
Fidesz leváltásáért az elmúlt két évben, illetve sok esetben évtizedeken át
dolgoztak.
Van azonban egy utolsó esély – ha
egyáltalán van ilyen szándék. A Tisza-kormány még korrigálhatja ezt a
helyzetet, ha egy előrehozott önkormányzati választás során lehetőséget teremt
arra, hogy a volt baloldal, a centrista politikai közeg, a zöldek és más
demokratikus politikai szereplők is valódi képviselethez jussanak az
önkormányzati rendszerben. Ez lenne az egyik olyan lépés, amely valódi
rendszerváltás irányába mutatna, és visszaadná a politikai képviseletet annak a
több milliós társadalmi csoportnak, amely ma önálló képviselet nélkül maradt.
Egyelőre azonban semmi sem utal
arra, hogy a Tisza-kormányzatnak ilyen szándéka lenne. Ha meghagyja a fideszes
önkormányzati struktúrát, és azt is túlnyomórészt posztfideszes szereplőkkel
tölti fel, akkor komoly politikai feszültségekkel kell számolnia. Az a
baloldali, liberális és centrista választói tömeg, amely a kormányváltás
érdekében stratégiai döntést hozott, hosszú távon aligha mond le saját
politikai identitásáról.
És igen, Dobrev Klára akár
mosolyoghatna is, hogy „ő megmondta”, de nincs rá oka. A DK-nak és az MSZP-nek
hosszú éveken át volt lehetősége baloldali identitást építeni, új politikai
kultúrát létrehozni és valódi rendszerváltó erővé válni. Nem tette meg. A
baloldal saját hibáiból omlott össze, és ma a Tisza árnyékában próbál túlélni.
A baloldali identitást azonban nem a pártvezetők jelentik, hanem a szavazók, a
szimpatizánsok. Ők nem tűntek el – csak jelenleg nincs önálló politikai
képviseletük.
Tisztelt Ferencz Orsolya!
A jelenlegi helyzet tehát nem a
„csalódott jobboldal” története, hanem a politikai képviselet nélkül maradt
baloldal és liberális centrum története. Ha valakinek új pártot kellene
alapítania, az nem Ferencz Orsolya, hanem a baloldal. És most legyen egy kis
irónia: ha a Tisza természetesnek tartotta, hogy saját politikai identitását
védi a jelöltállítás során, akkor ugyanezt a jogot egy új baloldali formációtól
sem lehetne elvitatni. Ha ez egyszer megtörténik, 2030-ra valóban sokszínűbb
lehet a parlament, és végre jobban tükrözhetné a magyar társadalom valódi
politikai sokszínűségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése