Nézem a parlamenti közvetítést és közben számolgatom a napokat.
Kilencvenhárom nap telt el a választások óta. Ennyi idő
alatt minden politikai erőnek volt lehetősége feldolgozni a győzelmet vagy a
vereséget, levezetni a feszültséget, és felvenni az új szerepét. A parlamentben
azonban még mindig ugyanaz a hangulat uralkodik: csörték, személyeskedések,
kivonulások, frakciószintű performanszok. Mintha a kampány nem ért volna véget.
Pedig a választók nem ezért küldték a képviselőket az
Országházba.
A parlament nem színpad
A politikai fricska, a csipkelődés, az odamondogatás a
demokrácia része. Egy perc belefér. De amikor minden ülés 20–30 perc
személyeskedéssel indul, majd látványos kivonulással folytatódik, akkor a
parlamenti munka egyszerűen nem halad.
A törvényalkotás nem showműsor. A választók türelme pedig
nem végtelen.
93 nap után már dolgozni kellene
A következő hónapok feladatai önmagukban is hatalmas terhet
jelentenek. Ilyen az előrehozott önkormányzati választások előkészítése, a
megyei önkormányzatok jogi és működési stabilizálása, a települési intézmények
átmeneti szabályozása, az új alkotmánytervezet kidolgozása, több száz módosító
javaslat áttekintése, az uniós jogharmonizációs csomagok feldolgozása, a
költségvetési módosítások és a bizottsági jelentések megtárgyalása.
Ezeket nem lehet fél kézzel, fél figyelemmel, fél napok
alatt elintézni. Ezekhez munka kell. Fegyelem. Idő. Szakmai vita.
Az alkotmány nem egy üres A4-es lap
Egy új alkotmány nem politikai jelkép, hanem az ország
működésének alapja. Nem lehet úgy véleményezni, hogy nincs tervezet, nincs
koncepció, nincs vitaanyag.
Egy alkotmány több hónapnyi munka eredménye: száz oldalakat
kitevő szöveg, több száz paragrafus, széles társadalmi egyeztetés és komoly
szakértői háttérmunka szükséges hozzá.
Ha a parlament minden energiáját a napi csörtékre égeti el,
akkor az alkotmányból nem lesz semmi.
Az önkormányzati rendszer nem lebeghet
Ha előrehozott önkormányzati választás lesz – én ezt
tartanám indokoltnak mert a rendszerváltás befejezetlen enélkül –, akkor a felkészülést azonnal el kell kezdeni.
A politika hallgat erről. Én viszont nem fogok.
A választási rendszer nem tud magától átállni, és nem várhat
arra, hogy a parlament végre befejezze a napi csörtéket.
A települések és a megyék működését stabilizálni kell. Meg
kell teremteni a választási bizottságok működésének feltételeit, rögzíteni kell
a jelöltállítási szabályokat, biztosítani kell a költségvetési átmeneti
kereteket, garantálni kell a fejlesztési projektek folytonosságát, és rendezni
kell az uniós források jogi státuszát.
A megyei önkormányzatok különösen érzékeny pontot
jelentenek: ők koordinálják a területfejlesztést, a közlekedési projekteket és
az uniós források jelentős részének felhasználását. Ha itt káosz alakul ki, azt
az egész ország megérzi.
93 nap után nincs több kifogás
A parlamenti munka azonban még el sem kezdődött igazán. Nem
dőlhetnek hátra attól, hogy a köztársasági elnöknek útilaput kötöttek a talpára
– ettől még nincs befejezve a rendszerváltás. Ez csak egy epizód volt, nem a
történet vége.
A politikai performanszok ideje lejárt. A kampány véget ért.
Csapjanak bele a közepébe. Dolgozzanak. Mert az idő rohan, az ország pedig nem áll meg.
A rendszerváltás nem attól valósul meg, hogy új emberek
ülnek ugyanazokban a székekben, hanem attól, hogy elvégzik azt a munkát,
amelyre az ország vár.
Az idő fogy. A feladatok nem.
Remélem, hogy a 100. nap után már minden kerék a helyére
kerül, és az ország működése végre a valódi pályára áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése