– és közben a teljes erdő ég
A kulturális élet újabb botrányától hangos a sajtó: a KMTG
422 millió forintért vásárolt jogokat Orbán János Dénestől, a kulturális
államtitkár pedig feljelentést tett különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó
hűtlen kezelés gyanújával.
A történet látványos, személyeskedő, és kiválóan alkalmas
arra, hogy a közvélemény figyelmét egyetlen szereplőre irányítsa. A kérdésben megszólalt :
" L. Simon László: Etikátlan, amit Orbán János Dénes tett
L. Simon László a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Irodalmi Tagozatának vezetője Facebook-
bejegyzésben arra kérte Orbán János Dénest, mondjon le a tagságáról a szervezetben."
Csakhogy a kulturális finanszírozás elmúlt évtizedének
problémái nem itt kezdődnek, és nem itt érnek véget.
A legnagyobb kérdés nem az, hogy Orbán János Dénes mennyit
kapott. Hanem az, hogy miért csak ezt az egy ügyet vizsgálják, miközben a
kulturális pénzek elosztása hosszú éveken keresztül sokak szerint
átláthatatlan, személyfüggő és politikai szempontoktól sem független
rendszerben működött.
Egy olyan rendszerben, ahol gyakran nem pusztán a tehetség,
hanem a kapcsolatok és a döntéshozói körökhöz való közelség is meghatározta a
lehetőségeket.
A magyar írók, költők és műfordítók jelentős része pedig
ebből a támogatási rendszerből alig részesült.
Milliárdok a kultúrára
Az elmúlt évtizedben a magyar kulturális intézmények
jelentős állami forrásokból gazdálkodtak.
KMTG – Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.
2016 és 2022 között összesen mintegy 3,5 milliárd forint.
MMA – Magyar Művészeti Akadémia
Éves költségvetése 10–12 milliárd forint körül alakult, ami
több év alatt százmilliárdos nagyságrendű támogatást jelent.
Petőfi Irodalmi Múzeum
2018 és 2023 között több milliárd forintos állami forrásból
gazdálkodott.
MANK – Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.
Több milliárd forintos támogatási háttérrel működött.
Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő és a Petőfi Kulturális
Programok
Szintén több tízmilliárdos nagyságrendű állami forrás
kezelésében vettek részt.
A kérdés egyszerű:
Ezekből a milliárdokból mennyi jutott a magyar írók, költők
és műfordítók többségének?
Sokak tapasztalata szerint nagyon kevés.
Nem azért, mert ne lennének tehetséges alkotók. Hanem azért,
mert sokan nem kerültek be abba a körbe, ahol a döntések megszülettek.
Miért nem vizsgálják át a teljes rendszert?
A mostani kulturális vezetés új, és érthető, hogy időre van
szüksége a teljes rendszer áttekintéséhez. Nagy Ervin államtitkár lépése azt
mutatja, hogy van szándék a tisztázásra.
Ez önmagában pozitív jel.
De éppen ezért lenne fontos, hogy a vizsgálat ne álljon meg
egyetlen ügyben.
Ha valóban a kulturális pénzek tisztasága a cél, akkor
szükséges lenne áttekinteni a teljes támogatási rendszert: az intézményi
finanszírozást, a nagyobb kulturális beruházásokat, az alapítványi
struktúrákat, a döntési mechanizmusokat és azt is, hogy milyen szempontok
alapján jutottak egyes szereplők jelentős közpénzekhez.
És L. Simon László?
L. Simon László ma gyakran fogalmaz meg éles kritikákat
kulturális ügyekben. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy hosszú
éveken keresztül maga is a kulturális döntéshozatal meghatározó szereplője
volt.
Volt kulturális államtitkár, a Magyar Nemzeti Múzeum
főigazgatója, az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője, és több olyan pozíciót
töltött be, ahol kulturális források és intézmények sorsáról születtek
döntések.
Ezek nem pusztán szakmai tisztségek voltak, hanem a
kulturális rendszer működésének fontos csomópontjai.
Mindeközben a család Fejér megyében jelentős mezőgazdasági,
turisztikai és vendéglátó-ipari érdekeltségeket épített ki: termőföldek,
szőlőbirtokok, borászat, a kápolnásnyéki sörfőzde és étterem, valamint dinnyési
halastóhoz kapcsolódó érdekeltségek is megjelentek a nyilvánosságban.
Felsorolásban valószínűleg ennél több vagyonelem létezik. Ezek csak a nyilvános
adatok.
Ezek az érdekeltségek önmagukban nem kifogásolhatók, és nem
bizonyítanak semmilyen jogsértést.
A kérdés azonban az, hogy a kulturális és más állami
támogatások teljes rendszerének átvilágítása során milyen összefüggések
tárhatók fel a közpénzek felhasználása és az egyes kedvezményezettek
gyarapodása között.
Erre csak egy átfogó, minden szereplőre egyformán kiterjedő
vizsgálat adhat hiteles választ.
A teljes erdőt kellene látni
A kulturális feljelentés megtörtént. A botrány elindult.
De a kulturális finanszírozás mélyebb rétegei még
érintetlenek maradtak.
A valódi vizsgálat nem egyetlen személyről és nem egyetlen
ügyről kellene, hogy szóljon, hanem arról a teljes rendszerről, amely hosszú
éveken keresztül meghatározta, kik juthattak lehetőséghez, támogatáshoz és
figyelemhez. Ha egyszer valóban sor kerülne egy ilyen átfogó átvilágításra,
akkor nem csupán egyetlen név kerülne elő. Hanem mindazoké, akik évekig a
kulturális pénzek elosztásának középpontjában ültek – miközben a magyar írók és
költők jelentős része továbbra is a periférián maradt.
És akkor talán új értelmet nyer a régi magyar közmondás:
„Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.”
Csakhogy
ezúttal nem a veréb a lényeg. Hanem az, hogy közben az egész erdő ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése