Mondhatnám azt, hogy a győzelem napja. De ahol győztest
hirdetnek, ott mindig vannak vesztesek is. Nem a győzelmi mámorról szeretnék
írni, hanem arról, hogy aki ma vesztesnek érzi magát, annak ez az érzés el fog
múlni.
A győztesek és vesztesek között nagyon mélyre ásott árkokat
be kell temetni, mert egy nép vagyunk, egy hazában élünk, és nincs kétféle
Magyarország. Az eltelt 16 év megmutatta, hová vezet az, amikor egymás ellen
hergelik az embereket.
A vesztesek most egy kicsit nézzenek magukba. Ma az ország
valós kétharmada már többször átélte azt, amit most ők éreznek. Nem egyszerű
dolog, de túl kell lépni rajta. Folytatni kell a munkát, be kell temetni az
árkokat, kezet kell nyújtani, és nagyon gyorsan el kell felejteni azt a cinikus
hangnemet, ami eddig uralkodott.
Nem lesz háború, ha ti nem akartok háborúzni. Nem lesz
sztrájk, ha ti nem akartok balhézni. Nem lesz nyomor — bár a kasszát
kiürítették pont azok, akik miatt most szomorkodtok.
Nem történt más, mint hogy benneteket is becsaptak — ahogy
bennünket is. Csak nektek a lelketek egy darabját is kisajátították, és
gyűlölettel töltötték fel.
Nem egymással kell leszámolnunk — hanem azokkal, akik
idáig juttatták az országot. A felelős vezetőknek menniük kell a hatalomból, és
el kell számolniuk nemcsak a lelkiismeretükkel, hanem azzal a rengeteg pénzzel
is, amit ettől a néptől vettek el.
Nem nektek kell félnetek, akik hittek olyan dolgokban,
amelyek nem léteznek. Azoknak kell félniük mától, akik a magyar nép ellen
bűnöket követtek el. Akik felhasználtak benneteket arra, hogy hatalomban
maradhassanak, miközben nyomorba taszították és kirabolták az országot.
Ma Magyarország történelmi napot él át. Egy olyan napot,
amikor az ország kétharmada eufóriát érez, mert úgy látja: valami lezárult, és
valami új kezdődhet. Ugyanakkor rengetegen vannak, akik szomorúak, csalódottak,
bizonytalanok. Ez a kettősség most együtt él bennünk, és ettől ilyen súlyos ez
a pillanat.
Az elmúlt évek nem
arról szóltak, hogy az ország közelebb kerüljön Európa fejlett, biztonságos,
kiszámítható világához. Sok elemzés foglalkozott azzal, hogy a rendelkezésre
álló uniós forrásokból milyen lehetőségek nyíltak volna a hazai vállalkozások
megerősítésére, a társadalmi felemelkedésre, a modernizációra. Sokan úgy érzik,
hogy ezek a lehetőségek nem valósultak meg, és ez mély csalódást hagyott maga
után.
A mai nap mégis arról szól, hogy a magyar társadalom
kimondott valamit: változást akar. Azt, hogy a jövőben a közpénz valóban a
közösséget szolgálja. Azt, hogy a hazai kis- és középvállalkozások valódi
támogatást kapjanak. Azt, hogy az ország ne látványberuházásokban, hanem valódi
fejlődésben legyen erős.
Most nem az a feladat, hogy egymást győzzük le, hanem az,
hogy megértsük: mindannyian ugyanabban az országban élünk, és mindannyian azt
szeretnénk, hogy ez az ország végre felemelkedjen.
A mai nap lehetőség arra, hogy új fejezetet nyissunk —
olyat, amelyben a döntések nem megosztanak, hanem építenek.
A történelmi pillanat nem attól lesz nagy, hogy megtörtént,
hanem attól, hogy mit kezdünk vele holnaptól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése