Nehrer György: Két perc kultúra 2.

 Zsolnay Vilmos (1827-1900)

Pályafutása: apja még egyszerű kereskedő és iparos volt, aki úgyszólván, csak a közélet egyszerűbb igényeinek kielégítésére dolgozott, főként cserépedényeket gyártott. Zsolnay Vilmos, 1868-ban negyvenegy évesen vette át az üzlet vezetését. Innentől kezdve már sajátos életet lehelt az egyszerű agyagba és azt arra a magaslatra emelte, ahol az olasz della Robbia-család vagy a francia Palissy majolica alkotásai állnak. Közel tízévnyi önálló munka után 1876-ban Érdemérmet ítélt oda a szegedi közkiállítás bíráló bizottsága augusztus 24, 25 és 26-án tartott ülésein  Zsolnay Vilmosnak.  „Pécs jóízlést, haladást és versenyképességet tanúsító edényeiért”.

 1879

Ezt most olvasd figyelmesen: a közoktatásügyi miniszter Pulszky Ferencz elnöklete alatt a következő tagokat nevezte ki e bizottságba: a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium képviseletére; Grumm Ferencz osztálytanácsost, a főváros közönsége részéről Ráth Károly főpolgármestert, a budapesti kereskedelmi és iparkamarától báró Kochmeister Frigyest, az országos minta-rajztanoda részéről Keleti Gusztávot, továbbá Csepregi János budapesti asztalost, Egger Dávid, budapesti ékszergyárost, Finali Henrik, kolozsvári iparkamarai titkárt, Fischer J., budapesti majolikagyárost, Farkasházi Fischer Mórt, a herendi porcelángyár alapítóját, dr. Henszlman Imre, budapesti egyetemi tanárt, Illésy Sándor, kisújszállási polgármestert, Ipolyi Stummer Arnold, besztercebányai püspököt, Könyöky József pozsonyi főreáltanodai tanárt, Mechwart Andrást, a Ganz-féle vasöntöde igazgatóját, Miskovszky Viktor, kassai főreáltanodai tanárt, Ormos Zsigmond, temesi főispánt, Ráth Flóris Ferencz, jánosi apátot és nagyváradi kanonokot, Ráth Zsigmond, budapesti üvegest, Ybl Miklós, budapesti építészt, gróf Zichy Edmund v. b. t. tanácsost, gróf Zichy Jenőt, a műemlékek bizottságának elnökét és ZsolnayVilmos, pécsi majolikagyárost.

Többségében olyan emberek kerültek a minisztériumok vezetésébe és irányításába, akik szakmájukat ismerték, szerették és kimagasló eredményeket értek el. Természetesen az adminisztratív vezetésre is szükség volt. Ha végig olvassuk a névsort akkor nem akárkik szerepeltek benne.

 1884

Zsolnai Vilmos porcelángyár építését tervezi Pécsen. Lépéseket tett ugyanis a kincstári uradalomnál, hogy a vasút közelében fekvő „lugosi“  földekből néhány holdat örökáron megvegyen a gyártelep helyéül. Az eladás a kincstár részéről nem ütközött akadályba.  Pécs városára nézve pedig kiváló fontossággal bírt.  Az agyagipariskola a gyár építése által sokat nyert, mert tanítványainak a gyár munkát és  biztos jövőt jelentett

1900

Iparművészet a párizsi kiállításon. 

 Kerámiában első a magyar Zsolnay, kinek eozin edényei páratlanok. Csak éppen hogy megközelítik ezt Massier testvérek francia művei. Horti Pál, mint fazekas és a Fischer-féle majolika- és porcelángyárak tűnnek még ki. Mikor a kiállítás véget ért, annyira megszaporodtak a magyar tálak, korsók, vázák és amforák utáni érdeklődések, hogy Zsolnaynak a gyárát meg kellett nagyobbítani és így is csak nyolc évi szorgos munkát követően tudta teljesíteni a kiállításon kapott megrendeléseket.

 1901

A sévresi porcelángyár igazgatója a francia kormány megbízásából sorra látogatja mindazokat az európai kerámiás gyárakat, amelyek a párizsi kiállításon első helyen tűntek föl. Magyarországon meglátogatta Pécsett a Zsolnay-féle gyárat, hol két napig időzött s a legnagyobb elismeréssel szólt a gyár nagyszerű berendezéséről. stb.

 A fentiek csak egy rövidke kivonat a mester életútjából. Könyvre való méltatás és csodálatos alkotások övezik a harminckét év alkotómunkát, ami megadatott számára.

 Néhány éve jártunk Gyöngyösön és meglátogattuk az egyházi kincstár kiállítótermét. Ha már ott jártunk akkor felmentünk a Szent Bertalan templom tornyába is; kicsit körülnézni.  De nem ez a mondandóm lényege, hanem a kincstár udvarában lévő és Zsolnay porcelánból készült, Jézus keresztre feszítése táblakép sorozat. Némelyik sérült és restaurálásra váró. Aztán érdeklődtem az egyházi múzeumban, hogy mit keresnek a stációk az udvarban? Mint kiderült; a kálváriadombon lévő kápolna összedőlt és a stációkat behozták az egyházi udvarba, hogy ne sérüljenek tovább. A stációkat a Zsolnay gyár adományozta az egyháznak...

 Szerintem nagyon sok családban fellelhető egy-két, esetleg több Zsolnay termék, melyek mindegyike egy-egy kis remekmű. A figuratív alkotások zöme aranyba hajló zöldszínű különleges technológiával készült. Ezeket eozinnak hívjuk.  A használati tárgyakat; mint például a festett kávés, vagy teáskészleteket, étkészleteket pedig porcelánnak.  Ezek nem mindennapos használatra készültek, de egy elegáns ünnepi ebédnél érdemes elővenni őket. Már csak azért is mert ami a szemnek szép az a léleknek is jót tesz, még akkor is; ha rossz hírem van azoknak, akik úgy gondolják, hogy micsoda értékkel rendelkeznek. A legtöbb, Zsolnay gyár által gyártott porcelán értéke gyűjtői szempontból nulla. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy egy-egy szép és minőségi porcelántermék vásárlása elsősorban az esztétikai érzékünknek és a lelkünknek tesz jót. Ha másáért nem; ezért érdemes megvenni ajándékba, vagy magáncélra, mert senki nem fog csalódni benne. Azt tudni kell, hogy nem fogja a pénztárcánkat hizlalni. Azt meg illik tudni, hogy nem szabad mindent a pénztárcán keresztül nézni, mert a jövő kultúráját a ma cselekedetei  fogják meghatározni.

Ha valaki eddig eljutott az olvasásban, akkor azoknak néhány fotót tudok ajánlani, amelyeket a gyöngyösi stációról készítettem. Az is előfordulhat, hogy valakinek a polcán ott lapul egy értékes Zsolnay.  Ma már mindent hamisítanak, ezért azoknak egy kis segítség, akik nem szaküzletekben szeretnek vásárolni. 

2024.06.30.

 Gyöngyösi kálvária Zsolnay stációi:

Pecsétminták  1927-ig.

Pecsétminta fotók,  nem teljes a lista