Nehrer György: Magyarország
Gyurika unokám hétéves, most elsős. Ma itt volt nálunk, mert valami vírusos nyavalyát összeszedett. Pár napja nem jár edzésre meg iskolába, így túlteng benne az energia. A számítógép délelőtt szabad volt, ezért minden játékot végigjátszott rajta, kivételesen most harminc percnél több időt kapott. Ebéd után odajött hozzám:
– Szia, Papi! Mit csinálsz?
– Írok.
– Ide ülhetek az öledbe?
– Gyere, de így nem tudok
írni. Már fel is mászott, és rögtön kézbe kapta az egeret.
– Akarsz egy jó zenét
hallgatni? – kérdezte.
Most már mindegy, gondoltam.
– Akarok – mondtam, nem nagy
lelkesedéssel.
Unalomig széjjel hallgatott
gyereknótákra és zenékre számítottam. Megadtam magam, jöjjön, aminek jönnie
kell. Kibírok egy-két Hupikék törpikék nótát. A kölyök folyékonyan olvas, és
kitűnően számol. Az utóbbit nem tőlem örökölte, az biztos. Nézem a monitort a
válla felett, amint az ölemben fészkelődik. A billentyűzeten pötyögi: Youtube.
Vártam, hogy ebből mi lesz. Ütött egy entert, és már írta a Youtube keresőbe:
„Magyarország Oláh Ibolya”. Itt egy kicsit meglepődtem. De már indította is
rutinosan a zenét. Aztán végig hallgattuk csendben.
– Papi, ugye tök jó volt?
– Igen, tök jó volt.
De miről szól ez a dal? –
kérdeztem tőle kíváncsiskodva.
– Papi, te nem tudod?! A
hazánkról!
Mit lehet erre mondani egy
hétéves gyereknek?
***
Hét
éve írtam a fenti egyperces történetet, most hozzáírok egy-két gondolatot. Úgy
tervezem, hogy még legalább négyszer kiegészítem ezt a kis firkát…
Vasárnap
itt voltak az unokák látogatóban.
Gyurika újságolta, hogy volt
nyelvvizsgán német nyelvből…
– Hogy sikerült? - kérdeztem
– Szerintem jó lett. - jött a
magabiztos válasz.
Tudom, hogy már jól beszél németül. A papír csak a bürokrácia, és a továbbtanulás plusz pontjai miatt kell... Fél éve itt van Lorenzo, aki olasz, és egy-két éve tanul németül. Azzal még elég nehezen boldogul, így a közös nyelv az angol. Most már megérti a magyart, és egész tűrhetően beszél is. Gyurika nem tanult soha angolt. Se magántanárnál sem pedig iskolában. Nyomkodja a telefonját és játszik világszerte a „haverjaival.”
Lányomék mentek Lorenzoért és a csomagjaiért. Hazafelé a két kölyök a hátsó ülésen folyamatosan beszélt angolul. Aztán otthon megkérdezték a szülők…
– Gyurika, te mióta beszélsz
angolul?
– Nem tudom, csak a haverokkal
szoktunk dumálgatni játék közben.
– Hol laknak a haverjaid?
– Nem ismerem őket, csak a
játékon keresztül. Vannak angolok,
amerikaiak, japánok, kanadaiak, németek, lengyelek, oroszok.
Az unokáknak, a „Z” generációnak
már kinyílott a világ megállíthatatlanul. Őket már nem érdekli semmiféle
demagóg politikai üzengetés és iránymutatás. Látom rajtuk, hogy tudják mit
akarnak, és mit nem akarnak. Csak szólok: ezt a generációt nem megvédeni kell a
kitalált „rézfaszú bagolytól” óriásplakátokkal, hanem jó irányba terelgetni, és
megadni nekik a lehetőséget a tanulásra, a szabad gondolkodásra. Elrepült ez a
hét év, és én úgy tervezem, hogy még minimum négyszer hét évig nem teszem le a
tollat, mert a bakancslistámnak még nem értem a végére. Még látni akarom, hol
és hogyan boldogulnak az életben az unokák. A „hol” nem is annyira érdekes,
mert az emberiségnek csak egy Földje van és a "Z" generáció már mindenhol otthon fogja érezni magát. A boldogulni szón van a hangsúly.
Bár igazad lenne! De - szerintem - el fognak menni ebből az országból. A helyükben én is ezt tenném. Egy leválthatatlan egypárti autokrácia, maffiaállam minden gondolkodó embernek taszító. Az alattvaló-lelkű milliók és a haszonélvező gátlástalan gazemberek Kánaánja, ám a tehetséges és tisztességes fiatalok máshol keresik majd a boldogulásukat. Mint az elmúlt évtizedben már bizonyították.
VálaszTörlésÉrdekes szó ez a "boldogulás" sokféle jelentése van. Jelenleg sajnos a gazdasági vonzatai kerültek előtérbe, pedig ez csak egy része. Az is fontos, hogy szeresse azt, amit csinál és amiből megél. Az emberi élet túl rövid ahhoz, hogy elfecséreljék különféle izmusok fogságában... Én nem bíztatom őket, hogy menjenek és még nincsenek is abban a korban, hogy megtehetnék, de azt látom, ha itthon nem lesz lehetőségük a "boldogulásra" akkor menni fognak mindenféle nyelvi nehézség nélkül, mert okosak tehetségesek, tudják mit akarnak...
VálaszTörlésÖrülök, hogy így látod, sajnos én sokkal borúsabban, már most felcserélődött az-az értékrend, amelytől tisztelhetnénk saját magunkat, létrejött egy óriási celebvilág, ahol a szabadságot összetévesztik a szabatossággal, a lehetőségeket a könnyű pénzszerzés illuziójával, aztán a kábítószertől, szektáktól...stb függők, akik egyre csak szaporodnak, már a törvények is betegítik a társadalmakat, szomorúan gondolok az utánunk jövőkre .
VálaszTörlésNa, ez így elég kacifántos, hogy mindenki névtelen rajtam kívül :-) Akkor a 2. sz. "Névtelennek": nincsenek, és soha nem is voltak társadalmi, "össznépi" értékrendek. A politika és a vallás meghatározó elemei mindig szerették, és ma is szeretik elhitetni az "alattvalókkal", hogy van "össznépi" értékrend, amihez illik, vagy kell igazodni. Nos, ez egy hatalmas ostobaság, mert minden társadalom családok bonyolult kapcsolata alapján jön létre. Az egyes családoknak; vallástól, politikái hovatartozástól, nemzetiségtől, nemi identitástól, kulturáltságtól, tanultsági és értelmi szinttől, és még hosszan sorolhatnám stb. van saját értékrendje. A "magunk tisztelete" csupán annyit jelent, hogy a családom és a saját értékrendemet tiszteletben tartom. Ez nem egy bonyolult dolog, ha nincsenek rések és szakadékok - már ami az egyén életvitelét illeti. Ezt én nem látom katasztrofális dolognak. Minden kornak megvolt a maga celeb világa amióta az ember kétlábon jár. Mindig voltak és lesznek jószándékú őrültek, akik szeretik a maguk világát élni. Nem kötelező csatlakozni hozzájuk. A család az iskolák felelőssége (ebben a sorrendben) az, hogy a gyermekeket a helyes úton tartsák. A politikának a gyermekek és az ifjúság neveléséhez semmi köze nincs! Sok generáció tekintett már "szomorúan" az utánuk jövőkre. Visszamehetünk Ádám és Éváig... Szerintem bizalommal és a helyes irány megmutatásával kell a jövő generációjára örömmel és nem szomorúan tekintenünk, mert az ő kezükbe kell adnunk a jövő kulcsát.
VálaszTörlés