A boltról szól ez a rövidke írás, de előtte lássuk, vajon az etimológia szerint miből is jött létre ez a szó. Én nem értek az etimológiához, mert csak épületekkel és utakkal foglalkoztam, ezért a saját tapasztalataimból vezettem le. A végeredmény majdnem ugyanaz lett, mint amit az etimológia is megállapít.
Bolt(ív); téglából, fából,
betonból és ma már rengeteg más anyagból is készülhet. Lehet, pincében, házban,
templomban és bármilyen építményben. Célja: védelmet nyújtani
és ernyőt tartani az embereknek. (Ég)bolt; amely lehet csillagos,
felhős, napos, sötét és fényes, de mindenképpen valamilyen védelmet nyújt az
univerzum hatásai ellen...
Milyen érdekes a magyar nyelv. Azt mondjuk,
hogy elmegyek a boltba, miközben ahová megyünk annak már semmi köze ahhoz a
szóhoz, hogy bolt. Mert manapság már nem a boltba megyünk, hanem az
üzletbe.
Mi a különbség? A bolt, az valami egészen
más volt az én gyerekkoromban. Az Erzsébet út Zrínyi út sarkán a Parti bácsinak
volt BOLTJA. Friss kenyér, és lisztillatú boltja. A bolt az pont olyan volt,
mint az égbolt, vagy a boltozat a fejünk felett mely védelmet nyújtott.
Védelmet nyújtott a harácsolás, a kizsákmányolás ellen. A markomban pár darab
aprópénzzel bementem ebbe a kis boltba.
–Ennyi pénzem van Parti bácsi! Éhes
vagyok!
Aztán a pultra kiterített aprót összeadta. Közben már azon morfondírozott,
hogy mire futja az egy forint nyolcvan fillérből.
Az öreg mindig hófehér frissen vasalt
köpenyben szolgálta ki a vevőket... Vágott egy szelet kenyeret. Lemérte, majd
az árát felírta egy darab papírra. Vágott pár szelet parizert. Azt is lemérte,
és annak az árát is felírta. Aztán egy darab savanyú paprikát is rakott egy
staneclibe, amit szintén lemért és felírta az árát. Végül összeadta, majd
feltolta a szemüvegét a homlokára.
–Vendégem vagy egy fél paprikára –mondta
mosolyogva. – Öreganyád, hogy van? Szóljál neki, hogy jött
sósborszesz a lábára…
Már nincs ilyen. Már nem is lehet ilyen,
hiszen a világ felgyorsult. Az én korosztályom még sípoló tüdővel, de próbál
lépést tartani vele. Parti bácsik pedig kihaltak. Már csak üzlet van, és
árufeltöltő. "Gondolák" vannak és pénztárosok. Velük nem lehet
beszélgetni, mint Parti bácsival, ők rohannak és mogorvák. Lehet, hogy már fáradtan
mennek dolgozni is? Az is lehet, hogy ők már így születtek, ilyen foghegyről
beszélőnek? – aki nem néz rád, csak futtában válaszol. Sokszor úgy tűnik
számomra, hogy az emberiség éppen egy hipermarket-evolúciós folyamat közepén
van, ahol többnyire elbeszélünk egymás mellett, és már nem is akarjuk
meghallani azt, hogy a másik mit mond, mert az számunkra lényegtelen. Csak az üzlet a fontos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése