Nehrer György: Névtelen admin

 

Nyílt levél a Talpra Magyarok Tisza Közösségének

Elolvastam az üzenetét.

Néhány sor volt csupán, amibe mégis sok minden belefért. Egy szó különösen.

Óellenzéki.

A magyar történelemben mindig is könnyű volt címkéket ragasztani az emberekre. Tegnap kulák. Aztán osztályidegen. Később liberális. Hazaáruló. Soros-bérenc. Most pedig óellenzéki.

A címkék változnak, de úgy tűnik a módszer soha. Azt írja, hogy teljes rendszerváltás zajlik, amelynek része, hogy a régi rendszer összes tagját leváltják.

Érdekes mondat. Mert nem tudom, melyik régi rendszerre gondol? Arra, amelyet tizenhat éve épít a Fidesz? Vagy arra a több millió emberre, akik ez alatt a tizenhat év alatt újra és újra kiálltak a demokrácia mellett, még akkor is, amikor vereség lett a jutalmuk?

Mi stratégiai döntést hoztunk. Nem megtértünk. És nem múltunkat cseréltük le.

Csak felismertük, hogy Magyarországnak nagyobb szüksége van a változásra, mint arra, hogy ki melyik zászló alatt állt tegnap. Ezért álltunk a Tisza mellé. Nem kegyből, és nem jutalomért. Hanem azért, mert hittünk egy közös célban. De a közös cél nem kérheti tőlünk azt, hogy megtagadjuk önmagunkat.

A méltóságunk feladása nem lehet belépőkártya, ami lejár egy tagsági igazolvánnyal. És nem veheti el tőlünk egy névtelen admin sem.

Mielőtt valaki egyetlen mozdulattal kitörölné a múltat, érdemes lenne körülnézni. Ki vitte végig ezt az országot az elmúlt másfél évtized reménytelenségén? Ki állt ott a tereken? Ki vitte a szórólapot? Ki írta a cikkeket? Ki vállalta a gúnyt, a fenyegetést, a vereségeket?

Talán nem voltunk hibátlanok, de ott voltunk. És néha ez többet ér a hibátlanságnál.

A Tisza Párt nem a semmiből nőtt ki, nem pusztán egy ember munkájából, hanem abból a több millió csalódásból, reményből és kitartásból, amelyet hosszú évek alatt emberek milliói hordtak a vállukon.

Erre a múltra nem szégyen emlékezni, erre a múltra építeni lehet. Eltagadni nem. Aki a tegnapi szövetségeseit ma ellenségnek nevezi, az már nem új világot épít, hanem csak új neveket ír a régi táblákra.

Én nem kérek bocsánatot azért, hogy mindig a demokratikus Magyarország oldalán álltam. És nem kérek engedélyt ahhoz sem, hogy ezután is ott álljak. A rendszerváltás nem azzal kezdődik, hogy egymást selejtezzük, hanem azzal, hogy végre megtanuljuk megbecsülni azokat is, akik előttünk rakták le az első köveket. Mert egy országot nem a felejtés építi, hanem az emlékezet. És nem a kirekesztés, hanem a tisztelet.