Nehrer György: Hogyan jutottunk el idáig?

 

Visszatekintés a magyar társadalom szétszakításának történetére

„A dolgozó népet szolgálom” — ezt a kifejezést törölték a történelemhamisítással megbízott személyek a magyar nyelvből, a magyar közéletből és mindenhonnan, ahol valaha használták. Miért? Nos, megpróbálom megvilágítani ezt a nem túl egyszerű kérdést tollforgatóként, de elsősorban a társadalom egy tagjaként — a tízmillióból.

Történelmi kontextus

A kifejezés a szocialista rendszerekhez kapcsolódik, amelyek sok ember számára negatív emlékeket idéznek fel a diktatúra és az elnyomás miatt. A rendszerváltás után ezért maga a fogalom is tiltottá, károssá, kerülendővé vált.

A politikai elit — bal és jobb egyaránt — tudatosan száműzte a „dolgozó nép” fogalmát a közéletből. Az alkotmányokból, eskükből, hivatalos nyelvből eltűnt. Helyette gazdasági kategóriák jelentek meg:

– munkaerő – adózó – humán tőke – fogyasztó

Ezek nem politikai alanyok. A dolgozó nép viszont az volt.

A társadalmi egység megbontása

A dolgozó nép fogalma összekötő fogalom volt. Amikor ezt kivették a nyelvből, a politika szabadon darabolhatta fel a társadalmat.

A ’90-es években új kategóriák jelentek meg:

– vállalkozók – értelmiségiek – kisemberek – nyugdíjasok

A politika külön-külön szólította meg őket, egymással szemben definiálva. Ez volt az első nagy törésvonal.

2002 és 2010 között a „két Magyarország” narratívája uralta a közéletet:

– város vs. vidék – polgári vs. baloldali – nyertesek vs. vesztesek

Ez volt a második törésvonal.

2010 után a megosztás rendszerszintűvé vált. A dolgozó nép fogalma ekkorra már teljesen eltűnt, helyette identitáscímkék jelentek meg:

– nemzeti oldal – liberálisok – rezsiharcban részt vevők – Brüsszel-pártiak – migránspártiak – sorosisták

Ezek nem társadalmi kategóriák, hanem propagandacímkék.

A dolgozó nép eltűnése egybeesett a társadalmi árokásások kezdetével.

A történelemhamisítás mechanizmusa

A módszer egyszerű: teszünk bele egy cseppnyi igazságot, amit becsomagolunk egy lepedőnyi hazugságba. A cseppnyi igazság feledésbe merül, és az emberek fejében a hazugság marad meg.

Ez így működik, amióta világ a világ.

Most próbáljuk meg eldobni a hazugságokat, és nézzük meg, miről van szó valójában.

„A dolgozó népet szolgálom!” — mit jelent ez?

Ki a dolgozó nép?

Azok, akik munkájukkal hozzájárulnak a társadalom és a gazdaság működéséhez:

– gyári munkások – mezőgazdasági dolgozók – bolti eladók, pincérek, fodrászok – irodai dolgozók – egészségügyi dolgozók – tanárok, oktatók, tűzoltók, rendőrök, katonák és  mindenki más, aki munkájával hozzájárul az ország működéséhez.

A dolgozó nép tehát nagyon sokféle embert foglal magában, akik mind hozzájárulnak a társadalom működéséhez és fejlődéséhez.

És itt jön a lényeg: a dolgozó nép volt az utolsó olyan nyelvi és politikai elem, amelyben a magyar társadalom egységként létezett. Amikor ezt eltüntették, a politika szabadon állíthatott szembe társadalmi rétegeket egymással.

A személyes eskü és a felelősség

73 éves vagyok, és nem túl sokszor tettem esküt. De amire emlékszem: minden esküben benne volt az Alkotmány, a Becsület és a Dolgozó nép.

Egyikben sem volt benne az, hogy én bármelyik párthoz vagy pártvezetőhöz hű leszek és követem őket tűzön-vízen át. Nem is tettem soha.

De azt nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy a dolgozó nép érdekei mellett mindig kiálltam — és persze rendre el is buktam, mert a hatalom mindig érdekalapú volt.

A mai helyzet

Most ismét kiállok a dolgozó nép mellett, bízva abban, hogy annyi küzdelem után végre révbe érhetünk.

Fontosnak tartom jelezni: csak addig támogatok bárkit, amíg a politikai vezetők és közszolgák a nép szolgálatát végzik. Döntéseik és cselekedeteik a közjó érdekében történnek, javítják az emberek életminőségét, biztosítják a jogokat és igazságosságot, valamint előmozdítják a társadalmi és gazdasági fejlődést.

Ha azt tapasztalom, hogy letérnek erről az útról, akkor számítson rá mindenki, hogy én leszek a legnagyobb ellenzéke.

Mert amíg levegőt tudok venni: én a dolgozó népet fogom szolgálni.

Örülnék neki, ha ez a fogalom ismét bekerülne az eskük szövegébe, visszakerülne az emberek lelkébe, és minden olyan helyre, amely megtestesíti a dolgozó magyar nép egységét politikai hovatartozástól függetlenül.