– Válasz Kornis Mihály író kollégának
Kornis Mihály szenvedélyes írása a jogállam sürgős helyreállításáról, a NER beépített embereinek azonnali eltávolításáról és a forradalmi tempójú alkotmányozás szükségességéről kétségtelenül erős erkölcsi felkiáltás. A szándék tiszteletre méltó, a felháborodás érthető, a figyelmeztetés komoly. Csakhogy mindez egy olyan politikai valóságra épül, amely nem létezik.
Magyarországon ugyanis nem volt forradalom. Csak forradalmi hangulat. Csak forradalmi felhatalmazás. Csak forradalmi várakozás.
De a hatalomváltás maga nem volt forradalmi.
Ha valódi rendszerdöntő forradalom zajlott volna, ma nem a Tisza Párt ülne a kormányban, és nem Magyar Péter lenne a miniszterelnök. A forradalom ugyanis nem tűri meg azokat, akik valaha a régi rendszer mellett álltak, akik a NER kulturális világában szocializálódtak, akik Schmidt Mária történelemhamisító narratíváin nőttek fel. A forradalom nem integrál, hanem leválaszt. Nem békésen átveszi a hatalmat, hanem elsöpri a régi rendszer embereit.
A Tisza viszont nem elsöpörte a NER-t — hanem örökölte.
A frakció összetétele világosan mutatja: a Tisza Párt parlamenti képviselőinek zöme volt fideszes, volt fidesz-szimpatizáns, vagy a Fidesz kulturális buborékjában szocializálódott. A Tisza nem a Fidesz ellenpólusa, hanem annak poszt-fideszes továbbélése. Nem ellenség, hanem utód. Nem radikális váltás, hanem generációváltás.
Ezért nem lesz forradalom. Ezért nem lesz gyors tisztogatás. Ezért nem lesz egyetlen nap alatt végrehajtott alkotmányos nagytakarítás.
A Tisza Szigetek sokszínűsége nem jelenik meg a hatalomban
A Tisza Szigetek 50 ezres tagsága valóban sokszínű: baloldaliak, centristák, jobbközép szavazók, DK-sok, momentumosok, szélsőjobboldaliak, civilek, apolitikusok, fiatalok, idősek. Ez a mozgalom organikus, alulról építkező, spontán, valódi társadalmi energiát hordoz.
Csakhogy ez a sokszínűség nem jelenik meg a Parlamentben.
A Tisza frakciója nem a Szigetekből nőtt ki. A jelölteket nem a tagság választotta, nem a közösség emelte fel, nem a mozgalom javasolta. A legtöbb képviselő csak utólag lépett be a Szigetekbe, miután központilag kiválasztották őket. A tagság nem döntött semmiről — csak legitimálta a már meghozott döntéseket.
A Tisza Szigetek valójában nem politikai kiválasztási rendszer, hanem politikai infrastruktúra. A tagság feladata:
szórólapozni, mozgósítani, helyi propagandát terjeszteni, jelen lenni, erjeszteni, bomlasztani a hatalmi struktúrát, láthatóságot biztosítani.
A mozgalom nem irányít, hanem végrehajt.
Ezért a Tisza Szigetek forradalmi energiája nem tud átjutni a politikai döntéshozatalba.
A Tisza nem a Fideszt váltotta le — hanem a baloldalt zárta ki.
Van még egy tényező, amelyet Kornis Mihály nem lát, pedig ez mutatja meg a Tisza-projekt valódi természetét. A Tisza Párt már a pályázati kiírásokban is világossá tette: a volt baloldali ellenzéknek semmilyen formában nincs helye a rendszerben.
Lehetett bárkinek pályázni, de aki valaha MSZP-s, DK-s vagy bármely baloldali szervezet tagja volt, annak esélye sem volt jelöltté válni. A baloldali múlt automatikus kizáró ok volt. Ezzel szemben a volt fideszesek és fidesz-szimpatizánsok tömegesen kerültek be a frakcióba és a kormányba.
A miniszterelnök kommunikációja is ezt tükrözi: Magyar Péter sokkal hevesebben támadja a volt baloldalt, mint a volt fideszeseket. Ez a reflex nem forradalmi, hanem kulturálisan jobboldali — a Fidesz politikai örökségének továbbélése.
Ha valódi rendszerváltás zajlana, pont azokat kellett volna kizárni, akiknek valaha a Fideszhez közük volt. A Tisza azonban fordítva csinálta: a baloldalt zárta ki, és a Fidesz világából érkezőket emelte be.
Ez nem forradalom. Ez nem rendszerváltás. Ez egy poszt-fideszes átrendeződés — új arcokkal, de régi reflexekkel.
A Tisza nem rendszerváltást akar — csak kormányváltást
A Tisza Párt politikai reflexei csak a kommunikációjában radikális, konfrontatív, tisztogató jellegű. A valóságban a frakció kulturálisan jobboldali, poszt-fideszes, óvatos, jogászkodó, konfliktuskerülő. A Fideszt ugyan kommunikációban bűnszervezetnek tekinti, de a valóságban politikai ellenfélnek. A Mi Hazánkot nem rendszerromboló szélsőjobbnak látja, hanem parlamenti ellenzéknek.
Ezért nem fogja megtenni, amit Kornis Mihály követel:
– nem fogja egyetlen nap alatt kisöpörni a NER beépített embereit,
– nem fogja delegitimálni a Fideszt,
– nem fogja kizárni a Mi Hazánkot,
– nem fog gyors alkotmányozást végrehajtani,
– nem fog forradalmi tisztogatást csinálni.
A Tisza nem akar rendszerváltást. A Tisza kormányozni akar.
Ezért Kornis Mihály elmélete — bármilyen erkölcsi erejű — politikai realitás nélkül marad.
A rendszerváltás csak akkor sikerülhet, ha a Tisza felismeri saját örökségét
A Tisza-projekt belső ellentmondása világos:
– A mozgalom sokszínű, demokratikus, alulról építkező.
– A frakció homogén, felülről összeállított, poszt-fideszes.
– A tagság forradalmi energiát hordoz.
– A párt óvatos, jogászkodó, konfliktuskerülő.
– A Szigetek rendszerváltást akarnak.
– A frakció csak kormányváltást.
Ez a kettő nem kompatibilis.
A rendszerváltás csak akkor sikerülhet, ha a Tisza Párt szembenéz saját múltjával, felismeri a Fidesz kulturális örökségét, leválik Schmidt Mária történelemhamisító narratíváiról, és megérti: a valódi ellenzék nem ellenség, a Fidesz pedig nem ellenzék, hanem a régi rendszer maradványa.
Amíg ez nem történik meg, addig Magyarországon nem rendszerváltás zajlik — csak kormányváltás.
A társadalom forradalmi hangulatban van. A mozgalom forradalmi energiát hordoz. A felhatalmazás forradalmi nagyságrendű.
De a politikai elit nem forradalmi. A frakció nem forradalmi. A stratégia nem forradalmi. Ezért a rendszerváltás ma Magyarországon nem történik meg — csak beszélünk róla.
Kedves Kornis Mihály , a forradalom illúziója nem pótolja a forradalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése