Nehrer György: Politikai akarat nélkül nincs rendszerváltás – csak kávézgatás

 

Olvasom Radnai Márk Facebook-bejegyzését. Fontos és szükséges dolgokat mondott ki a polgármesterekkel való viszonyról. Igaza van abban, hogy a személyes alkuk, a folyosói egyeztetések és a lojalitási alapú ügyintézés ideje lejárt. Igaza van abban is, hogy egy országgyűlési képviselő feladata nem a kávékörút, hanem a törvényalkotás, a források megszerzése és a térség érdekeinek képviselete.

Ezekkel a gondolatokkal egyet lehet érteni.

Van azonban egy kérdés, amelyről ma valamiért senki nem beszél.

A Fidesz rendszere nem csak a Parlamentben épült fel. Nem csak  a törvényhozásban és nem csak a kommunikációs térben, hanem a településeken. Ott, ahol az önkormányzatok pénzügyi autonómiája megszűnt, ahol a helyi gazdasági szereplők jelentős része politikai függőségi viszonyok között működik, ahol a közbeszerzések évek óta ugyanazokat a köröket erősítik, és ahol az intézmények jelentős része központi irányítás alá került.

A polgármesterekkel való kapcsolat valóban nem épülhet személyes alkukra. Csakhogy a probléma nem az, hogy egy képviselő kávézik-e a polgármesterrel, hanem az, hogy a polgármester milyen rendszer részeként működik. Ha a helyi hatalom szerkezete változatlan marad, akkor a kávé helyett tarthatunk Teams-megbeszélést is – a rendszer attól még ugyanaz marad.

Ez a hálózat ma is létezik ezzel kapcsolatban senkinek ne legyenek kétségei. A polgármesterek lojalitása semmit nem változott attól, hogy a Fidesz elveszítette a választást. És amíg ez létezik, addig nincs rendszerváltás. Legfeljebb stílusváltás.

A Megyei Jogú Városok Szövetségének története jól mutatja ezt. Papíron megújulás történt, valójában azonban csak annyi, hogy a Fidesz egyik embere helyére egy másik került. Szita Károlyt Cser-Palkovics András váltotta. A rendszer logikája változatlan maradt. A nagyvárosok többsége ezt elfogadta, mert a többségük ma is ugyanannak a politikai hálózatnak a része.

A huszonöt megyei jogú városból tizenöt ma is fideszes vezetés alatt áll. Ezek a városok nem elszenvedői a rendszernek, hanem annak helyi pillérei. Éppen ezért nem várható tőlük, hogy saját hatalmi pozícióik felszámolását követeljék.

Ezért hiányzik valami a rendszerváltásról szóló beszédből. Ha valódi változás lenne a cél, akkor ma az önkormányzati autonómia helyreállításáról, a politikai alapú forráselosztás megszüntetéséről, a közbeszerzési rendszer átalakításáról, a helyi intézmények visszaadásáról és a helyi függőségi viszonyok felszámolásáról folyna a vita.

Ehelyett ezek a kérdések alig vagy egyáltalán nem kerülnek szóba.

Pedig a Fidesz rendszere nem a parlamenti padsorokban él tovább, hanem a polgármesteri hivatalokban, a tankerületekben, a kormányhivatalokban, a helyi intézményekben és a politikai kapcsolatokból felépített gazdasági hálózatokban.

A kérdés ezért nem az, hogy lesz-e parlamenti többség a változáshoz. A kérdés az, hogy lesz-e politikai akarat a helyi hatalmi rendszer lebontására.

Mert amíg a Fidesz helyi beágyazottsága érintetlen marad, amíg a lojalitási hálózatok működnek, amíg ugyanazok a helyi erőközpontok határozzák meg a települések életét, addig Magyarországon nem rendszerváltás történik, hanem csupán a hatalom felső szintjén cserélődnek ki a szereplők.

A valódi rendszerváltás nem a parlamentben kezdődik. Hanem ott, ahol a rendszer felépült: a településeken.

A választók nem egyszerűen kormányváltásra adtak felhatalmazást. Aki ezt a felhatalmazást komolyan veszi, annak előbb-utóbb választ kell adnia arra is, hogy mi lesz a Fidesz másfél évtized alatt kiépített helyi hatalmi rendszerével.