Nehrer György: Lépni kell, nem töketlenkedni

 – nyílt üzenet a Tisza‑kormánynak

(közéleti véleménycikk a szerző álláspontját tükrözi)

A Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége ma nyílt levélben lázadt fel a Tisza‑kormány javaslata ellen, amely a vármegyei közgyűlési elnökök javadalmazását a felére csökkentené. A levél hangvétele ismerős: a régi rendszer reflexei szólnak belőle. A „szakmai egyeztetés hiánya”, a „méltányosság sérelme”, a „valódi munka el nem ismerése” – mindaz a retorika, amely 16 éven át takarta el a NER egyik legmélyebb pénzcsatornáját.

A probléma azonban nem az, hogy a megyei vezetők tiltakoznak. A probléma az, hogy egyáltalán lehetőségük van tiltakozni, mert a rendszer mélyrétegei érintetlenek maradtak.

A Tisza‑kormány eddig kerülte kimondani, amit mindenki tud: a megyei önkormányzatok és kormányhivatalok a NER egyik legstabilabb hatalmi bázisai voltak. Itt folyt át több mint 3000 milliárd forintnyi uniós fejlesztési pénz. Itt működtek a lojalitási hálózatok, a projektelosztó mechanizmusok, a politikai kinevezések. És itt ülnek ma is ugyanazok az emberek.

A bércsökkentés önmagában nem rendszerváltás. Ez csak egy jelzés. Egy üzenet. Egy kísérlet arra, hogy a kormány megmutassa: „nem lesztek tovább érinthetetlenek”. De a jelzés önmagában kevés. A rendszer nem attól omlik össze, hogy kevesebbet keres a megyei elnök. A rendszer attól omlik össze, ha megszűnik a politikai érinthetetlenség, és új legitimációt kapnak a helyi hatalmi struktúrák.

A Tisza‑kormány azonban eddig nem mert kimondani egyetlen mondatot, amely nélkül nincs valódi változás:

Előrehozott önkormányzati választás kell.

Miért kellene még három évet várni? Azért, hogy a megyei és városi Fidesz‑hálózatok tovább őrizzék a pozícióikat? Azért, hogy a maradék uniós pénzeket is ugyanazok a körök osszák el? Azért, hogy a „szakmai egyeztetés” címén továbbra is a régi rendszer diktáljon?

A választók 2026-ban rendszerváltást akartak. Nem 2029-ben. Nem „fokozatos átmenetet”. Nem „óvatos egyeztetést”. Hanem tiszta lapot.

A megyei lázadás most pontosan azt mutatja, amit sokan hónapok óta mondanak: a NER mélyállama nem fog magától eltűnni. Nem fog együttműködni. Nem fog alkalmazkodni. Csak akkor mozdul, ha a kormány mozdítja.

A Tisza‑kormány előtt most két út áll:

1. továbbra is kerülni a konfliktust, és három évig nézni, ahogy a régi rendszer lassan visszaszerzi a pozícióit,

2. vagy kimondani: a helyi hatalom új legitimációt igényel, és ezt csak előrehozott önkormányzati választás adhatja meg.

A döntés nem technikai, hanem politikai. Nem jogi, hanem bátorság kérdése. Nem kommunikációs, hanem történelmi felelősség.

A választók nem töketlenkedést kértek. Hanem rendszerváltást.

És ezt a rendszerváltást nem lehet megúszni a megyei elnökök fizetésének felezésével. A rendszer ott marad, ahol van – amíg a kormány nem meri kimondani, hogy ideje újra megkérdezni az embereket: kik vezessék a településeket, a városokat, a vármegyéket?

A Tisza‑kormány most először találkozott a NER valódi arcával. A kérdés az, hogy lesz-e ereje szembenézni vele.