Olvasom az alábbi hírekben, hogy egy robot már megtanult műteni, és nagyon szépen tud varrni is (sebeket). Ez tök jónak tűnik! Szinte látom magam előtt, ahogy beballagok a Szent György Kórházba...
– Jó napot kívánok, a Da Vinci 4225-ös sebész főorvost keresem.
– Jó napot! Fel kell menni a huszonegyedik emeletre, és ott a 132-es ajtó előtt kell várakozni. Szólítani fogják!
Üveglifttel felsuhantam a 21. emeletre. Az ajtó előtt már várt rám Da Vinci 4225 professzor.
– Kedvesen, öblös géphangon megkérdezte: Mi a panasza?
– Panaszom több is van. Minden nap fáj a fejem, az epém is rendetlenkedik, a köszvénytől fáj a lábfejem, kopaszodom, az ujjaimban ínhüvelygyulladás van, a prosztatámról már ne is beszéljünk. Szóval időpontot szeretnék kérni, többet is, és szépen sorban mindegyik bajomat szeretném kezeltetni.
– Időpont azonnal van, úgyhogy vetkőzzön, aztán már csináljuk is szép sorban mindet.
Csak álltam és dadogtam, hogy én még nem készültem fel erre lelkileg... Da Vinci professzor megnyugtatott, hogy megy majd minden, mint a karikacsapás, ne aggódjak, rendben lesz minden.
Levetkőztem, és (ahogy ezt mostanság mondják) ott álltam egy szál pöcsben, amikor az ajtóban megjelent két nővér szép fehér köpenyben, acélosan fénylő vas karokkal.
– Mária 625 nővér vagyok, a társam pedig Izabella 257. Mi fogunk segédkezni a műtétje alatt.
Már kezdtem megnyugodni, hogy ilyen acélos izomzatú „hölgyek” fognak asszisztálni a profnak, amikor elkapták a kezemet és a lábamat, majd felfektettek egy műtős ágyra, és egy pillanat alatt odabilincseltek.
– Laborvizsgálat meg altatóorvos nem lesz?
– Ja kérem, az altatóorvos már egy éve Angliában dolgozik, laborra pedig hónapok óta nincs pénz – mondta kedvesen Izabella 257.
– Ébren fognak műteni?
– Igen, de ne aggódjon, csak addig fog fájni, amíg Da Vinci 4225 professzor össze nem varja. Jó, talán még pár napig utána is. Töltse el boldogsággal az a tudat, hogy amíg műtik, mi folyamatosan tanuljuk öntől a magyar nyelv minden árnyalatát, és gyarapítjuk a kommunikációs szókincsünket – mondta Mária 625 kicsit repedtfazék hangon.
– Itt ez a csillogó-villogó palota, mi az, hogy nincs altatóorvos, meg altatógáz és egyéb gyógyszerek?
– Ne aggódjon, hamarosan lesz! Most tanulja az altatást Aneszteziológus 523, csak még nem tudták levizsgáztatni, mert kevesen élik túl a műtéteket, és nincs elég önként jelentkező, akin tanulni lehetne.
Na, itt elkezdtem ordítani, hogy engedjenek el!
Betoltak a műtőbe, és az utolsó, amire még tisztán emlékszem, az az volt, hogy egy lézerrobottal éleztette a szikét Da Vinci 4225 professzor. Közben rám nézett azzal a gyönyörű fémes tekintetével, és mosolyra húzta a száját. Az acélfogai kivillantak, majd megkérdezte:
– Most be vagyunk szarva, ugye?
Azt nem tudom, hogy ő be volt-e szarva, de azt biztosan állíthatom, hogy én igen – egészen bokáig. Sem Mária 625, sem pedig Izabella 257 nem volt ezen felháborodva. Egyszerűen fogtak egy slagot, amiből jéghideg víz jött, és simán lemostak vele, majd valamilyen vegyszerrel lefújtak, ami még a seggem lyukát is csípte. Ha előre szólnak, hogy mi a protokoll ilyen helyzetekben, akkor bármi áron visszatartottam volna.
A takarítás után volt még némi dolga a profnak, mert a szerszámait rakosgatta és a műszereket kalibrálta. Volt egy kis időm körbenézni a műtőben. Örömmel konstatáltam, hogy a műtő valóban futurisztikus kivitelű, a személyzetről nem is beszélve. Megnyugodtam, hogy legalább a Tiborcz gyerek jól keresett a ház megépítésével. Végül is nekem sem mindegy, hogy milyen körülmények között patkolok el. Az, hogy nem mindent loptak el, mégiscsak megnyugtató. Az altatáson már politikailag túl van a társadalom Fideszes fele. Valószínű, hogy ők az élve boncolással is egyetértenének, nemhogy egy kis altatás nélküli műtéttel. A másik fele, akik viszont igénylik az altatást, majd csak ezután következnek.
Aztán a professzor végzett a pakolgatással, és megcsillant a kezében a szike. Innentől filmszakadás-szerű emlékezetkiesésem van. A következő tiszta kép az, amikor a két nővér kicsit fémesen zörögve belépett a betegszobába. Mária és Izabella szókincse néhány óra alatt sokat javult. Mikor bejöttek megnézni, hogy élek-e még, azt tapasztaltam, hogy valóban fejlődőképesek...
– K*** anyád, abbahagyhatnád már az óbégatást, mert az ember feje széjjelreped tőle.
– Hogy szomjas vagy meg éhes is? Mi a f***t képzelsz, ez nem szálloda, hanem sebészet!
Megállapítottam, hogy abszolút helyesen alkalmazzák a káromkodásokat (is).
Kicsit furcsán éreztem magam attól, hogy ennyi megpróbáltatás után nemhogy élesedett volna az elmém, hanem furcsa elégedettség töltött el. Olyan „jól van ez így” érzés. „Ennek így kell lennie...” És hasonló gondolatok cikáztak a fejemben. Később erre is magyarázatot kaptam.
Estefelé meglátogatott Da Vinci4225 professzor. A látogatás időpontjára felszabadították a bilincsbe vert testemet. Meglepődve tapasztaltam, hogy kétszer hét ujj van a kezeimen, és a jobb lábfejem helyén bokától egy lópata. Aztán a professzortól magyarázatot is kaptam: a lópata nem lesz érzékeny a köszvényre, és megtakaríthatok egy fél pár cipőt. Ha gondolom, patkó nélkül is járhatok benne. A plusz ujjak egy donortól származnak, aki nem élte túl a műtétjét. Az ínhüvelygyulladásom enyhítése miatt kaptam a többlet ujjakat, így jobban megoszlik az egy ujjra eső terhelés. A fejfájás okaira azonban nem találtak semmi magyarázatot. Viszont az agyamat egy kicsit át kellett programozni, mert Orbánellenes kirohanásaim voltak a műtét közben.
Erre bővebben is kitért a professzor:
– Kedves betegünk, mint ahogy azt ön is tapasztalhatta, a személyzet a mesterséges intelligencia szerves részét képezi, ezért mindenben igyekszünk pácienseink különleges kéréseit is teljesíteni. Sajnálkozva fejezzük ki, hogy nem áll módunkban Orbán Viktor kedves édesanyját teherbe ejteni, mint ahogy ezt ön több ízben is kérte tőlem a műtét folyamán. Amennyiben a fenti átalakításokkal és az optikai tuninggal nem ért egyet, akkor a gyógyulást követően korrekciós műtétre szeretettel várjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése